A gyermekvonat utasai Ferenc pápánál: Én sem szerettem tanulni, de muszáj volt. Halljuk meg Isten hívását a szívünkben!
Gedő Ágnes – Vatikán
Aranyhíd a világosság tengerében
Június 8-án, szombaton találkozott a pápa azzal a 400 gyermekkel, akik Genovából, Nápolyból és Szardínia szigetéről jöttek a Vatikánba, jórészt hátrányos környezetből indulva. Immár hetedik alkalommal gördült be a szerelvény a vatikáni vasútállomásra a Népek Udvara, az Olasz Államvasutak és a nápolyi Armatore Onorato vitorlás oktató összefogásának köszönhetően. Közöttük voltak a 2018-as genovai hídkatasztrófa, a 2013-ban, Szardínia északi részén pusztított földcsuszamlás következtében érintett gyerekek, valamint Nápoly legelmaradottabb és problémás negyedeinek lakói.
És most jöhetnek a kérdések…
Az apostoli palota Szent Damazusz udvarán tehették fel kérdéseiket a pápának, aki nyitott szívvel, őszintén válaszolt a gyermekeknek, hol nevetésre fakasztva, hol elgondolkodtatva őket. Az első három kérdést egy genovai kislány intézte a pápához, mindjárt a lényegre tapintva. Ferenc pápa annak idején milyen nebuló volt? Jól tanult az iskolában? Ezt a tanáraimtól kellene megkérdezni, én jó voltam, mindig más volt a hibás – hangzott a Szentatya derült válasza, aki komolyra fordítva a szót, elismerte: nem szeretett tanulni, de mivel muszáj volt, tanult. A tanulás az életben megnyitja a kapukat, segít az előrejutásban – tette hozzá. Aztán megosztotta a gyerekekkel a legfontosabb dolgot, amit egy tanító nénije mondott neki: soha nem szabad a háta mögött kibeszélni a társunkat. A gyerekek igazat adtak neki ebben, mondván: tudják, hogy csúnya dolog rosszat mondani a másikról. Inkább harapjuk le a nyelvünket, ha késztetést éreznénk rá – intett a pápa. Annál is inkább, mert a háborúk is az ilyen kis veszekedésekből, gyűlölködésekből nőnek ki.
Isten a szívünkhöz szól
A második kérdés azt firtatta, hogy magától döntött úgy, hogy Jézus útján akar járni, vagy a szülei döntötték el, aztán ő folytatta? Egyértelműen magától jött a hívás, pontosabban Istentől, aki elültette a mostani Bergoglio pápa szívében a vágyat az Úr követésére. Eredetileg vegyésznek tanult, aztán meghallotta az Úr hangját, aki a szívéhez szólt. Fontos megkülönböztetni Isten hangját az ördögétől: az egyik jóra, a másik rosszra csábít minket – tanította a gyerekeket a pápa, aki jó tanár módjára elismételtette a leckét a négyszáz fős „osztállyal”.
Sok szépséget láttam Romániában
A harmadik kérdés: melyik utazás tetszett legjobban a pápának? Erre a Szentatya bevallotta: ő bizony sose szeretett utazni. Hanem hogy úgy járt, mint az a gyerek, amelyiknek nem akaródzik megenni a levest. Kapott aztán két tányérral! Nem szeretsz utazni? Akkor indulj! Igaz, hogy utazás közben sok emberrel lehet találkozni, jó emberekkel, és sokat lehet tanulni. A legutóbbi úton, Romániában látott sok szépség nagyon feltöltötte a pápát – elmondása szerint. Megemlítette a Cagliariban és Genovában tett látogatásokat is, majd elmesélte szülővárosa, Buenos Aires nevének történetét, amely összefügg Szardíniával. Ott tisztelik ugyanis azt a Szűzanyát, aki az argentin főváros védőszentje: a Bonaria Szűzanyát.
A kapzsiság áll a környezetszennyezés mögött
Az egyik szardíniai kisfiú szomorúan kérdezte, hogy az emberek miért nem tartják tiszteletben a természetet, ezzel nagy gondokat okozva? A pápa több kérdéssel rávezette őket, hogy a felelőtlen magatartás mögött a pénzsóvárság rejlik, ami akár az emberöléstől sem riaszt vissza egyeseket. Jó dolog a pénzért élni? – Nem. – Jó dolog, ha van pénzünk az élethez? – Igen. A gyerekek tehát a kapzsiság leckéjét is megtanulták a pápától, hiszen az ördög leggyakrabban a zsebünkön keresztül férkőzik hozzánk. A találkozó végén Ferenc pápa elimádkozta a gyerekekkel az Üdvözlégyet, majd megáldotta őket.
