Ferenc pápa üzenete a szegények 2019-es világnapjára: A szegények nem csalatkoznak a reményben

Gedő Ágnes – Vatikán

A szegény bízik Istenben és reményében nem csalatkozik

10 pontos üzenetét a pápa a zsoltáros szavaival kezdi: „De ő nem feledkezik meg soha a szegényről, s aki bajban is remél, nem csalódik soha.” (vö. Zsolt 9,19). Ez az igazság ma is hihetetlenül aktuális, mert a hit képes visszaadni a szegényeknek a reményt, amit elveszítettek az igazságtalanságok, a szenvedés és az élet bizonytalansága miatt. A zsoltáros leírja a szegény helyzetét és elnyomója arroganciáját. Úgy tűnik, hogy visszatér szavaiban a kérdés azóta is: Hogyan engedheti meg Isten ezt az egyenlőtlenséget? Múlnak az évszázadok, de a gazdagok és szegények közötti különbség nem változik, mintha a történelem nem tanítana semmire. A zsoltár szavai tehát nem a múltra vonatkoznak, hanem leírják jelenünket Isten ítélete előtt.

A szegénység megjelenési formái

Ma számos új rabszolgaság létezik világunkban, amelynek férfiak, nők, fiatalok és idősek milliói esnek áldozatul. Családok, akik kénytelenek elhagyni szülőföldjüket, hogy máshol keressenek megélhetést. Árvák, akik elveszítették szüleiket, vagy akiket erőszakkal elszakították tőlük, hogy kizsákmányolják őket. Fiatalok, akik munkát keresnek, de rövidlátó gazdaságpolitikák miatt nem jutnak foglalkozáshoz. Az erőszak, a prostitúció, a kábítószer áldozatai, akiket megaláznak. Hogyan feledkezhetnénk el a bevándorlók millióiról, akik számos rejtett érdeknek esnek áldozatául, akiktől megtagadják a szolidaritást és az egyenlőséget? És gondoljunk a hajléktalanokra és a kirekesztettekre, akik a városok utcáin tengetik életüket – sorolja üzenetében a pápa. Hányszor látjuk a szeméttelepen turkálni élelem és ruházat után a szegényeket, akiket gyakran a társadalom élősködőinek tartanak, veszélyesnek vagy tehetetlennek ítélnek. Egyfajta ellenséges szerkezet kitalálásával igyekeznek megszabadulni jelenlétüktől az utcákon is, mely utolsó menedékük. Zavarónak minősülnek, ezért inkább nem veszünk róluk tudomást, hangjuk pedig nem elég erős a társadalomban, ezért egyre inkább a peremre szorulnak.

A szegény bízik az Úrban, aki soha nem hagyja el őt

A zsoltár a szomorúság, az igazságtalanság, a szenvedés és a keserűség ellenére a szegények szép meghatározását adja: „Akik ismerik nevedet, reménykednek benned, Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket” (vö. Zsolt 9,11).  A szegény tehát a Szentírásban a bizalom embere. A szegény tudja, hogy Isten nem hagyja el őt, ezért mindig érzi jelenlétét. Segítsége túlmutat a szenvedésen, amiben él, hogy felszabadító erejével átalakítsa a szívét.

A szegény ember puskaporos hordó, robbanásra kész

Ez az állandó refrén folyton visszatér a Szentírásban: hogyan segíti Isten a szegényeket. Meghallgatja őket, közbelép érdekükben, védi, óvja, felemeli, megmenti a szegényeket. Így tehát soha nem közömbös vagy néma, amikor a szegények hozzá fohászkodnak. Igazságot tesz, és nem feledkezik el róluk, nála menedéket találnak és segítséget. A pápa megállapítja: építhetünk falakat és korlátokat abban az illúzióban, hogy ezzel megvédjük gazdagságunkat a többiek rovására, akik kint maradnak. Az Úr napja azonban ledönt minden akadályt az országok között, és a kevesek arroganciáját sokak szolidaritása váltja föl. Ahogy Don Primo Mazzolari mondta: A szegény ember folyamatos tiltakozás igazságtalanságaink ellen; egy puskaporos hordó. Ha meggyújtod, a világ fölrobban.

