Pápai üzenet a migránsok és menekültek világnapjára: nemcsak migránsokról van szó
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A közömbösség globálissá válása kizárással fenyegeti a migránsokat, a menekülteket, a földönfutókat és az emberkereskedelem áldozatait – kezdődik a pápa üzenete. Ez a jelenség egy morális hanyatlás vészharangja és tovább terjed a leselejtezés kultúrája területén, hiszen akik nem lépnek be az anyagi, a lelki és társadalmi jólét szabályai közé, azokat kirekesztik. Ezeknek a veszélyeztetett embereknek a jelenléte felhívás arra, hogy visszaszerezzük keresztény létünk és emberségünk néhány fontos szempontját. Éppen ezért nemcsak a migránsokról van szó, hanem mindnyájunkról, mert amikor gondjainkba vesszük őket, mi magunk gyarapodunk.
A félelem baj, ha intoleránssá, bezárttá tesz bennünket és rasszistává
Első pontként a félelmeket említette a pápa: nemcsak migránsok félelméről van szó, hanem a miénkről is. A jelenkor nehézségei csak növelik a félelmet a „másik”, az ismeretlen, a kitaszított, az idegen iránt. Ez különösen is tapasztalható ma azokkal a migránsokkal és menekültekkel szemben, akik az ajtóinkon kopogtatnak védelem, biztonság és jobb jövő reményében. Igaz, a félelem megengedett, amennyiben nem vagyunk felkészülve erre a találkozásra. Mindez akkor lesz probléma, ha intoleránssá, bezárttá és rasszistává tesz bennünket, anélkül, hogy azt észrevennénk. Így a félelem megfoszt annak a lehetőségétől, hogy találkozzunk velük, akik különböznek tőlünk.
Fogadjuk be azt, aki nem tudja viszonozni
Nemcsak a migránsokról van szó, hanem a szeretetről – írja Ferenc pápa üzenete, utalva Jézus szavára, aki viszonzás nélküli szeretetet vár el tőlünk, hiszen a szeretet cselekedetein keresztül mutatjuk meg a hitünket. A szeretet legmagasabb foka pedig annak gyakorlása azok felé, akik nem tudják sem viszonozni, sem megköszönni azt. Arról van szó, hogy milyen arcot kívánunk adni a mai társadalomnak. A népek fejlődése attól függ, hogy milyen mértékben hat meg a kopogtatás az ajtónkon, hogy a belépő tekintete miként hitelteleníti a rabszolgasorsba taszító hamis bálványokat és hogyan szabadít fel alóluk.
A cselekvő szeretet emberibbé tesz
A bibliai szamaritánus irgalmassága és együttérzése jegyében nemcsak migránsokról van szó, hanem a mi emberségünkről. A szamaritánus résztvevő magatartása nem magyarázható csak értelmi szinten, hanem megérinti emberlétünk legérzékenyebb húrjait is és arra indít, hogy a másik felebarátjává váljak, és felismerve az ő szenvedését, azonnal akcióba lépjek. A pápa a gyengédség terét hangsúlyozza, melyet a mai világ oly könnyen elvet. Megnyílni a másik számára, nem tesz szegényebbé, hanem inkább gazdagít, mert emberibbé tesz.
Nemcsak a migránsokról van szó, hanem arról is, hogy ne zárjunk ki senkit sem
Ahogy Jézus kéri, hogy a kicsinyek közül senkit meg ne vessünk, úgy ma nemcsak a migránsokról van szó, hanem arról is, hogy ne zárjunk ki senkit sem. A mai világ minden nap még inkább elitista és kíméletlen a kirekesztettekkel szemben. A szegény országok még szegényebbé válnak természeti kincseikben és emberi erőforrásaikban, kevés privilegizált javára. Ferenc pápa a háborúk kapcsán megjegyezte, hogy amíg azokat csak a világ néhány helyén vívják, addig a fegyverkereskedelem behálózza az egész világot. Mindennek a kárvallottjai mindig a szegények, a hátrányos helyzetűek, akiknek csak időnként hull le néhány szem morzsa a gazdagok asztaláról. Ezzel szemben a „kilépő egyház” félelem nélkül mer kezdeményezni és elébe megy a távollévőknek is. A kizárólagos fejlődés tovább gazdagítja a gazdagokat és tovább szegényíti az amúgy is szegényeket – hangsúlyozta a pápa.
Nemcsak a migránsokról van szó, hanem arról is, hogy az utolsóknak adjuk az első helyeket
Nemcsak a migránsokról van szó, hanem arról is, hogy az utolsóknak adjuk az első helyeket – hangzik a pápai üzenet ötödik pontja. Jézus azt kéri, hogy vessük el evilág gondolkodásmódját, mely a másikon felülkerekedést vallja. Ezzel szemben a keresztény ember mottója így hangzik: „Előbb az utolsók!”. Az individualista lelkület termékeny talaj a felebarát iránti közömbösség számára, mely adásvétel tárgyának tekinti csak őt. Nemde ez az érzés nyilvánul meg a társadalom szegényei és kirekesztettjei iránt? És köztük milyen sok a migráns? – veti fel a kérdést a pápa üzenete.
Nemcsak a migránsokról van szó, hanem arról a teljes emberről és minden személyről
Nemcsak a migránsokról van szó, hanem a teljes emberről és minden személyről – lép tovább a pápa üzenete és Jézus szavára utal, aki azért jött, hogy mindenkinek élete legyen, bőséges élete. Jézus küldetése abban áll ugyanis, hogy mindenki elnyerje az élet adománya teljességét, éppen ezért az emberi személyt kell a központba állítani, lelki képességeivel együtt. Ez pedig kivétel nélkül minden emberre vonatkozik az egyenlőség jegyében. A fejlődés nem egyszerű gazdasági növekedés, hanem átfogó jellegű és az egész embert érinti.
Nemcsak a migránsokról van szó, hanem arról is, hogy Isten és az ember országát építsük
Nemcsak a migránsokról van szó, hanem arról is, hogy Isten és az ember országát építsük – folytatódik a pápai üzenete, mely a „migránsok korszakának” nevezi a jelen kort, melyben sok ártatlan lesz áldozata a technikai és határtalan fogyasztás uralta fejlődés nagy átverésének. Paradicsomot ígérnek, de közben nem látják azt, hogy a migráns és a menekült nem csak egy probléma, hanem embertestvérünk, akin segítenünk kell.
A migránsok iránti négy-parancsolat: befogadni, védelmezni, előmozdítani és integrálni
Végül utolsó pontként a Szentatya felidézte azt a négy tevékenységi formát, a migránsok iránti négy-parancsolatot, melyet korábbi migráns világnapi üzeneteiben már bőségesen kifejtett. Eszerint a keresztény ember feladata, hogy befogadja a migránsokat és menekülteket; gondoskodjon az ellátásukról, támogassa őket az életükben és segítse őket abban, hogy beilleszkedjenek a befogadó társadalomba.
