Ferenc pápa fogadta az ukrajnai görögkatolikus egyház állandó szinódusának tagjait

Somogyi Viktória – Vatikán

A Szentszék Sajtóterme május 4-én közleményben jelentette be a mostani találkozót:

„A kényes és összetett ukrajnai helyzet láttán Ferenc pápa úgy döntött, hogy meghívja az ukrajnai görögkatolikus nagyérseket, az állandó szinódus tagjait és az ukrajnai görögkatolikus egyház metropolitáit Rómába július 5-re és 6-ra. A találkozón részt vesznek a Római Kúriának az országgal kapcsolatban érintett dikasztériumainak vezetői. A megbeszéléssel a Szentatya kifejezésre kívánja juttatni lelki közelségét az ukrajnai görögkatolikus egyháznak, amely nemcsak hazájában, hanem a világ számos részén végez lelkipásztori szolgálatot.

A találkozó továbbá alkalmat kínál majd Ukrajna életének és szükségleteinek mélyebb elemzésére. Ennek az a célja, hogy meghatározzák, miként tudja a katolikus és különösképpen a görögkatolikus egyház egyre hatékonyabban hirdetni az Evangéliumot, hogyan tud hozzájárulni a szenvedők megsegítéséhez, továbbá a béke, valamint az egyetértés előmozdításához a latin rítusú katolikus egyházzal és más keresztény egyházakkal, közösségekkel” – olvasható a szentszéki közleményben.

Hibrid konfliktus

Ferenc pápa beszéde elején utalt arra a nehéz és kényes helyzetre, amelyben Ukrajna öt éve él. Hibrid konfliktusnak nevezte, amelyben a háborús tettek felelősei jól álcázzák magukat. A konfliktust súlyosbítja a hamis propaganda és a sokféle manipuláció, amelybe a vallási aspektust is be akarják vonni. Köszönetet mondott az ukrajnai görögkatolikus főpásztoroknak, hogy hűségesek maradtak az Úrhoz és Péter utódához, amelyért a történelem során gyakran nagy árat fizettek.

Az egyház alapvető szerepe, hogy tanúságot tegyen a keresztény reményről

Ebben a jelenlegi összetett helyzetben a pápa arra mutatott rá, hogy az egyház alapvető szerepe, hogy tanúságot tegyen a keresztény reményről. Ez ugyanis Krisztus világosságától táplálva felragyogtatja a feltámadást és az életet a világ legsötétebb éjszakáiban is. A hívek számára a legfontosabb, hogy legyenek egységben Jézussal, reménységünkkel. Arról van szó, hogy meg kell újítani a keresztségen alapuló egységet, amely a hitben, közösségeink történelmében és a nagy tanúságtevőkben, a szentekben gyökerezik. Ők erősen Jézushoz ragaszkodva elutasították a világ logikáját, amely szerint az erőszakra erőszak a válasz. Ehelyett életükkel írták a hit legragyogóbb oldalait: ők a keresztény remény termékeny magvai – hangsúlyozta Ferenc pápa. Amikor a forrásunk a spirituális életerő és ezt közvetítjük, az egyház termékennyé, a remény Evangéliumának hirdetőjévé és egy olyan belső élet mesterévé válik, amelyet semmilyen más intézmény nem képes felkínálni.

Az ima és a spirituális élet a legfontosabb

A pápa arra buzdította a főpásztorokat, hogy elsődleges aggodalmuk minden tevékenységükben az ima és a spirituális élet legyen. Az Úr azt kéri övéitől a Getsemani kertben, hogy virrasszanak és imádkozzanak, ne önmagukat védjék vagy támadjanak. Az ima és önmagunk végsőkig való odaajándékozása a válasz, amit az Úr vár övéitől. Ezek a keresztény válaszok, csak ezek mentenek meg bennünket az erőszak világi örvényétől – nyomatékosította a pápa.

