Ferenc pápa péntek reggeli homíliája: állhatatosság a próbatétel idején
P. Vértesaljai László SJ / Barbara Castelli – Vatikáni Rádió
A szentmise olvasmánya a Zsidókhoz írt levél tízedik fejezetéből valójában egy nagy buzdítás a veszély idejére: „Emlékezzetek vissza az elmúlt időkre, amikor megvilágosodásotok után annyi küzdelemben és szenvedésben helyt álltatok! Egyrészt a gyalázatnak és zaklatásnak kitéve, nevetség tárgyává lettetek; másrészt részvéttel kísértétek azokat, akikkel így bántak. Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elrablását is örömmel viseltétek el abban a tudatban, hogy értékesebb és maradandóbb javakkal rendelkeztek. Ezért ne veszítsétek el bizalmatokat, hiszen nagy jutalom jár érte! Állhatatosaknak kell lennetek, hogy Isten akaratát teljesítve elnyerjétek az ígéretet” (Zsid 10,32-39).
A vigasztalanság pillanatait maga Jézus is átélte
Mindnyájan áthaladunk vigasztalan időszakokon, sötét korszakokon az életünk során. Ilyenkor a dolgok látszólag elvesztik az értelmüket, ám a keresztény embernek éppen ekkor kell állhatatosnak maradnia, hogy elnyerje az Úr ígéreteit – kezdte homíliáját a Szentatya. Ilyenkor az ember nem érez semmit és ez egyfajta eltávolodás saját lelkétől. A vigasztalanságnak ezeket a pillanatait maga Jézus is átélte.
A keresztény élet nem karnevál, kitartás kell hozzá
A keresztény élet nem egy karnevál, nem is állandó ünnep. A keresztény életnek vannak nagyon szép és vannak sötét pillanatai is. Langyosság, távolságérzet kíséri ezt, amikor semminek nincs értelme. Ez a vigasztalanság időszaka – szögezte le a pápa. Ebben a helyzetben, akár belső üldöztetés által, akár a lélek benső állapota miatt a Zsidókhoz írt levél szerzőjével együtt mondhatjuk: Szükségetek van állhatatosságra! Igen, de mihez is kell ez az állhatatosság? – kérdezte a pápa. Azért, hogy megtegyük az Atya akaratát és elérjük azt, amit nekünk megígért. Kitartás kell, hogy az ígérethez eljussunk.
Emlékezés és reménység a vigasztalanság ellen
Ferenc pápa homíliájában a vigasztalanság elleni egyfajta receptként ajánlotta az emlékezést és a reménységet. Az apostol ajánlásához hasonlóan nekünk is emlékezni kell a szép időkre, az Úrral való találkozás boldog napjaira, a szeretet idejére. Másodsorban reménykednünk kell abban, ahogy azt az Úr nekünk megígérte. Az élet szép és csúnya szakaszokból áll, a fontos az, hogy el ne essünk és ne menjünk hátrafelé a nehézségek idején. Ellenállást kell kifejteni a bajos időkben, de a szívből jövő emlékezés és a reménység által. A szív ugyanis, amikor a szép pillanatokra gondol, fellélegzik és amikor a reménységre gondol, akkor levegőhöz jut. Ezt kell tennünk a vigasztalanság idején, hogy az Úr által megígért vigaszt elnyerjük.
A vértanú keresztények kitartása
A téma kapcsán Ferenc pápa visszaemlékezett a Litvániában 2018 szeptemberében tett apostoli útjára. Akkor nagyon megérintette őt számos keresztény, sok vértanú bátorsága, akik kitartottak a hitben. Ma is számos férfi és nő szenved a hite miatt, de visszagondolnak a Jézussal való első találkozásra, amiből reményt nyernek és tovább tudnak menni. Ezt a tanácsot adja a Zsidókhoz írt levél szerzője az üldöztetés idejére, amikor megtámadják őket: Tartsatok ki! Akkor is, amikor az ördög megtámad minket, a nyomorúságunkon keresztül, szükségünk van arra, hogy mindig az Úrra tekintsünk. És a kereszt állhatosságával emlékezzünk a szeretet legszebb pillanataira, az Úrral való találkozásra, és a ránk váró reménységre – fejezte be homíliáját Ferenc pápa pénteken reggel.