A hit éjszakájából virrad fel a Feltámadás hajnala – Ferenc pápa virágvasárnapi homíliája

Vertse Márta - Vatikán

Jézus bevonulása Jeruzsálembe megmutatja számunkra az utat: alázattal fogadjuk el Isten akaratát és a végsőkig helyezzük bizalmunkat az Atyába, a szenvedések idején szelíd hallgatással válaszoljunk a világ fejedelmének kísértésére, a spirituális világiasság fenyegető veszélyére.

Az Üdvözítő kínszenvedésével győzelmet aratott a gonosz felett

Az üdvrivalgással kísért jeruzsálemi bevonulás és Jézus megaláztatása. Az ünnepi kiáltások és a kegyetlen gyűlölködés. Ez a kettős misztérium kíséri el minden évben a Nagyhét kezdetét a szertartás két jellemző pillanatában: körmenet a pálma- és olajfaágakkal, majd a szenvedéstörténet, a passió felolvasása. Hagyjuk, hogy magával ragadjon bennünket ez a szertartás, amit a Szentlélek hat át, hogy elnyerjük, amit az imában kértünk: kísérjük el hittel Üdvözítőnket útján és tartsuk mindig szem előtt kínszenvedésének nagy erejű tanítását,  mint életpéldát, amely győzelmet arat a gonosz lélek felett.

A triumfalizmus a gonosz ütőkártyája

Jézus megmutatja, hogy hogyan nézzünk szembe a nehéz pillanatokkal és a legalattomosabb kísértésekkel, megőrizve szívünkben egy olyan békét, ami nem távolságtartás, nem szenvtelenség vagy felsőbbrendűség, hanem bizalommal teli ráhagyatkozás az Atyára akaratára, amely az üdvösség, az élet, az irgalmasság akarata.  Jézus egész küldetése során keresztülment azon a kísértésen, hogy „saját művét vigye véghez”,  hogy Ő válassza ki annak módját, függetlenítve magát az Atyához való engedelmességtől. A kezdetektől fogva, a pusztaságban vívott negyvennapos harcban, egészen a végsőkig, kínszenvedésében, Jézus visszautasítja ezt a kísértést, az Atya iránti engedelmes bizalommal. Ma is, jeruzsálemi bevonulásakor Jézus megmutatja nekünk az utat. Mert abban az eseményben a gonosz, ennek a világnak a fejedelme, rendelkezett egy ütőkártyával: a triumfalizmus ütőkártyájával, amire az Úr úgy válaszolt, hogy hűséges maradt az alázat útjához.

A spirituális világiasság az egyházat fenyegető veszély

A triumfalizmus arra törekszik, hogy a végcélt mellékutakon, hamis kompromisszumok révén közelítsük meg. Arra számít, hogy felkapaszkodik a győztes szekerére. A triumfalizmus gesztusokból és szavakból él, amelyek azonban nem mentek át a kereszt olvasztótégelyén; abból táplálkozik, hogy összeméri magát másokkal, mindig rosszabbaknak, hibásaknak, bukottaknak ítélve meg őket. A triumfalizmus egyik ravasz formája a spirituális világiasság, amely a legnagyobb veszély, az egyházat fenyegető legálnokabb kísértés – idézte a pápa Henri de Lubac jezsuita teológust. Jézus kínszenvedésével elpusztította a triumfalizmust.

Az Úr együtt örült Izrael szegényeivel

Az Úr valóban osztozott a nép örömében, együtt örült a fiatalokkal, akik nevét kiáltozták, Királynak és Messiásnak szólítva éljenezték. Szíve örült, látván Izrael szegényeinek lelkesedését és ünnepét. Olyannyira, hogy azoknak a farizeusoknak, akik arra kérték, hogy tegyen szemrehányást tanítványainak botrányos üdvrivalgásukért, Jézus így válaszolt: „Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni” (Lk 19,40). Az alázat nem azt jelenti, hogy tagadjuk a valóságot, Jézus valóban Messiás és Király - hangsúlyozta Ferenc pápa.