Közelség

Az egyház arra kapott meghívást, hogy különböző eszközökkel megvalósítsa lelkipásztori misszióját. Az ima után következik a közelség. Az Úr azt kéri a pásztoroktól, hogy álljanak közel az emberekhez, virrasszanak azok mellett, akik a fájdalom éjszakáján haladnak át. A pásztorok közelsége egy olyan csatorna, amelyet napról napra építünk és amely elhozza a remény élő vízét. A hívek akkor értik meg a pásztort, ha Istent közvetíti: önmagát odaajándékozva, közel állva, Isten tanújaként a reményről, amely megtestesült, hogy az ember útján járjon.

Humanitárius kezdeményezések

A lelkipásztori gondozás magában foglalja a liturgiát, ami a spiritualitással és a katekézissel együtt olyan elemet képez, amely meghatározza az ukrajnai görögkatolikus egyház identitását. Ferenc pápa megemlítette, hogy 2016-ban elindított egy humanitárius kezdeményezést, amelynek keretében arra hívta az európai egyházakat, hogy ajánlják fel segítségüket azoknak, akiket közvetlenül sújtanak konfliktusok. Most további különleges projektek elindítását tervezi.

Szinodalitás

A pápa ezt követően az ima és a közelállás kifejezések mellett egy harmadik szót is a főpásztorok figyelmébe ajánlott: a szinodalitást. Egyháznak lenni azt is jelenti, hogy közösség vagyunk, amely együtt jár. Az egyháznak szüksége van az intenzív belső véleménycserére: a pásztorok egymás közötti illetve a pásztorok és a hívek közötti párbeszédre. Minden nap szinódust kell úgymond tartani, törekedni kell az együtt haladásra nemcsak azzal, aki ugyanolyan módon gondolkodik, mint mi, hanem minden Jézusban hívővel. A szinodalitást három aspektus teszi élővé. Mindenekelőtt a meghallgatás: meghallgatni a püspök és pap testvérek tapasztalatait és javaslatait. A második jellemző: a társfelelősség. Nem lehetünk közönyösek mások hibái iránt anélkül, hogy testvériesen, de meggyőződéssel beavatkoznánk. Végül a harmadik jellemző a világiak bevonására vonatkozik: az egyház teljesjogú tagjaiként a világiak arra kaptak meghívást, hogy kifejezzék véleményüket és javaslatokat nyújtsanak. Az egyházi élet résztvevőiként nemcsak be kell fogadni, de meg is kell hallgatni őket – hangsúlyozta a pápa.

Saját hagyományok gazdagsága

A szinodalitás a távlatok kiszélesítéséhez is elvezet, hogy megéljük saját hagyományunk gazdagságát az egyetemes egyházban. Más rítusokkal, más nem katolikus közösségekkel, más helyi egyházakkal és a Római Kúria dikasztériumaival ápoljunk jó kapcsolatokat. Az egyház egysége annál termékenyebb lesz, minél inkább megvalósul a Szentszék és a helyi egyházak közötti megértés és kohézió. Ez nem kell, hogy a saját hitelességünk és eredetiségünk csökkenésével járjon (Orientale lumen, 21), hanem hassa át katolikus, azaz  egyetemes identitásunkat. Ez az egyetemesség veszélybe kerülhet vagy elkophat, ha egyházi, nacionalista vagy politikai részleges érdekekhez ragaszkodunk.

Egyfajta szinódus

Az ukrajnai görögkatolikus egyház állandó szinódusa tagjainak kétnapos vatikáni megbeszélésére utalva végül Ferenc pápa egyfajta szinódusnak nevezte azt, amelyet olyan témáknak szentelnek, amelyek az ukrajnai görögkatolikus egyház szívéhez közel állnak ebben a katonai konfliktustól is súlyosbított időszakban, amelyet olyan politikai és egyházi folyamatok is jellemeznek, amelyek sokkal szélesebbkörűek, mint amik a katolikus egyházat érintik.