Új apostoli konstitúció: a püspökök szinódusa Isten népe szolgálatában
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Isten népének a tanácskozása olyan szinodális egyház, melyben a péteri primátus gyakorlása is nagyobb jelentőségre tesz szert – üzeni az új konstitúció, melyet Ferenc pápa szeptember 15-én írt alá. Így bő két hét választja el az október 3-án megnyíló püspöki szinódustól, amely immár ennek az új konstitúciónak a szabályozása alatt áll.
Az egész egyház javára
Az új konstitúció a bevezetőben megemlékezik VI. Pál pápa napra pontosan 63 évvel ezelőtt, 1965. szeptember 15-én hozott döntéséről, mellyel létrehozta a II. Vatikáni Zsinat egyik legértékesebb örökségét, a püspöki szinódus intézményét. Ferenc pápa hangsúlyozza a „püspökök szinódusának hatékony együttműködését a római pápával” az egyház életét érintő legjelentősebb kérdésekben, amelyek „különleges tudást és gyakorlati bölcsességet igényelnek az egész egyház javára”. A „mostani történelmi pillanatban, amikor az egyház egy új evangelizáló szakaszba érkezik”, a „püspökök szinódusának hivatása, hogy mind alkalmasabb eszközzé váljon a mai világ evangelizálására”.
A főtitkárság
Már VI. Pál pápa előre látta, hogy egy „ilyen alapítás utólagos tökéletesítésre szorul”. Éppen ezt tette meg XVI. Benedek pápa az „Ordo Synodi”, a szinódus rendjének utolsó pontosításával, mely megteremtette és egyre inkább megerősítette saját funkcióiban a püspöki szinódus főtitkárságát, mely a főtitkárból és püspökök különleges tanácsából áll.
A püspökség gondoskodása az összes egyház felé
Szem előtt tartva a szinódusi eljárás hatékonyágát azon ügyekkel szemben, melyek az egyház pásztorainak azonnali és egybehangzó közbeavatkozását igénylik, az utóbbi években megnőtt a vágy arra, hogy a szinódus legyen „a püspökség különleges megnyilatkozása és gondoskodásának hatékony alkalmazása az összes egyház javára”. Ennek alapja az a szilárd meggyőződés, hogy „az összes pásztor feladata, hogy Isten szent népének a szolgálatában álljon”, „amihez pedig a keresztség szentsége jegyében tartoznak”.
A meghallgatás
Ferenc pápa az új konstitúcióban leszögezi, hogy a püspök egyidejűleg „mester és tanítvány az elkötelezettségében”, ami egyszerre „küldetés és Krisztus hangjának a hallgatása”, aki Isten népén keresztül beszél, oly módon, hogy „azt tévedhetetlenné teszi a hit világában”. Éppen ezért a szinódus váljon mindinkább „olyan sajátos eszközzé, mely Isten népét hallgatja, a helyi egyház híveivel folytatott tanácskozásokon keresztül”. Jóllehet lényegét tekintve „püspöki szervezetről” van szó, „mégsem élhet a hívektől elkülönítve”. A „püspöki szinódus így tehát olyan szerv, mely hangot ad Isten egész népének a püspökökön keresztül”, miközben a „hit őrzője, magyarázója és tanúja”. „A püspöki szinódus összejövetelről összejövetelre ékesszóló kifejezése az egyház szinodalitásának”, melyben visszatükröződik a „különféle kultúrák közössége”. A püspöki szinódus működése másfelől a „hívek és a pásztorok”, valamint a „püspökök és a római pápa” közötti „mély közösséget” juttatják kifejezésre.
Az összes keresztény egysége
Ferenc pápa reménye, hogy a szinódus tevékenysége „a maga módján hozzájárulhat az összes keresztény közötti egység megteremtéséhez”, az Úr szándéka szerint, ahogy II. János Pál pápa is óhajtotta az „Ut unum sint” kezdetű enciklikájában: „Találják meg a péteri szolgálat gyakorlatának olyan formáját, mely miközben egyáltalán nem mond le lényegi küldetéséről, megnyílik az új helyzet előtt”.
