Ha elindultunk volna. Képzeletbeli utazás a Bergoglio papával – P. Vértesaljai jegyzete
P. Vértesaljai László SJ - Vatikán
1929. február elsején a Genova kikötőjében horgonyzó Giulio Cesare gőzhajó fedélzetére először az első osztály utasai szállhattak fel. A többiek, a több száz főnyi többség csendben várt a sorára, mígnem a felfűtött gőzgépektől remegő fedélzetre léphetett egy szegény piemonti család: apa, anya és a nagyfiú. Az úti cél: Argentína. A nevük: Giovanni Bergoglio és felesége, Rosa, valamint gyermekük, Mario. Szívszorító lehetett, amint megszólalt a hajó szirénája, s ahogy lassan elindultak az Új Világ felé. Eltűnik a kikötő a látóhatárról, aztán a világítótorony, majd odavesznek a ligúriai hegyek is…
Tudták, nem lesz visszaút, de erősen remélték, hogy megérkeznek oda, ahová ebben az időszakban három millió olasz vándorolt ki. Álmaik országa volt akkor Argentína. Már neve is jó fémesen csengett: Ezüstország.
Giovanni papa a fiútestvéreivel együtt Asti környékén dolgozott, mígnem a gazdasági válság forgatagában eladták a birtokukat és egy másikat vásároltak helyette. Itt sem boldogultak jobban és már az sem segített, hogy kézműves műhelyt nyitottak. Az egyre népesedő Bergoglio családból mind többen indultak világgá, az óceánon túlra.
Giovanni már 1927-ben megpróbálkozott vele, hogy a távoli Argentínába vándoroljon ki. Ehhez persze el kellett adni mindent, hogy legalább megvegyék a hajójegyet. Őszre együtt áll a pénz, megvan a hajó is hozzá, a Principessa Mafalda A gőzösnek csak a neve mesés, Mafalda hercegkisasszony, mert valójában a sok tengeri úttól oly öreg, hogy feltétlenül alapos felújításra szorul. De a tulajdonos felelőtlen és a rozoga Hercegkisasszony csak nekivág az útnak. Már csak nyolcvan mérföldnyire úszik Brazília partjaitól, amikor a hajócsavar leszakad a tengelyről, ami összekaszabolja a hajó oldalát a vízvonal alatt. 1927. október 25-én a Principessa Mafalda egy óra alatt elsüllyed és vízbe fúlnak az utasai. Olasz újsághírek 314 halottról tudnak, argentin újságok 500-600 vízbefúltat emlegetnek.
Giovanni Bergoglio 1927 őszén, bármennyire is szerette volna, nem kapta meg időben az eladott birtokáért járó pénzt, így nem válthatta meg családjának a menetjegyet. Maradtak otthon és életben maradtak…
Ha elindult volna akkor az apám a genovai kikötőből! – ez a gondolat bizonyára nem egyszer megfordulhatott Mario Bergoglio fia, Jorge Mario fejében, aki 1936-ban Buenos Airesben született. Ha az apja nem is mesélt sokat neki az igazi hazájáról, a Bergoglio nagynénik mégis elmondtak neki mindent. Mondták és énekelték, ahogy Piemonte népe a franciával kevert olaszt beszélte.
Tavaly augusztus 13-án a genovai Morandi híd tragédiája feltépte e régi sebeket Ferenc pápa emlékezetében. Ha felújították volna az öreg Principessa Mafaldát…, ha felújították volna a negyvenéves rozoga Morandi hidat!
A tervezett indulás helyett 1929. február elsején a Giulio Cesare fedélzetén hajóznak ki Genova kikötőjéből és szállnak partra pár héttel később Buenos Airesben. A vámvizsgálat bejegyzése szerint Giovanni papa comercio-kereskedő, Rosa mama casera-háztartásbeli, és Mario foglalkozása contador-könyvelő. Egy ideig Paranában laknak, majd az év során kitörő világválság elfújja a Bergoglio-fiak vállalkozását Argentínában. Erre a család Buenos Airesbe költözik. Mario ott ismeri meg Regina Maria Sivori-t, aki már Argentínában született, de piemonti és liguriai olasz szülőktől. 1935 decemberében házasodnak össze és 1936. december 17-én születik meg első fiúgyermekük. Jorge-Mario névre kereszteltetik meg.
