A pápa ellátogatott a ”Barátság városába” Madagaszkáron: Akamasoa a remény helye

Somogyi Viktória – Vatikán

Ferenc pápát Akamasoa főbejáratánál Pedro Opeka atya, a település alapítója fogadta, majd a Manantenasoa auditóriumba kísérte, ahol közel 8 ezer gyermek gyűlt össze tiszteletére. Pedro atya köszöntő szavai után egy gyermek tett tanúságtételt.

A „Barátság városa”

A „Barátság városát” 1989-ben alapította a szlovén származású, de argentín születésű Pedro Opeka atya, lazarista misszionárius, aki 1970-ben érkezett Madagaszkárra. Az általa elindított projekt a főváros szeméttelepe közelében született, ahol Opeka atya fizetést ajánlott az ott élőknek, ha el kezdtek dolgozni a szemétlerakó közelében található gránitbányában. Ezek a szegények a szemétturkálásból tartották fenn magukat nyomorúságos körülmények között. Ezt a helyzetet nem akarta elfogadni Pedro atya és számos kezdeményezést indított megsegítésükre. Többek között ő volt az első kőműves, aki murvává törte a környéken található kemény követ, hogy azt építkezésre használni lehessen. Ezzel továbbadta azt a mesterséget, amelyet apjától tanult: a kőművességet és a reményt. Jelenleg 25 ezer ember a kedvezményezettje a projektnek és él a közelben lévő falvakban, amelyeket a bevételekből maguk építettek és ahol biztosítva van számukra az orvosi ellátás, gyermekeiknek az óvoda és az iskola, illetve parkok veszik körül a házakat. Minden évben 30 ezer szegény érkezik Akamasoába, hogy segítségben részesüljön és 14 ezer gyermek kezdi meg iskolai képzését. A közösség vasárnapi szentmiséjén közel 8 ezer hívő vesz részt.

Akamasora a remény éneke, bizonyíték, hogy a szegénység nem végzet

Ferenc pápa beszéde elején nagy örömének adott hangot, hogy újra rátalált volt tanítványára, Pedro atyára, akit 1967-68-ban tanított. Akamasoát Isten jelenléte kifejeződésének nevezte szegény népe körében. Nem alkalmi jelenlétről van szó, hanem egy olyan Isten jelenlétéről, aki úgy döntött, hogy örökké népe között marad. Saját kezetekkel építettétek ezt a várost, hogy sok család méltósággal élhessen! – mutatott rá a pápa. Köszönetet mondott az Úrnak, aki meghallgatta a szegények kiáltását és kézzel fogható jelekben, mint ez a falu, megmutatta irántuk való szeretetét. Ez a kiáltás abból született, hogy ezek az emberek nem tudtak többé már munka és fedél nélkül élni, alultápláltságban nevelni gyermekeiket, sokak becsmérlő vagy közönyös tekintetétől övezve. Ez a kiáltás a remény dalává alakult át számukra. Ennek a városnegyednek minden sarka, minden iskolája és gyógyszertára a remény éneke, amely bizonyítja, hogy a szegénység nem jelent végzetet.

Isten álma nem csak a személyes, hanem elsősorban a közösségi fejlődés

Ez a falu a bátorság és a kölcsönös segítségnyújtás hosszú történetét hordozza magában. Az itt élő emberek hosszú évek kemény munkájának eredménye, amelynek alapja az élő hit, amely hegyeket mozgat meg. Ez a hit lehetővé tette, hogy lehetőséget lássanak ott is, ahol csak bizonytalanság volt, és reményt lássanak ott, ahol csak végzet látszott, valamint életet lássanak ott, ahol sokan csak halálról és pusztításról beszélt. A közös munka, a család- és közösségérzés lehetővé tette, hogy a magatokba, az egymásba vetett bizalom által e történet főszereplői és formálói legyetek. A Pedro atyával elindított kaland olyan értékekre nevel, mint az elköteleződés, a fegyelem, a becsületesség, önmagunk és mások tisztelete. Ezáltal érthetővé válik, hogy Isten álma nem csak a személyes, hanem elsősorban a közösségi fejlődés.

Ne engedjetek soha a könnyű élet kísértéseinek!

Ekkor Ferenc pápa Akamasoa fiataljaihoz fordult egy üzenettel: ne adjátok fel a szegénység katasztrófális hatásai láttán, ne engedjetek soha a könnyű élet kísértéseinek és ne zárkózzatok soha magatokba! Az idősek által megvalósított munkát nektek kell tovább vinnetek. Ehhez az erőt a hitben és az élő tanúságtételben találjátok meg, amely áthatja életeteteket. Engedjétek, hogy kibontakozzanak bennetek azok az ajándékok, amelyeket az Úr adott nektek. Kérjétek segítségét, hogy nagylelkűen testvéreitek szolgálatába tudjatok állni!

Új fejlődési modellekre van szükség

Ferenc pápa végül imára ösztönzött azért, hogy Madagaszkáron és a világ más részein elterjedjen ennek a világosságnak a ragyogása és azért, hogy olyan fejlődési modelleket tudjunk kialakítani, amelyek előtérbe helyezik a szegénység elleni küzdelmet és a társadalmi beilleszkedést kezdve a bizalommal, a neveléssel, a munkával és a kötelezettségvállalással, amelyek nélkülözhetetlenek a személy méltóságához.