A pápa az Evangelii Gaudium-ról: Végtelen szomorúságunkat Isten végtelen szeretete gyógyítja

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Mária-Magdolna elsőként kezdi el az evangelizálást

Ferenc pápa a konferencia tagjaihoz intézet beszédében iránytűként szögezte le: az evangélium öröme a Jézus Krisztussal való találkozásból ered. Ha a találkozás révén megengedjük az Istennek, hogy saját magunkon túl vigyen minket, akkor az életünk megváltozik és elérjük saját legigazibb valónkat. A pápa az apostoli buzdítása vezérfonalaként Mária-Magdolna példáját vette elő, aki apostol-asszonyként, miután találkozott a Feltámadottal, elsőként kezdi el az evangelizálást. Jézus sírjánál örömmé változik a fájdalma, reménnyé a magánya, miután megtalálta Jézusban azt a szeretetet, mely soha nem csal meg. Ezért tapasztalata mindnyájunkra érvényes: A mi végtelen szomorúságunkat csak Isten végtelen szeretete gyógyíthatja meg.   

Az evangelizálók valójában hús-vér angyalok, mert örömhírt hoznak

Ferenc pápa korunk helyzetét Mária-Magdolnáéhoz hasonlította és megállapította, hogy ma is él a nosztalgia az Isten végtelen és igazi szeretete után. Angyalok, azaz közvetítők is kellenek, aki arra bíztatnak, hogy ne féljünk. Az evangelizálók valójában hús-vér angyalok, mert örömhírt hoznak és azt is jelzik, hogy ne „valamit” keressünk, hanem „valakit”, hiszen a dolgok önmagukban nem elegendőek az élethez. Nyugtalanságainkkal szemben elégtelenek az előírások és szabályok, szükség van arra, hogy együtt járjunk – hangsúlyozta a pápa.

A hibák normálisan hozzátartozik az egyház életéhez

Az igazi hithirdető nem fél attól, hogy hibát követ el, mert az normálisan hozzátartozik az élethez. Isten kegyelme ugyanis szívesen mutatkozik meg az ember erőtlenségében, mert Isten képes minden körülmények között megnyilvánulni, még emberi tévedéseink közepette is. Emiatt az egyház legyen egyszerű és szabad, mint ahogy Mária-Magdolna értesítette az apostolokat: „Láttam az Urat”. A valóban egyszerű és szabad egyház nem tér vissza a képekhez, a megszokásokhoz és a bevételekhez, hanem kilépőben van. Szabadon hozzátette a pápa, hogy „Jézus igazi egyházának deficitben, mindig hiányban kell lennie”. Végül megállapította, hogy az egyház nem fecseghet és jóllehet fájdalmat hordozhat, de nem lehet szomorú, mert az nem keresztény erény. Szegénységében kivetkőzik önmagából és csodálkozó meglepetéssel látja, hogy ahová megérkezik, ott már mindig a Szentlélek vár rá, mert mindig megelőzi.