A keresztet vagy elfogadjuk, vagy elutasítjuk

De ugyanakkor Krisztus szíve egy másik úton jár, a szent úton, amelyet csak Ő és az Atya ismer: az az út, amely „isteni mivoltából” a „szolgai alakhoz” vezet. Ez a megaláztatás útja az engedelmességben „mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,6-8). Tudja, hogy az igazi győzelemhez csak úgy jutunk el, ha helyet adunk Istennek; és ennek csak egy módja van: az önkifosztás, az önkiüresítés. Hallgatni, imádkozni, megalázkodni. A kereszt vitathatatlan, vagy átöleljük, vagy elutasítjuk. És Jézus, megalázkodásával meg akarta nyitni számunkra a hit útját és azon meg akart előzni bennünket.

Csak a keresztút végén virrad fel a Feltámadás hajnala

Mögötte az első, aki ezt az utat végigjárta, Anyja, Mária volt az első tanítvány. Szűz Máriának és a szenteknek szenvedniük kellett, hogy a hitben és Isten akaratában járjanak. Az élet kemény és fájdalmas eseményeire hittel válaszolni „a szív különös erőfeszítésére” van szükség (vö. Szent II. JÁNOS PÁL, Redemptoris Mater k. enciklika, 17). Ez a hit éjszakája. De csak ebből az éjszakából virrad fel a Feltámadás hajnala. A kereszt tövében Mária végiggondolta azokat a szavakat, amelyekkel az Angyal bejelentette Fia születését: „Nagy lesz ő: a Magasságbelinek Fia. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” (Lk 1,32-33). Mária a Golgotán ennek az ígéretnek a teljes megcáfolásával találja magát szemben: Fia haláltusáját vívja a kereszten, mint egy bűnöző. Így a triumfalizmus, amit Jézus megaláztatása elpusztított, az Anya szívében is hasonlóképpen elpusztult; mindketten tudtak hallgatni.

A fiatalok ne féljenek Jézust követni a kereszt útján, ami Isten országának útja

Mária nyomában haladva számtalan szent férfi és nő követte Jézust az alázatosság és az engedelmesség útján. Ma, az Ifjúsági Világnapon a pápa emlékezett a sok fiatal férfi és női szentre, különösen a „szomszédban lakókra”, akiket csak Isten ismer és akiket olykor meglepetésként tár fel előttünk. Kedves fiatalok, ne szégyelljétek kimutatni lelkesedéseteket Jézus iránt, ne szégyelljétek kiáltani, hogy Jézus él, hogy ő a ti életetek. Ugyanakkor ne féljetek, hogy kövessétek őt a kereszt útján. Amikor halljátok, hogy azt kéri tőletek: mondjatok le önmagatokról, fosszátok meg magatokat bizonyosságaitoktól, teljesen bízzátok magatokat a mennyei Atyára, akkor örvendjetek és ujjongjatok! Isten országának útján jártok.

A nagy szenvedések idején szelíden hallgatnunk kell

Ünnepi üdvrivalgások és kegyetlen gyűlölködések; megdöbbentő Jézus csöndje kínszenvedése idején. Legyőzi annak a kísértését is, hogy válaszoljon, hogy „mediatikus” legyen. A sötétség és a nagy szenvedések idején hallgatni kell, legyen bátorságunk, hogy hallgassunk, hallgatásunk azonban legyen szelíd, ne gyűlölködő. A csönd szelídsége még gyöngébbnek, megalázottabbnak láttat majd minket és akkor az ördög, bátorságot merítve előjön fedezékéből. Csöndben kell majd ellenállni neki, „megtartva álláspontunkat”, de Jézus magatartásával. Ő tudja, hogy a háború Isten és a világ Fejedelme között dúl, és hogy nem kardot kell rántanunk, hanem nyugodtnak kell maradnunk, szilárdan a hitben. Ez Isten órája.

Szűz Mária palástja alatt biztonságban vagyunk

És az órában, amikor Isten harcba száll, hagyni kell őt. A mi biztos helyünk Isten Szent Anyja palástja alatt lesz. És miközben várjuk, hogy az Úr eljöjjön és lecsendesítse a vihart (vö. Mk 4,37-41), csöndes, imába mélyedt tanúságtételünkkel feleljünk meg magunknak és a többieknek, akik a bennünk lévő reménységünkről „kérdőre” vonnak bennünket (vö. 1 Pt 3,15). Ez segíteni fog minket, hogy szent feszültségben éljünk az ígéretek emlékezete, a jelen megátalkodottságának valósága és a feltámadás reménysége között – fejezte virágvasárnapi homíliáját Ferenc pápa.