Ferenc pápa az 50 éve alapított Szentté Avatási Kongregációhoz: Az életszentség az egyház világossága

Gedő Ágnes – Vatikán

Ötven év telt el azóta, hogy Szent VI. Pál pápa 1969. május 8-án két intézményre választotta szét a Rítuskongregációt: így született meg a Szentté Avatási Kongregáció és az Istentiszteleti Kongregáció. Ezáltal jobban válaszolhattak a részegyházaktól érkező egyre nagyobb számú igényekre. Öt évtized alatt a kongregáció jelentős számú életrajzi és lelkiségi adatot átvizsgált olyan férfiakra és nőkre vonatkozóan, akik példaképek lehetnek a keresztény élet számára.

A szentek nem elérhetetlenek, közel vannak hozzánk

A sok boldoggá- és szentté avatás azt mutatja, hogy a szentek nem elérhetetlen emberek, hanem közel vannak hozzánk és támogathatnak minket életünk útján – állapította meg Ferenc pápa. Olyan személyek ők, akik megtapasztalták a lét mindennapos fáradalmait, annak sikereivel és kudarcaival együtt, és az Úrban találtak erőt ahhoz, hogy mindig újra felálljanak és folytassák útjukat. Mindig mérlegre kell tenni evangéliumi hűségüket, ugyanis minden szent egy küldetés. Az Atya terve, hogy elgondolkoztasson és megtestesítse az evangélium egy szempontját a történelem egy adott pillanatában.

Visszatükrözik Isten jelenlétét

A boldogok és szentek tanúságtétele világít és vonz minket, de meg is szólít, ugyanis az Isten szavának megtestesülése a történelemben, itt, a mi közelünkben. Az életszentség áthatja és végigkíséri a történelemben zarándokoló egyházat, gyakran láthatatlanul és szinte megfoghatatlanul. Észre kell vennünk az életszentséget Isten türelmes népében – buzdított a pápa. A szülőkben, akik nagy szeretettel nevelik föl gyermekeiket; a férfiakban és nőkben, akik munkájukkal keresik meg a mindennapi betevőt; a betegekben, az idős apácákban, akik mindig mosolyognak. Ez a „szomszéd ajtó” életszentsége, vagyis azoké, akik körülöttünk élnek, és visszatükrözik Isten jelenlétét.

Konzultorok, posztulátorok az igazság keresésében

A Szentté avatási Kongregáció feladata, hogy megvizsgálja a hősies szentség különböző módjait, melyek mindig az egyház világossága. Ezért magasra kell tenni, hogy világítson és Istenhez vezesse a megváltott népét. Gondosan, komolyan és hozzáértőn kell tanulmányozniuk az eljárásokat és a dokumentációt, amelyik a vértanúságra, az erények hősies gyakorlására, az életáldozatra és a csodás imameghallgatásokra vonatkozik. A konzultorok a maguk történelmi, teológiai és orvosi tudásával pártatlanul véleményezik az ügyeket, mint ahogy a kongregáció vigyáz az eljárás függetlenségére. A pápa arra ösztönözte a posztulátorokat, hogy mindig az igazságot keressék, és működjenek együtt a Szentszékkel. Ne anyagi érdekek vagy személyes meggyőződés vezesse őket, hanem a boldoggá- és szentté avatás spirituális jellege, amit evangéliumi fogékonysággal és erkölcsi szigorral kell megközelíteni. Csodára pedig szükség van, mert az Isten ujja. Az Úr világos jele nélkül nem mehetünk előre a szentté avatási ügyekben – tette hozzá még a pápa.