Ferenc pápa homíliája: a pásztor alázatos, együttérez és imádkozik, ha megvádolják

Alessandro Di Bussolo/Somogyi Viktória – Vatikán

Az, ami tekintélyt adott Jézusnak, mint pásztornak, az alázata, az emberekhez való közelsége, az együttérzése volt, amelyet szelídségben és gyengédségben juttatott kifejezésre. Amikor pedig rosszul mentek a dolgok, mint a Kálvárián, csendben maradt és imádkozott. Ferenc pápa kedd reggeli homíliájában Jézust, mint a pásztor ikonját és példaképét állította a hívek elé tekintélyével együtt, amely a Szentlélek kegyelme és amely abból származik, hogy közel állt az emberekhez, nem pedig a hatalmasok és az ideológusok kis csoportjaihoz.

Az özvegyasszony egyetlen fiának feltámasztása

Ferenc pápa szentbeszédében Lukács evangéliumát (Lk 7,11-17) kommentálta, amely az özvegyasszony egyetlen fia feltámasztásának csodáját mondja el. Az idézet kiemeli, hogy Jézusnak tekintélye volt a nép előtt, de nem a doktrina miatt, amit tanított, amely majdnem ugyanaz volt, mint másoké, hanem azért, mert alázatos volt és szelídszívű. Nem kiabált. Nem mondta, hogy ’én vagyok a Messiás’ vagy ’én vagyok a Próféta’. Nem fújatta meg a harsonákat, amikor meggyógyított valakit vagy amikor az embereknek prédikált vagy amikor csodát tett, mint például amikor a csodás kenyérszaporításra került sor. Nem, Ő alázatos volt és cselekedett, közel volt az emberekhez.

Jézus közel áll az emberekhez, nem a törvénytudókhoz

A törvénytudók ezzel szemben a katedráról tanítottak és eltávolodtak az emberektől. Nem érdekelték őket az emberek vagy csak azért, hogy parancsolatokat adjanak nekik, amelyek már meghaladták a 300-at. Nem voltak azonban közel az emberekhez. Az Evangéliumban amikor Jézus nem az emberekkel volt, akkor az Atyával volt és imádkozott. Jézus életének, nyilvános életének nagy részét az utcán töltötte az emberekkel. Ez a közelség Jézus alázata, ami tekintélyt adott neki. Megérintette az embereket, megölelte őket, a szemükbe nézett és meghallgatta őket. Közel volt és ebből származott tekintélye – nyomatékosította a pápa.

Képes volt az együttérzésre, a szívével gondolkodott

Szent Lukács az Evangéliumban hangsúlyozza, hogy Jézus „megkönyörült”, amikor meglátta az özvegyasszonyt egyedül a halott fiával. Képes volt együttérezni, nem elméleti ember volt. Mondhatjuk, hogy a szívével gondolkodott, nem választotta szét a fejét a szívétől. Két jellemzője van ennek az együttérzésnek, amelyet a pápa kiemelt homíliájában: a szelídség és a gyengédség. Jézus azt mondja: „Tanuljatok tőlem, mert alázatos és szelídszívű vagyok”. Ez a szelídség. Szelíd volt, nem kiabált. Nem büntette meg az embereket. Jézus mérges volt? Igen! Amikor meglátta, hogy Atyja háza bevásárlóközponttá vált, ahol árucikkeket adnak-vesznek, pénzt váltanak... akkor mérges lett, felkapta az ostort és mindenkit kikergetett onnan. Ezt azért tette, mert szerette az Atyát, mert alázatos volt Atyja előtt, rendelkezett ezzel az erővel.

A gyengédségből és szelídségből álló együttérzés

Jézus nem azt mondta az asszonynak a távolból, hogy „Ne sírjon, asszonyom!”. Nem, közellépett, talán megérintette a vállát, talán megsimogatta és azt mondta: „Ne sírj!”. Ez Jézus. Ugyanezt teszi velünk is, mert közel van, az emberek között, egy pásztor. A gyengédség egy másik gesztusa az, hogy Jézus visszaadja a fiút az anyjának. Tehát összességében alázatos és szelídszívű, közel áll az emberekhez, képes együttérezni és rendelkezik a szelídség és a gyengédség jellemzőivel. Ez Jézus – mutatott rá Ferenc pápa.

Jézus a pásztor ikonja, akitől tanulhatunk

Ez a pásztor ikonja és nekünk pásztoroknak ebből kell tanulnunk: közel állni az emberekhez, nem pedig a hatalmasok, az ideológusok kis csoportjaihoz... Ők ugyanis megmérgezik a lelket, nem tesznek jót nekünk! – fogalmazott a pápa. A pásztor tehát rendelkezzen hatalommal és tekintéllyel, mint Jézus. Ezek pedig az alázat, a szelídség, a közelség, az együttérzés képessége, a gyengédség.

A megvádolt pásztor szenved, felajánlja életét és imádkozik

Amikor pedig a dolgok rosszul alakultak, mit tett Jézus? – kérdezte Ferenc pápa. Amikor az emberek sértegették Nagypénteken és azt kiáltották „Feszítsd meg őt!”, csendben maradt, mert együttérzett azokkal az emberekkel, akiket a pénz, a hatalom birtokosai becsaptak. Csendben maradt. Imádkozott. A pásztor a nehéz pillanatokban, amikor az ördög elszabadul, amikor a pásztort megvádolják, amikor a Nagy Vádló vádolja meg sok emberen, sok hatalmason keresztül, akkor szenved, felajánlja életét és imádkozik. És Jézus imádkozott. Az ima elvitte a Kereszthez is, de erővel ruházta fel. Ott is képes volt közellépni és meggyógyítani a lator lelkét.

A tekintély kegyelmét a mai pásztoroknak is

Ma olvassuk újra azt a szakaszt Lukács evangéliumából a VII. fejezetben, ahol azt látjuk, hogy Jézus tekintélye miben áll. Kérjük a kegyelmet, hogy mi pásztorok mindannyian rendelkezzünk ezzel a tekintéllyel, amely a Szentlélek kegyelme – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.