Az életet mindig védelmezni kell – Ferenc pápa üzenete a Betegek világnapjára

Vertse Márta – Vatikán

Szent II. János Pál pápa rendelkezése nyomán 1993 óta február 11-e, Szűz Mária első lourdes-i jelenésének emléknapja, a betegek világnapja. Az idei Világnapon Jézus a betegekhez, elnyomottakhoz, szegényekhez intézi felhívását, azokhoz, akik tudják, hogy teljesen Istentől függnek, akiket megsebzett a megpróbáltatások súlya és gyógyulásra van szükségük – írja üzenetében Ferenc pápa. Az egészségügyi dolgozókat arra biztatja, hogy keresztény szeretettel gondozzák a betegeket, a  kormányokhoz pedig felhívást intéz: mindenki számára biztosítsák az egészségügyi ellátást, különös tekintettel a szegényekre.

Jézus mindenkinek felkínálja irgalmasságát

1. Jézus szavai: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítelek titeket” (Mt 11,28), a kegyelem titokzatos útját jelölik, amely enyhülést kínál fel az elfáradtaknak, kifejezik Jézus szolidaritását az elcsüggedt és szenvedő emberiséggel – kezdi üzenetét a pápa, hangsúlyozva, hogy Jézus Krisztus nem törvényeket kényszerít a szenvedőkre, hanem felkínálja irgalmasságát.

Jézus is megtapasztalta a szenvedést és az Atya vigasztalását

2. Jézus Krisztus maga is megtapasztalta az emberi szenvedést és ő maga is vigaszt kapott az Atyától. Csak az tud vigaszt nyújtani másoknak, aki személyesen megtapasztalta a szenvedést – fejti ki üzenetében a pápa, majd felsorolja a szenvedések különféle súlyos fajtáit, mint a gyógyíthatatlan és krónikus betegségek, pszichikai patológiák, olyanok, amelyek rehabilitációt, palliatív ellátást igényelnek, gyermekkori és időskori betegségek. Hangsúlyozza, hogy a gyógyítás mellett a gondozásra is szükség van az átfogó, mindenre kiterjedő gyógyuláshoz, mivel a beteg, testi integritásán túl, sérültnek érzi kapcsolati, értelmi, érzelmi és spirituális dimenzióját is. Ezért támogatást, buzdítást, figyelmet, vagyis szeretetet igényel.

Az egyház az Irgalmas Szamaritánus „szállása”

3. A betegekhez fordulva a pápa arról biztosítja őket, hogy mivel „elfáradtak és meg vannak terhelve”, különösen magukhoz vonzzák Jézus tekintetét és szívét. Jézusban lelnek erőre a test és a lélek „éjszakájában” felmerülő nyugtalanságok idején, Tőle érkezik számukra a fény a sötétség perceiben, a csüggedéskor a remény. Krisztus nem adott nekünk recepteket, de kínszenvedésével, halálával és feltámadásával megszabadít bennünket a rossz terhétől – írja Ferenc pápa, majd hozzáteszi: az egyház egyre inkább arra törekszik, hogy az Irgalmas Szamaritánus (vö. Lk 10,34), vagyis Krisztus „szállása” legyen. A betegek felépülését segítő munkába illeszkedik az egészségügyi dolgozók, orvosok, ápolók, adminisztratív alkalmazottak, önkéntesek szolgálata, akik szakértelemmel tevékenykednek és érezhetővé teszik Krisztus jelenlétét, aki vigaszt kínál fel és magára vállalja a beteg ember sorsát, ápolva sebeit.

A nyitottság a transzcendenciára teljessé teszi az egészségügyi dolgozók szaktudását

4. Az üzenet negyedik pontjában a pápa az  egészségügyi dolgozókhoz fordul. Minden diagnosztikai, megelőző, terápiás, kutatási, gyógyító és rehabilitációs beavatkozás a betegre irányul, ahol a „személy” főnév mindig megelőzi a „beteg” melléknevet. Tehát cselekedeteiket szüntelenül összpontosítsák a személy méltóságára és életére, anélkül, hogy valaha is engednének eutanázia jellegű, segített öngyilkosságra vagy az élet kioltására irányuló aktusoknak, még akkor sem, ha a betegség állapota visszafordíthatatlan.

Az élet szent és sérthetetlen, Isten a szerzője

Az orvostudomány korlátozottságának és lehetséges kudarcának tapasztalatai szerint az egyre problematikusabb klinikai esetekkel és az aggasztó diagnózisokkal szemben az egészségügyi dolgozók arra kaptak meghívást, hogy megnyíljanak a transzcendentális dimenziónak, amely feltárja szakterületük teljes értelmét. A pápa utal a Hittani Kongregáció „Donum vitae” 1987-es instrukciójára és Szent II. János Pál 1995-ben kibocsátott „Evangelium vitae” k. enciklikájára, amely leszögezi, hogy az élet szent és Istenhez tartozik, ezért sérthetetlen és elérhetetlen (vö. Donum vitae, 5; Evangelium vitae, 29-53). Az életet fogantatásától haláláig be kell fogadni, meg kell védeni, tisztelni és szolgálni kell: ezt követeli meg egyidejűleg mind az értelem, mind az Istenbe, az élet szerzőjébe vetett hit.

Olykor szükség van a lelkiismereti okból történő szolgálatmegtagadásra

Bizonyos esetekben az egészségügyi dolgozók számára a lelkiismereti okból történő szolgálatmegtagadás a szükséges választás, mert csak így maradhatnak  következetesek az életre és a személyre mondott „igen”-jükkel – figyelmeztet rá a pápa. Felidézi azokat a helyzeteket, amikor  a háború és az erőszakos konfliktusok az egészségügyi személyzetet és a betegek befogadásával foglalkozó struktúrákat veszik célba, illetve amikor a politikai hatalom, saját javát előtérbe helyezve korlátozza az egészségügyi szakma helyes autonómiáját. Valójában senkinek semmi haszna nincs abból, ha megtámadják azokat, akik a társadalom testének szenvedő tagjait szolgálják.

Mindenki részesülhessen egészségügyi ellátásban

5. Ferenc pápa az üzenet utolsó pontjában felhívást intéz, a világ minden kormányához és az egészségügyi intézetekhez, hogy a szolidaritás és a szubszidiaritás elveit összeegyeztetve mindenki számára biztosítsák az egészségügyi ellátást. Köszönetét fejezi ki az önkénteseknek, akik a betegeket szolgálják, sok esetben pótolva a struktúrák hiányosságait és a gyöngédség gesztusaival visszatükrözik Krisztus, az Irgalmas Szamaritánus képmását. Végül Szűz Mária, a Betegek Gyógyítója oltalmába ajánlja mindazokat a személyeket, akik a betegség terhét viselik, hozzátartozóikkal és az egészségügyi dolgozókkal együtt. Mindnyájukat imáiról biztosítva küldi szívből jövő Apostoli áldását.