A pápa a püspökökhöz: mint Romero érsek emeljétek fel hangotokat az igazságtalanság ellen
Somogyi Viktória / Sergio Centofanti – Vatikán
Ferenc pápa beszédében Szent Oscar Romero, San Salvador-i érsek alakját állította a főpásztorok elé. Élete és tanítása az ihlet állandó forrása az egyház és különösen is a püspökök számára. Sokan, férfiak és nők, papok, szerzetesek és szerzetesnők, valamint világi hívek, Romero érsekhez hasonlóan, vérüket áldozták, hogy életben tartsák az egyház prófétai hangját az igazságtalanságok, az elszegényedő lakosság és a hatalommal való visszaélések láttán – hangsúlyozta a pápa. Ők emlékeztetnek bennünket arra, hogy „aki életével igazán meg akarja dicsőíteni Istent; aki valóban meg akar szentelődni, hogy élete megdicsőítse a Szentet, annak az irgalmasság cselekedeteit keresve gyötrődnie, küszködnie és fáradoznia kell”. (Gaudete et exsultate, 107)
Romero érsek az egyházzal érzett
Ferenc pápa utalt Romero érsek püspöki mottójára: „Az egyházzal érezni”. Ez az iránytű határozta meg életét a hűségben, a legviharosabb pillanatokban is. Olyan örökség ez, amely aktív és életadó tanúságtétellé válhat számunkra, akik a vértanú elkötelezettségre kaptunk meghívást népünk mindennapi szolgálatában – fogalmazott a pápa. Romero érsek az egyházzal érzett, mert mindenekelőtt szerette az egyházat, mint édesanyát, amely életet adott neki a hitben és amely tagjának, részének érezte magát. Ez a szeretet indította arra, hogy szenvedélyesen átölelje mindazt a tanítóhivatali megújulást, amit a II. Vatikáni Zsinat felkínált. Ebben találta meg a biztos kezet Krisztus követéséhez. Romero érsek nem volt ideológus vagy ideológiailag irányított személy. Az egyházzal érezni számára azt jelentette, hogy szemlélje azt, mint Isten népe és mint pásztor, hogy keresse az Urat és találkozzon Vele. Ehhez meg kellett tanulnia és meg kellett hallgatnia népének szívverését, és meg kellett éreznie a mai ember „szagát”.
Ne féljünk megérinteni népünk sebeit, amelyek a mi sebeink is
A pápa beszélt Krisztus önkiüresítéséről (kenosis), aki a szolga alakját felöltve hasonlóvá vált az emberekhez (Filippi levél). Az egyházban Krisztus közöttünk él, ezért annak alázatosnak és szegénynek kell lennie, mert egy arrogáns egyház, amely dölyfös és önelégült, nem a kenosis egyháza (vö. Oscar Romero homíliája 1978. október 1.). Fontos, hogy ne féljünk megérinteni népünk sebeit, amelyek a mi sebeink is, és ezt az Úr stílusában tegyük. A pásztor nem állhat távol népe szenvedésétől, sőt azt mondhatjuk, hogy a pásztor szívét abban mérhetjük fel, hogy mennyire képes meghatódni a sérült és megfenyegetett életek láttán.
A fiatalok megmutatják, hogy hol tartunk mint közösség és társadalom
Ez az Ifjúsági Világtalálkozó egyedülálló alkalom arra, hogy találkozzunk és még közelebb lépjünk a fiatalok valóságához, amely tele van reményekkel és vágyakkal, de mélyen szántó sok sebbel is. Velük együtt jobban megláthatjuk, hogy miként tegyük hozzáférhetőbbé és hihetőbbé az Evangéliumot a világban, amelyben élünk. A fiatalok olyanok, mint a hőmérő, amely megmutatja számunkra, hogy hol tartunk mint közösség és társadalom. Nyugtalanságot hordoznak magukban, amit értékelni, tisztelni és kísérni kell. Ferenc pápa tehát arra buzdította a püspököket, hogy mozdítsanak elő olyan programokat és nevelési központokat, amelyek elkísérik, támogatják és felelősséggel ruházzák fel a fiatalokat. Mentsétek meg őket az utcáról, mielőtt a halál kultúrája ragadja magához és használja ki képzeletüket, füstfelhőt és mágikus megoldásokat felkínálva számukra – kérte a pápa. Ne atyáskodva, felülről letekintve tegyétek ezt, mert az Úr nem ezt kéri, hanem mint atya, testvér a testvér irányába. Sajnos sok fiatalt elcsábítottak azonnali válaszokkal, amelyek elzálogosítják életüket. A szinódusi atyák elmondták, hogy kényszerből vagy alternatívák hiánya miatt a fiatalok erősen konfliktusos és gyors megoldások nélküli helyzetekben találják magukat. Ezek közül a pápa megnevezett néhányat: családi erőszak, nőgyilkosságok, fegyveres és bűnöző bandák, drogkereskedelem, kiskorúak vagy már felnőttek szexuális kihasználása.
Klerikalizmus helyett az együttérzés egyháza
Ferenc pápa arra hívta a főpásztorokat, hogy ne essenek a klerikalizmus csapdájába, amely széleskörben elterjedt és a szolgálat karikatúráját illetve perverzióját képviseli. Ehelyett Krisztus egyháza az együttérzés egyháza, amely hagyja, hogy a másik érdekében megzavarják. Az egyházzal érezni annyit jelent, hogy a hűséges néppel együtt érzünk, Isten népével, amely szenved és remél. Egy egyre szabadabb egyházra van szükség, amelynek középpontjában az Úr kenozisa áll. Egy olyan egyházra, amelynek ereje nem a hatalmasok vagy a politika támogatásában áll – ahogy Romero érsek mondta –, hanem abban, hogy nemes módon megválik e köteléktől, hogy egyedül a Kereszt karja támogassa, amely igazi erejét jelenti. Ez pedig konkrét és nyilvánvaló jelekben mutatkozzon meg. Ez ösztönözzön minket lelkiismeret-vizsgálatra döntéseink és az erőforrások felhasználásának prioritásai, valamint a befolyások és az állásfoglalások kapcsán, hogy ne engedjünk a kompromisszumoknak, amelyek meggyengítik a szabadságot és a merészséget (parresia), amelyre az Úr hív bennünket! – zárta beszédét Ferenc pápa a közép-amerikai püspökökhöz.
