A püspök legyen alázatos és szelíd, ne fejedelem – Ferenc pápa hétfő reggeli homíliája

P. Vértesaljai László SJ / Benedetta Capelli – Vatikán    

Szent Pál apostol Tituszhoz írt levelét olvasta a napi liturgia, melyben a Népek Apostola az egyházi elöljárók kiválasztásáról beszél: „Azért hagytalak Kréta szigetén – írja az Apostol Titusznak –, hogy pótold, ami még hiányzik, és városról városra elöljárókat rendelj az egyházközségek élére, amint meghagytam neked. Olyant keress, aki feddhetetlen és nem vádolhatók könnyelmű élettel vagy engedetlenséggel. A püspöknek ugyanis, mint Isten megbízottjának, feddhetetlennek kell lennie. Ne legyen önhitt, ingerlékeny, iszákos, veszekedő vagy anyagias, hanem legyen vendégszerető, jóakaratú, mértéktartó, igaz lelkű, szent életű és fegyelmezett. Ragaszkodjék a hiteles tanításhoz, hogy képes legyen józan oktatásával buzdítani, és az ellentmondókat megcáfolni” (Tit 1,1-9). Szent Pál tehát gondosan és aprólékosan leírja a püspök legfontosabb jegyeit.   

Az egyház nem teljes rendezettséggel született  

Ferenc pápa a „buzgalom és rendetlenség” kifejezéseit használta visszatérően a homíliájában, hogy leírja a születő egyház állapotát, melyben „csodálatos dolgok” történtek. Mindig volt konfúzió, rendetlenség, és nem kell megijedni ezektől, mert a „rendetlenség egy szép jel”. Hiszen az egyház sohasem született teljes rendben, ahol minden a helyén lett volna, problémák és zűrzavar nélkül. Igaz, ezt zűrzavart, ezt a rendetlenséget rendbe kell tenni, el kell rendezni a dolgokat. Gondoljunk csak az első jeruzsálemi zsinatra, ahol harc folyt a judaizálók és a nem judaizálók között. Gondoljuk csak meg – intett a pápa –, zsinatot tartanak és rendezik a dolgokat!

A püspök Isten sáfára és nem földi javaké         

Pál ezért hagyja Tituszt Kréta szigetén, hogy rendet teremtsen, arra intve őt, hogy az első helyen álljon a hit. Egyidejűleg szempontokat és utasításokat ad a püspök személyére vonatkozóan, aki az „Istennek a sáfára”. Ez a meghatározás a püspökről, mint „Isten sáfáráról” beszél, nem pedig a hatalom és az érdekszövetség sáfáráról, nem! - szögezte le a pápa. Mindig korrigálni kell magamat és meg kell kérdezni: Isten sáfára vagyok, vagy egy ügykezelő? Feddhetetlennek kell lenni! Ez az a szó, amit Isten Ábrahámtól kért: „Járj az én jelenlétemben és légy feddhetetlen!” Ez egy alapvető szó, kezdettől fogva.

Arcél a püspökválasztáshoz              

Ferenc pápa ismételten hangsúlyozta, hogy milyen nem lehet egy püspök: ne legyen, se gőgös, se  haragtartó, és ne legyen borissza, ami Pál korának egyik legnagyobb vétke volt! Továbbá ne legyen kupeckedő, se pénzsóvár! Csapás az egyház számára egy ilyen típusú püspök, még ha csak egy vétke is lenne a felsoroltak közül! Legyen tehát vendégszerető, jóakaratú, megfontolt, igaz, szent, önmaga ura, hűséges a feltárt hitigazságokhoz! Ezek az Isten szolgájának a sajátosságai – emelte ki a pápa. Ilyen a püspök arcéle.

Püspökök kiválasztása Pál apostol igényei szerint

Amikor a püspökök kiválasztása folyamatban van, szép dolog lenne rögtön az elején felvetni ezeket a kérdéseket – ajánlotta a Szentatya – azért, hogy egyszerűen megtudjuk, mehet-e tovább a vizsgálat? Mindenekelőtt azonban azt kell látni, hogy a püspök legyen alázatos és szelíd, ne pedig fejedelem! Ez Istennek a Szava. Ellene vethetné valaki, hogy de kérem, „ez a II. Vatikáni Zsinat után jött!” Nem, Pál után! – adta rá a választ Ferenc pápa. Ez nem egy zsinat utáni újdonság! Ez van kezdettől fogva, amikor az egyház észlelte, hogy rendbe kell tenni a püspökök kérdését.        

Az egyházban nem lehet rendet teremteni a püspökök ilyen magatartása nélkül. Isten előtt nem az számít, hogy szimpatikusak vagyunk és hogy jól prédikálunk, hanem az alázat és a szolgálat. A vértanú Szent Jozafát püspökre emlékezve Ferenc pápa a püspökök imádságát kérte, hogy legyenek olyanok, ahogy azt Pál kéri tőlünk – zárta hétfő reggeli homíliáját a Szentatya.