„A szegények kenyerét pazaroljuk el” – a pápa üzenete a FAO-hoz

Vertse Márta - Vatikán

Kegyetlen és igazságtalan, hogy manapság, amikor mindenki számára lenne elegendő étel, mégsem jut hozzá mindenki – írja üzenetében Ferenc pápa. A világ egyes térségein kidobják az ételt, túlzott mértékben fogyasztják, vagy más, nem élelmezési célokra használják fel. Az idei világnap témájának megfelelően a cél a #ZéróÉhség megvalósítása, vagyis az, hogy mindenki hozzájuthasson az egészséges táplálékhoz. 

Eltorzult az élelem-táplálkozás kapcsolata

Az Élelmezési Világnap minden évben visszhangozza annyi testvérünk kiáltását, akik továbbra is elszenvedik az éhség és a rosszultápláltság tragédiáit. Valójában az elmúlt évtizedek erőfeszítései ellenére, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend a világ számos részén továbbra is még megvalósításra váró program. Válaszként az emberiségnek erre a kiáltására, a FAO idén a következő témát javasolta: „Tetteink alakítják a jövőt. Egészséges táplálkozás az éhezésmentes világért”. Ez a téma is kiemeli az élelem-táplálkozás kombináció torzulását.

Az élelem a pusztítás csatornájává vált

Látjuk, hogy az élelmiszer megszűnik a megélhetés eszköze lenni és a személyes önpusztítás csatornájává válik. Tehát a 820 millió éhezővel szemben a mérleg másik serpenyőjében csaknem 700 millióan vannak a túlsúlyos személyek, akik helytelen étkezési szokások áldozatai. Ők nem pusztán az „anyagi javakban bővelkedő népek” (vö. VI. Pál, Populorum progressio k. enciklika, 3) diétájának emblémái, hanem alacsony jövedelmű országokban is élnek, ahol továbbra is keveset és rosszul esznek, követve fejlett térségek élelmezési modelljeit. A rosszultápláltság miatt a bőséghez kapcsolódó betegségek származhatnak egyrészt a „túlzás”, másrészt a „hiány” okozta  egyensúlyhiányból. Az első gyakran okoz cukorbetegséget, szív- és érrendszeri betegségeket és a degeneratív betegségek egyéb formáit, míg a második következtében egyre nő az anorexia és a bulimia okozta halálesetek száma. 

Adjunk hálát a teremtett világ javaiért

Szükséges tehát cselekvési módunk megváltoztatása és ehhez fontos kiindulási pont a táplálkozás. A teremtett világ gyümölcseinek köszönhetően élünk (vö. Zsolt 65,10-14; 104,27-28) és ezeket nem lehet pusztán használati és birtoklási tárggyá lefokozni. Ezért a táplálkozási zavarokat csak úgy lehet leküzdeni, ha olyan életstílust gyakorolunk, amelyet a kapott javakért érzett hála inspirál. Keressük tehát a mértékletességet, legyünk mérsékeltek, önmegtartóztatók, uralkodjunk magunkon és legyünk szolidárisak: ezek az erények kísérték el az emberi történelmet. Arról van szó, hogy vissza kell térnünk az egyszerűséghez és a józansághoz és létünk minden pillanatát a másik szükségleteire fordított figyelem lelkületével kell élnünk. Így megszilárdíthatjuk kapcsolatainkat egy olyan testvériségben, amely a közjó felé irányul és kerüli az individualizmust, az önközpontúságot, amelyek pusztán éhséget és társadalmi egyenlőtlenséget okoznak. Olyan életstílust folytassunk, amely lehetővé teszi, hogy egészséges kapcsolatot ápoljunk önmagunkkal, testvéreinkkel és a környezettel amelyben élünk.

A család fontos szerepe az egészséges életforma kialakításában

A család fő szerepet tölt be ahhoz, hogy hasonló életformát tegyünk magunkévá. Ezért a FAO különös figyelmet szentelt a mezőgazdasági családok védelmének és a családi mezőgazdaság előmozdításának. A családon belül és a női és anyai érzékenységnek köszönhetően megtanuljuk élvezni a föld gyümölcseit anélkül, hogy visszaélnénk velük és felfedezzük a legjobb eszközöket olyan életmód terjesztéséhez, amely tiszteletben tartja az egyéni és a közös javakat. 

Mindenki juthasson hozzá az alapvető létfenntartási cikkekhez

Másrészt a nemzetek közötti jelenlegi kölcsönös függés segíthet abban, hogy félretegyük a partikuláris érdekeket és erősítsük a bizalmat és a baráti kapcsolatokat a népek között (vö. Az egyház társadalmi tanításának kompendiuma, 482). Kívánom, hogy az idei év témája segítsen minket abban, hogy ne feledjük azokat, akik még kevésbé egészséges módon táplálkoznak. Kegyetlen, igazságtalan és paradox, hogy ma mindenki számára van élelem, és mégsem fér hozzá mindenki; vagy az, hogy legyenek a világon olyan régiók, ahol az ételt elpazarolják, kidobják, fogyasztását túlzásba viszik vagy az ételt más, nem élelmezési célokra használják fel. Ahhoz, hogy kijussunk ebből a spirálból, olyan gazdasági intézményeket és társadalmi programokat kell előmozdítanunk, amelyek „lehetővé teszik, hogy a legszegényebbek rendszeresen hozzáférjenek az alapvető létfenntartási cikkekhez” (Laudato si’ k. enciklika, 109).

A személyt illeti meg az első hely a spekulációkkal szemben

Az éhség és a rosszultápláltság elleni harc nem fog megszűnni, amíg kizárólag a piac logikája érvényesül és amíg csak a minden áron való nyereségre törekednek, az ételt puszta kereskedelmi termékké fokozzák le, amely pénzügyi spekulációnak van kitéve, eltorzítva kulturális, szociális és erőteljesen jelképes értékét. Az első aggodalmunk legyen mindig az ember, különösen azok, akiknek hiányzik a mindennapi élelem és akik csak nehezen tudnak családi és társadalmi kapcsolataikkal foglalkozni (vö. ibid., 112-113). Amikor a személy majd megkapja az őt megillető helyet, akkor a humanitárius segítségnyújtási műveletek és fejlesztési programok hatékonyabbak lesznek és meghozzák a remélt eredményeket. Nem felejthetjük el, hogy amit felhalmozunk és elpazarolunk, a szegények kenyere.

Ezt a néhány gondolatot kívánom megosztani Önnel, Főigazgató Úr az idei Élelmezési Világnap alkalmából, miközben kérem Istent, hogy áldja meg mindannyiukat és tegye gyümölcsözővé munkájukat, hogy állandóan növekedjen a béke az egész emberi család hiteles és átfogó haladása szolgálatában – írta Qu Dongyu-hoz, a FAO főigazgatójához intézett üzenetében Ferenc pápa.

Kelt a Vatikánban, 2019. október 16.