Bocsánatot nyerve, készen a megbocsátásra - Ferenc pápa szerdai katekézise

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán    

Mindnyájan adósok vagyunk az Isten felé

Ferenc pápa katekézise kezdetén arra utalt, hogy az ember mennyire adós az Isten színe előtt: mindent tőle kaptunk, a természet és a kegyelem rendjében. Isten nemcsak akarja a mi életünket, hanem szeret is bennünket. Nincs semmi helye az önhittségnek, amikor imára kulcsoljuk a kezünket. Az egyházban nem léteznek „self made man”, „maga-csinálta” emberek, mert mindnyájan adósok vagyunk az Isten felé. Identitásunk a megkapott javakból épül ki – állapította meg Ferenc pápa.

Minden igyekezetünk ellenére kegyelemre szorulunk

Akik imádkozik, megtanulja megköszönni a kegyelmet és kéri egyúttal az Isten jóindulatát. De bárhogy is erőlködünk, mindvégig menthetetlenül adósok maradunk Isten színe előtt, mert adósságunkat soha nem tudjuk kiegyenlíteni. Ő végtelen jobban szeret minket, mint ahogy mi tudjuk őt szeretni. Még akkor is, ha az életünkben elkötelezzük magunkat, hogy a keresztény szabályok szerint élünk, mindig marad valami, amiért bocsánatot kell kérnünk - hangsúlyozta a pápa, majd példaképpen a napi lustaságokra, a harag és neheztelés pillanataira utalt, mely megtölti a szívünket.   

A fohász két részét a miképpen kötőszó kérlelhetetlen kapcsolata fogja egybe                         

A Miatyánk imádságban az Úr megállhatott volna a bocsánatkérés első részénél, de ehelyett Jézus megtoldja azt és megerősíti egy másikkal, melyek egyetlen egységet alkotnak. Az isteni  jóakarat függőleges viszonyát le kell fordítani a testvéreinkkel fenntartott kapcsolatainkba. Az Isten arra hív mindenkit, hogy legyen jó, amennyire tud. A fohász két részét a miképpen kötőszó „kérlelhetetlen kapcsolata” fogja egybe. Minden keresztény tudja, hogy létezik számára bűnbocsánat. Erre utal Jézus tanítása, aki Atyja irgalmasságáról beszél, hiszen Ő jobban örül egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak. Semmi nyoma sincs az evangéliumokban annak, hogy az Isten nem bocsátja meg a bűneit annak, aki kész erre és kéri a visszafogadás ölelését.     

A szeretet szeretetért kiált, a megbocsátás megbocsátásért        

Isten kegyelme bőséges és mindig elkötelező. Aki sokat kapott, annak sokat kell adnia. Az sem véletlen – mutatott rá a pápa –, hogy Máté evangéliumában a „hétszavú” Miatyánk imádság után az Úr rögtön a megbocsátást hangsúlyozza: „Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket” (Mt 6-14). Szoros kapcsolat áll fenn az Isten és emberszeretet között. A szeretet szeretetért kiált, a megbocsátás megbocsátásért. Ugyanezt hangsúlyozza Máté a szívtelen szolga történetével, melyben fenyegetően áll elénk a megbocsátást ugyan elfogadó, de megbocsátani nem tudó szolga alakja: „Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának” (Mt 18,35).    

A rosszat a szeretet törvényével lehet megfékezni

Jézus beilleszti az emberi kapcsolatokba a megbocsátás erejét. Az életben az igazságosság nem old meg mindent. Főként ott, ahol gátat kell vetni a rossznak, amikor a köteles mértéken túl is szeretni kell azért, hogy kezdetét vegye a kegyelem története. A bosszúállásra hajlamos rosszat  meg kell fékezni és ezt a szeretet törvényével lehet megtenni. Isten mindenkinek megadja a kegyelmet, hogy a saját szeretet történetét  megírja, ami végül is egyszerű: egy ölelés, egy mosoly, de legvégső értelemben a megbocsátás – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.