Az együttérzés a történelem építésének valódi módja – a pápa homíliája Nagaszakiban
Vertse Márta - Vatikán
A jobb lator Királyként ismerte el Jézust
A liturgikus év utolsó vasárnapján egyesítsük hangunkat azzal a gonosztevőével, akit Jézussal együtt keresztre feszítettek és aki Jézust királyként ismerte el – kezdte szentbeszédét a pápa. A megaláztatás és gúnyolódás közepette ezek voltak az utolsó szavak, amelyeket Jézus hallott, ő pedig a következő szavakat ejtette ki utoljára, mielőtt az Atyának átadta lelkét: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban”. Ezek a szavak megerősítik az Úr életét, azért jött, hogy mindig és mindenkinek felkínálja az üdvösséget. A Kálvárián, az eltévelyedés és az igazságtalanság helyén, ahol csúfolódnak az ártatlan halálán, a „szabadítsd meg magad” kiáltás nem az utolsó szó. A jobb lator magatartásának köszönhetően a remény szavává válik az egész emberiség számára.
Az Atya mindenkinek felkínálja az üdvösséget
Újítsuk meg itt ma hitünket és elkötelezettségünket – mondta Ferenc pápa. Jól ismerjük bűneinket és korlátainkat, de nem akarjuk, hogy ez határozza meg jelenünket és jövőnket. Ez a föld másoknál sokkal mélyrehatóbban megtapasztalta azt a pusztító képességet, amelyre egy emberi lény képes. A jobb latorhoz hasonlóan valljuk meg hitünket az Úr, az Ártatlanul Szenvedő védelmében és szolgálatában. Kísérjük el kínszenvedését, támogassuk őt magányában, hallgassuk meg ismét, hogy az üdvösség az a szó, amit az Atya mindenkinek fel akar kínálni: „ma velem leszel a paradicsomban”.
A krisztusi szeretet minden gyűlöletet legyőz
Üdvösség és bizonyosság – erről tettek életükkel bátor tanúságot Miki Szent Pál és társai, valamint vértanúk ezrei, akik a japán hívek spirituális örökségét alkotják – idézte fel a pápa a japán keresztények vértanúságát. Az ő nyomdokaikban járva bátran megvalljuk, hogy Krisztus szeretete, amelyet a kereszten adott, feláldozott és ünnepelt, képes legyőzni a gyűlölet, az önzés, a sértés minden fajtáját
Váljunk Krisztus országának kovászává
Mi az élők Istenében hiszünk. Krisztus él és cselekszik közöttünk, mindnyájunkat az élet teljessége felé vezet – hangsúlyozta a pápa. Élő és azt akarja, hogy mi is éljünk: ez a mi reménységünk. Minden nap így könyörgünk hozzá: jöjjön el a te országod. Mint misszionárius tanítványok nem törődhetünk bele a rosszba, hanem Krisztus országának kovászává kell válnunk, bárhol is legyünk: a családban, a munkahelyen, a társadalomban. A mennyek országa a közös célunk, amely nem csak a holnapnak szól, hanem már ma el kell kezdenünk megvalósulását a közönnyel szemben, amely olyan sokszor elhallgattatja betegeinket, fogyatékosainkat, az időseket, a magukra hagyottakat, a menekülteket és az idegen dolgozókat: ők mindnyájan Krisztus, a mi Királyunk élő szentségei (vö. Mt 25,31-46).
Az ártatlanul szenvedők védelme megnyitja az utat a mennyország számára
A Kálvária dombon sok hang hallgatott, sok más gúnyolódott; csak annak a gonosztevőnek a hangja tudta megvédeni az ártatlanul szenvedőt: bátor hitvallás volt az övé. Mindnyájan eldönthetjük, hogy hallgatunk, gúnyolódunk, vagy prófétálunk, azaz hirdetjük Isten üzenetét. A pápa, utalással a térség tragikus múltjára így folytatta homíliáját: „Kedves Testvérek! Nagaszaki nehezen begyógyuló sebet hordoz lelkében, olyan sok ártatlan ember megmagyarázhatatlan szenvedésének a jelét. Áldozatok ők, akiket a tegnapi háború sújtott, de akik ma is szenvednek emiatt a darabokban zajló harmadik világháború miatt”. Emeljük fel a hangunkat közös imában mindazokért, akik ma szenvednek testükben emiatt az égbe kiáltó bűn miatt és azért, hogy egyre többen legyenek olyanok, mint a jobb lator, képesek arra, hogy ne hallgassanak, ne gúnyolódjanak, hanem prófétai módon hallassák hangjukat, hirdessék az igazság és az igazságosság, az életszentség és a kegyelem, a szeretet és a béke országát! – buzdított homíliája végén Ferenc pápa a nagaszaki stadionban bemutatott szentmisén.
