Legyünk a Jézus nevében megvalósuló béke eszközei – a pápa beszéde a Szent Szinódushoz
Vertse Márta - Vatikán
Ferenc pápa beszédében az ökumenizmus következő három szempontját emelte ki: a közös vértanúság, a szegények közös szolgálata és a közös misszió.
Krisztosz voszkresze! Krisztus feltámadt! – köszöntötte a pápa Neofit bolgár pátriárkát és a szent szinódus tagjait a feltámadt Úr örömében ezen a vasárnapon, amelyet a keresztény Keleten „Szent Tamás vasárnapjának” neveznek. Szemléljük az Apostolt, miközben megérinti az Úr sebeit, és megvallja: „Én Uram, én Istenem!” (Jn 20,28). A történelem folyamán a keresztények között támadt sebek fájdalmas hasadást okoznak Krisztus testében, amely az egyház. Ennek a következményeit ma is érezzük. Ha azonban kezünket közösen e sebekbe helyezzük és megvalljuk, hogy Jézus feltámadt és a mi Urunk, mi Istenünk, ha elismerve mulasztásainkat elmerülünk szeretetében, ismét megtalálhatjuk a megbocsátás örömét és megízlelhetjük azt a napot, amikor Isten segítségével ugyanannál az oltárnál ünnepelhetjük a húsvéti misztériumot.
A vér ökumenizmusa
Ferenc pápa lerótta tiszteletét Húsvét tanúi, vagyis azok előtt a keresztények előtt, akik a „rózsák országában” Jézus nevéért szenvedtek, különösen az elmúlt évszázad üldöztetései idején. Ez a vér ökumenizmusa. Ezek a különféle felekezetekhez tartozó fivéreink és nővéreink, akiket az isteni szeretet egyesít a mennyben, miközben olyan sok testvérünk ma továbbra is szenved hite miatt, azt kérik tőlünk, hogy ne zárkózzunk be, hanem nyíljunk meg, mert a magvak csak így teremnek gyümölcsöt.
A szegények szolgálatának ökumenizmusa
Szent II. János Pál és Maxim pátriárka találkozása, valamint a bolgár népet annyira szerető Szent XXIII. János nyomában Ferenc pápa szívét most „a testvér nosztalgiája” tölti el, az az egészséges nosztalgia, amellyel az egységre vágyakoznak ugyanannak az Atyának a gyermekei. Arra kaptunk meghívást, hogy együtt haladjunk előre és tegyünk közös tanúságot az Úrról, különösen a szegényeket szolgálva, akikben Ő jelen van. Ez a szegények szolgálatának ökumenizmusa.
A misszió ökumenizmusa
Szent Cirill és Metód irányítják utunkat, akik az első évezredtől kezdve összekapcsoltak bennünket és akiknek élő emlékezete egyházainkban továbbra is inspiráció forrása. Misszió és szeretetközösség jellemezte a két szent életét és ez megvilágíthatja számunkra is a testvériségben való növekedés útját. Ez a misszió ökumenizmusa.
A szlávok apostolai előmozdították Európa egységét
A két apostol lefordította a Bibliát a szláv népek számára érthető nyelvre, hogy Isten Szava ezáltal megelőzze az emberi szavakat. Szent Cirill és Metód „bizonyos értelemben egy egységes Európa és a földrész lakói közötti mély béke előmozdítói voltak” – idézte Ferenc pápa Szent II. János Pál szavait. Mi, a két szent hitének örökösei is arra kaptunk meghívást, hogy legyünk a szeretetközösség, a Jézus nevében megvalósuló béke eszközei. Bulgáriában, „a spirituális útkereszteződés, a találkozás és egymás kölcsönös megértésének földjén” befogadásra találtak különféle felekezetek és vallások, örmények és evangélikusok, zsidók és muzulmánok. Befogadást és tiszteletet élvez mind a latin, mind a bizánci szláv hagyományú katolikus egyház is.
Szent Cirill és Metód arra emlékeztetnek, hogy szokások és hagyományok bizonyos különbözősége a legkisebb mértékben sem áll szemben az egyház egységével. Kelet és Nyugat között a „különböző teológiai formulák nem ritkán inkább kiegészítik egymást, minthogy ellenkeznének egymással” – idézett a pápa az Unitatis redintegratio k. zsinati dokumentumból (17). A pápa végül imáiról biztosította a Szent Szinódus tagjait és imáikat kérte, annak a bizonyosságában, hogy „az ima a kapu, amely megnyitja az utat minden jó előtt”.