A pápa új katekézis sorozata az Apostolok Cselekedeteiről: A Lélek és az Ige a főszereplők

P. Vértesaljai László SJ – Vatikáni Rádió          

„Szenvedése után Jézus sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról. Amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére” – kezdte beszédét Ferenc pápa Lukács evangélista, a szerző szavát idézve az Apostolok Cselekedetei elejéről (ApCsel 1,34). A könyv egy útról szól, az Evangélium útjáról, mely csodálatos együttélést mutat Isten Igéje és a Szentlélek között, aki megnyitja az evangelizálás idejét. Az Apostolok Cselekedetei főszereplője az Ige és Szentlélek eleven és hatékony párosa – állapította meg a pápa.  

Az apostoli egyház ereje nem a szónoklat hatékonysága, hanem a Lélek dinamikája 

Isten elküldi a földre az üzenetét, s az a zsoltáros szavával „gyorsan fut”, mert dinamikus és esőként megöntöz minden földet. Ereje nem az emberi szónoklás hatékonyságából áll, hanem a Szentlélek dinamizmusa tölti el, mint megtisztító és életet adó Szó. A Biblia nem egy közönséges történelem könyv, mert szavai az életszentség magvai. Ettől erőteljes és hatékony, képes felizzítani a szíveket, levegőbe röpíti a sémákat, az ellenkezést és a megosztás falait, miközben mindig új utakat nyit és kitágítja Isten Országa határait.

A Szentlélek kezeskedik az igehirdetés állhatatosságáért és termékenyégéért

Ferenc pápa kiemelte az emberi szó törékenységét, mely hazugságra is képes és ki tud bújni a felelősség alól. Egyedül csak a Szentlélek adja meg az emberi szó vibráló zengését és tömörségét, aki maga nemzette az Isten Fiát, aki felkente őt és aki küldetést adott neki. A Szentlélek, aki kiválasztotta az apostolokat és aki kezeskedik az igehirdetés állhatatosságáért és termékenyégéért.

A feltámadt Jézus emberi gesztusai és ígérete a beteljesedésre

Az evangélium Jézus feltámadásával és menybemenetelével ér véget, míg az Apostolok Cselekedeteinek története innét indul, azzal a túláradó életből, amivel a Feltámadott árasztotta el egyházát. Ahogy Lukács mondja: „Szenvedése után Jézus sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról”. A feltámadt Jézus nagyon is emberi gesztusokat tölt be, velük együtt étkezik, meghívja őket arra, hogy várakozzanak az Atya ígéretének beteljesedésére.

A Szentlélekben való keresztelkedés révén személyes közösségbe lépünk az Istennel

Ez az ígéret pedig a Szentlélekben való keresztelkedés, mely tapasztalat lehetővé teszi, hogy személyes közösségbe lépjünk az Istennel és részesüljünk egyetemes üdvözítő akaratában. Mindez az apostoli parrészia, bátorság révén történik – hangsúlyozta a pápa. Ezzel a bátorsággal a keresztény ember Isten Fia Szavát mondja ki, ami felszabadít, hatékony, tele van Krisztus és a testvérek szeretetével.        

Az üdvösséget nem vásároljuk, nem fizetünk érte, mert az ingyenes ajándék

Nem kell harcolni, hogy megszerezzük vagy hogy kiérdemeljük az Isten adományát. Minden ingyenes, a maga idejében. Az Úr mindent ingyen ad. Az üdvösséget nem vásároljuk, nem fizetünk érte, mert az ingyenes ajándék. A jövőt ismerni akaró túlzott kíváncsisággal szemben a pápa Jézus szavára utalt: „Nem tartozik rátok, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában. De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,7-8).

Ne magunk kovácsoljuk ki küldetésünket

A türelmetlen várakozással szemben szövetséget kell kötni az idővel és tudni kell kivárni, amíg a szent történelem kibomlik előttünk. Ez a történelem nem szakad meg, hanem mindig előrehalad. Tudni kell kivárni az Isten lépéseit, aki az idők és a terek Ura. Az Feltámadott arra hívja az övéit, hogy ne maguk kovácsolják a küldetésüket, hanem várjanak arra, hogy az Atya dinamizálja a szívüket a Lelke által. Így lesznek részesei a misszió tanúságtételnek, mely Jeruzsálemből sugárzik ki Szamáriáig és a föld végső határáig.       

Az apostolok Máriával és asszonyokkal együtt imádkoznak egységben és állhatatosan

Ebben a várakozásban élnek együtt az apostolok, mint egy család, mint az Úr családja, abban az emeleti teremben, melynek falai között Jézus megalapította az Eucharisztiát. De hogyan várakoznak a megígért isteni erőre? – kérdezte a pápa. Imádkoznak állhatatosan, mintha nem is sokan lennének, hanem csak egyetlen személy. Imádkoznak egységben és állhatatosan. Ezzel az imádsággal legyőzik a magányt, a kísértést, a gyanút és megnyílik a szívük a közösségre. Az asszonyok és Mária, Jézus anyja jelenléte még intenzívebbé teszi a várakozást, hiszen ők elsőként tanulták meg Mestertől, hogy tanúskodjanak a szeretet hűségéről és a közösség erejéről, mely minden félelmet legyőz. Végezetül Ferenc pápa ismételten azt kötötte a Szent Péter téren összegyűlt lelkek szívére, hogy ne akarják maguk megcsinálni Isten művét, hanem türelmesen várakozzanak a lépéseire, miközben segítségül hívják a Szentlelket.