Ferenc pápa szerdai katekézise: Nyíljunk meg az üdvösség egyetemessége előtt!

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán              

A cél a partikularizmus meghaladása

Az evangélium útját a világban, ahogy azt Szent Lukács elmondja az Apostolok Cselekedeteiben, elkíséri Isten legfőbb teremtőképessége, mely meglepő módon nyilvánul meg – kezdte tanítását a pápa. Isten azt akarja, hogy gyermekei haladjanak meg minden partikularizmust és nyíljanak meg az üdvösség egyetemessége előtt. Ez a cél – ismételte a pápa –, hogy lépjünk túl minden partikularizmuson, minden rész-érdekeltségen és nyíljunk meg az üdvösség egyetemessége előtt, mert Isten üdvözíteni akar mindenkit. Akik a vízből és a Szentlélekből újjászülettek, vagyis a keresztények, arra hívattak, hogy lépjenek ki magukból, nyíljanak meg mások előtt, éljék a közelséget, az együttélés stílusát, mely átalakítja az összes személyközi kapcsolatot a testvériség tapasztalatává – utalt a pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítására (vö EG, 87).    

„Isteni provokáció” okoz döntő fordulatot Péter egész élete számára   

Ennek a „fraternizálásnak”, barátkozásnak, amit a Szentlélek akar elindítani a történelemben Péter a tanúja, aki Pállal együtt az Apostolok Cselekedeteinek a főszereplője. Péter jelen volt, amikor a Szentlélek Pünkösdkor kiáradt az apostolokra és miután hirdette, hogy a Lélek leszáll mindenkire, aki segítségül hívja az Úr nevét, olyan eseményt él meg, mely döntő fordulatot jelent egész élete számára.

Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak!

Imádság közben látomása támad, mely mintegy „isteni provokációként” arra szolgál, hogy gondolkodásmódja megváltoztatását keltse benne. A magasból egy nagy lepedőt lát alászállni, mely mindenféle élőlényt tartalmaz: négylábúakat, csúszómászókat és madarakat. Hangot hall, mely arra bíztatja, hogy egyen ezek húsából. Ám ő jó zsidóként válaszában meggyőződéssel vallja, hogy soha nem evett semmiféle tisztátalant, ahogy azt az Úr törvénye megkívánja. Ekkor a Hang erővel leszögezi: „Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak.” (ApCsel 10,15).   

Ezzel a dologgal az Úr arra akarja rávenni Pétert, hogy az eseményeket és a személyeket többé már ne a tiszta-tisztátalan kategóriákkal mérlegelje, hanem tanuljon meg tovább lépni, hogy a személyre és a szív szándékára tekintsen. Ami ugyanis az embert tisztátalanná teszi, nem kívülről származik, hanem belülről, a szívből. Jézus ezt világosan megmondta – szögezte le a pápa.

A Szentlélek leszáll a körülmetéletlen pogányokra is 

E látomás után Isten Pétert egy idegen, körülmetéletlen ember, Kornéliusz házába küldi, aki „az itáliai zászlóalj századosa volt, vallásos és istenfélő ember egész háza népével együtt. Bőségesen osztotta az alamizsnát a népnek, és állandóan imádkozott az Istenhez” (vö ApCsel 10.1-2), de nem volt zsidó. A látomás és az isteni tanítás által előkészítve, Péter elfogadja, hogy azt tegye, „ami nem megengedett egy zsidó férfinak” (ApCsel 10,28), vagyis hogy körülmetéletlen házába lépjen és vele étkezzen. Ez nem egy udvariassági látogatás, hanem az üdvösség szavát viszi annak, aki nem hallott róla. Péter a pogányok házában a megfeszített és föltámadt Krisztust, valamint a bűnök bocsánatát hirdeti azok számára, akik hisznek benne. Miközben Péter beszél, Kornéliuszra és házanépére leszáll a Szentlélek, Péter pedig megkereszteli őket Jézus Krisztus nevében (vö ApCsel 10,48).

Péter az isteni jelre szabadabb lesz önmagától és közelebb kerül Istenhez 

Ezt a maga nemében rendkívüli és egyedi eseményt egész Jeruzsálem megtudja, ahol a testvérek megbotránkoznak Péter magatartásán és neheztelően szemrehányást tesznek neki. Péter cselekedete túllép a szokáson, túllép a törvényen, ezért kritizálják – tette hozzá szabadon a pápa. Ezen a ponton születik meg az imádság által az evangéliumot hirdető ember szívében a hatás: „Amikor egy evangelizáló visszatér az imádságból, a szíve már nagylelkűbbé vált, megszabadult az elszigetelt lelkiismerettől, és arra vágyik, hogy megtegye a jót és megossza az életet másokkal (EG, 282) – idézett Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításából (vö EG, 87). 

A Kornéliusszal való találkozás után ugyanis Péter már szabadabb magától és nagyobb közösségben van Istennel és a többiekkel, mert látta Isten akaratát a Szentlélek művében. Érthető, hogy Izrael választása nem érdemek viszonzása, hanem ingyenes meghívás jele, hogy a pogány népek közötti isteni áldás közvetítője legyen.

Ne legyenek akadályai Isten teremtő művének!   

Ferenc pápa arra kérte a katekézisen résztevőket, tanulják meg az apostolfejedelemtől, hogy ne legyenek akadálya Isten teremtő művének, aki „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön” (1Tim 2,4), hanem segítsék elő a szívek találkozását az Úrral. Végül megkérdezte: És mi hogyan viselkedünk a testvéreinkkel, főként azokkal, akik nem keresztények: Akadályai vagyunk az Istennel való találkozásnak? Akadályozzuk az ő találkozásukat az Atyával vagy éppen megkönnyítjük azt? A katekézis zárásaként Ferenc pápa azt a kegyelmet kérte, mely engedi, hogy elcsodálkozzunk Isten meglepetésein, és hogy ne legyünk akadálya a teremtőképességének, hanem segítsük a mindig új utakat, amin keresztül a Feltámadott elküldi a Lelkét a világba és a szíveket arra indítja, hogy „mindenki Urának” ismerjék el Őt (ApCsel 10,36).