Egyre több a szegény

Jézus nem félt azonosulni velük: „Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Mt 25,40). Jézus egy nagylelkű, irgalmas, jóságos és kegyelmes atyát akart megmutatni nekünk, aki elsősorban azoknak ad reményt, akik csalódottak és jövő nélküliek. A nyolc boldogság rögtön így kezdődik: „Boldogok vagytok ti, szegények” (Lk 6,20). Paradox módon éppen a szegényekhez tartozik az Isten Országa, mert ők képesek befogadni azt. A századok múlásával mit sem vesztett aktualitásából ez a boldogmondás: a szegények egyre többen vannak és egyre szegényebbek. Jézus pedig azt kéri tőlünk, hogy adjunk reményt nekik.

Az egyház közel áll a szegényekhez

Az egyház hivatása az, hogy senki ne érezze magát idegennek vagy kirekesztettnek, mert mindenki részt vesz az üdvösség közös zarándoklatában. Arra kaptunk meghívást, hogy a szegényekben érintsük meg Krisztus testét, szolgáljuk őket, mert ez a hiteles evangelizálás. A szegények felemelése az evangélium hirdetéséhez tartozik, ennek volt nagy apostola a nemrég elhunyt Jean Vanier. Ő volt a „szent a szomszédból”, aki maga köré gyűjtötte a fiatalokat, férfiakat és nőket, hogy az üdvösség valódi bárkája legyenek. Tanúságtételével, amellyel szeretetet és mosolyt adtak annyi gyenge és törékeny embernek, megváltoztatta életüket.

Szemléletváltásra van szükség

Az utolsók iránti elkötelezettség Krisztus tanítványai számára prioritás kell, hogy legyen. A keresztények vállalása a Szegények Világnapja kapcsán nem szabad, hogy szociális kezdeményezésekben merüljön ki – figyelmeztet a pápa. A mai fogyasztói társadalomban, ahol a selejt kultúrája uralkodik, a felületes és múló jólét vonzásában nem könnyű tanúságot tenni a keresztény reményről. Mentalitásváltásra van szükség ahhoz, hogy újra felismerjük a lényegest, és Isten Országa hirdetésének szenteljük magunkat. A reményt a vigasztaláson át is közvetítjük, amikor áldozatvállalásunkban érezhetővé válik az ingyenes szeretet, mely nem vár ellenszolgáltatást.

A szegények nem számok, hanem személyek

Ferenc pápa azt kéri az önkéntesektől, hogy növekedjenek odaadó szolgálatukban és ne elégedjenek meg a szegények anyagi szükségleteinek kielégítésével. Fedezzék föl a bennük rejlő jót és kezdjenek valódi testvéri párbeszédet velük. A szegényeknek elsősorban Istenre van szükségük, szeretetre. Néha kevés is elég ahhoz, hogy visszaadjuk a reményt: elég megállni, rájuk mosolyogni, meghallgatni őket. A szegények nem pusztán számok, lépjünk túl a statisztikán és lássuk meg bennük a személyt! A szegények hozzásegítenek az üdvösséghez, mert rajtuk keresztül megláthatjuk Jézus Krisztus arcát. Így lesz tehát a hit szemével nézve a szegénységnek, a nélkülözésnek üdvözítő ereje.

Fölragyog majd az igazság napja

Üzenete végén a Szentatya arra kér minden keresztény közösséget, hogy kötelezzék el magukat a remény és a vigasz nyújtásában, és ezáltal a Szegények Világnapja erősítse meg mindenkiben az együttműködés szándékát, hogy mindenki érezhesse az emberi közelséget és szolidaritást. Malakiás próféta szavai kísérjenek minket, aki egy más jövőt ír le nekünk: „De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak” (Mal 3,20).