Krisztus nevében kérlek: engesztelődjetek ki Istennel! – Ferenc pápa nagyböjti üzenete
Vertse Márta – Vatikán
1. A húsvéti misztérium, a megtérés alapja
A keresztény öröme Jézus halála és feltámadása jó hírének meghallgatásából és befogadásából fakad: a kerygma, az igehirdetés egy olyan szeretet misztériumát foglalja össze, amely „olyan valóságos, olyan igaz, olyan konkrét, hogy felkínál számunkra egy őszinte és termékeny párbeszéddel teli kapcsolatot” – idéz a pápa Krisztus él k. apostoli buzdításából (117). Aki hisz ebben, az visszautasítja a hazugságot, miszerint életünk saját magunktól ered, miközben valójában az Atya Isten szeretetéből születik, abból az akaratából, hogy „bőségben” adjon életet számunkra (vö. Jn 10,10) – utal a pápa János evangéliumának szavaira. Ha azonban a „hazugság atyjának” (vö. Jn 8,45) hízelgő hangjára hallgatunk, azt kockáztatjuk, hogy belezuhanunk az értelmetlenség szakadékába és már itt lenn a földön megtapasztaljuk a poklot, mint ahogy sajnos erről tanúskodnak a személyes és közösségi emberi tapasztalatok drámai eseményei – mutat rá a pápa, majd ismét idéz Christus vivit, Krisztus él k. apostoli buzdításából, amelyet 2019. március 25-én keltezett és amely a fiatalok témakörében 2018 októberében megrendezett püspöki szinódus munkáját pecsételte meg. A fiatalokhoz intézett buzdítást most, 2020 Nagyböjtjében a pápa minden keresztényre kiterjeszti: „Nézd a keresztre feszített Jézus kitárt karját, hagyd, hogy mindig újra üdvözítsen. És amikor gyónásra készülsz, hogy megvalld bűneidet, higgyél szilárdan irgalmasságában, ami megszabadít vétkedtől. Szemléld vérét, amelyet olyan nagy szeretettel ontott és hagyd, hogy megtisztítson. Így mindig újjászülethetsz” (123). Jézus Húsvétja nem egy múltbeli esemény: a Szentlélek erejéből mindig időszerű és lehetővé teszi, hogy olyan sok szenvedőben meglássuk és hittel megérintsük Krisztus testét.
2. A megtérés sürgőssége
Jót tesz, ha mélyebben megfontoljuk a húsvéti misztériumot, amelynek köszönhetően megkaptuk Isten irgalmasságát. Az irgalmasság megtapasztalása, valóban, csak úgy „szemtől szemben” lehetséges a keresztre feszített és feltámadt Úrral, „aki szeretett engem, s önmagát adta értem” (Gal 2,20) – idéz a pápa Szent Pál a galatákhoz írt leveléből. Szív és szív, barát és barát közötti párbeszéd. Ezért olyan fontos az ima a nagyböjti időszakban. Még mielőtt kötelesség lenne, kifejezi azt az igényt, hogy viszonozzuk Isten szeretetét, ami mindig megelőz és támogat minket. A keresztény ugyanis annak a tudatában imádkozik, hogy méltatlanul szeretik. Az ima különféle formákat ölthet, de ami valójában számít Isten szemében, az az, hogy mélyen behatoljon bensőnkbe, egészen odáig, hogy megtörje szívünk keménységét, hogy egyre jobban megtérítse azt Isten és akarata számára.
Ebben a kedvező időszakban hagyjuk magunkat vezettetni, mint Izrael a pusztaságban (vö. Oz 2,16), hogy így végre meghallgathassuk Jegyesünk hangját, hagyva, hogy még mélyebben és készségesebben visszhangozzon bennünk. Minél inkább hagyjuk, hogy magával ragadjon Szava, annál inkább megtapasztalhatjuk irántunk való ingyenes irgalmasságát. Ne hagyjuk tehát, hogy hiábavaló legyen ez a kegyelmi időszak, hogy abban az önhitt illúzióban teljen el, hogy mi vagyunk urai az Istenhez való megtérésünk idejének és módjának.
3. Isten szenvedélyes akarata, hogy párbeszédet folytasson gyermekeivel
Azt a tényt, hogy az Úr ismét kedvező időszakot kínál fel számunkra megtérésünkhöz, soha ne tekintsük magától értetődőnek. Ez az új lehetőség ébresszen bennünk hálát és rázzon fel tespedtségünkből. A rossznak az életünkben, csakúgy, mint az egyház és a világ életében való, olykor drámai jelenléte ellenére, ez az irányváltoztatásra felkínált tér kifejezi Isten kitartó akaratát, hogy nem szakítja meg velünk az üdvösség párbeszédét. A keresztre feszített Jézusban, akit Isten „bűnné” tett értünk” (vö. 2Kor 5,21), ez az akarat egészen addig a pontig jutott el, hogy Fiára hárítja minden bűnünket, egészen odáig menően, hogy „Istent szembe helyezi Istennel”, mint ahogy XVI. Benedek pápa írta Deus caritas est k. enciklikájában (vö. 12). Isten ugyanis szereti ellenségeit is (vö. Mt 5,43-48).
A párbeszéd, amit Isten minden emberrel létre akar hozni Fia húsvéti misztériuma által, nem olyan, mint amit az athéni lakosoknak tulajdonítanak, akik „nem töltötték mással idejüket, mint újdonságok elbeszélésével vagy meghallgatásával” (ApCsel 17,21). Ez a fajta pletykálkodás, amit az üres és felületes kíváncsiság diktál, jellemzi minden idők világias gondolkozását, és napjainkban befészkelheti magát a kommunikációs eszközök félrevezető használatába is.
4. Olyan gazdagság, amit meg kell másokkal osztanunk, nem csak magunk számára kell felhalmoznunk
A húsvéti misztérium életünk középpontjába való helyezése azt jelenti, hogy részvétet érzünk a keresztre feszített Krisztus sebei iránt, amelyek jelen vannak az olyan csapások ártatlan áldozataiban, mint a háborúk, az élet ellen a születendőktől az idős emberekig elkövetett visszaélések, az erőszak számtalan formája, a környezeti katasztrófák, a föld javainak egyenlőtlen elosztása, az emberkereskedelem minden formája és a féktelen haszonszomj, ami a bálványimádás egyik formája.
Ma is fontos, hogy figyelmeztessük a jóakaratú férfiakat és nőket, hogy osszák meg javaikat a leginkább rászorulókkal az alamizsna révén, ami személyes részvételt jelent egy igazságosabb világ építésében. A segítő szeretetben való osztozás emberségesebbé teszi az embert; a felhalmozás azzal a veszéllyel jár, hogy lealacsonyítja, bezárja saját önzésébe. Tovább léphetünk és tovább is kell lépnünk, figyelembe véve a gazdasági élet strukturális dimenzióit – hangsúlyozza Ferenc pápa, majd üzenetében közzéteszi, hogy ebből a megfontolásból kiindulva hívta össze Assisibe 2020 Nagyböjtjében, március 26-28-ig a fiatal közgazdászokat, vállalkozókat és az ún. changemakereket, vagyis azokat, akik hisznek a változtatásban. A találkozó célja, hogy hozzájáruljanak egy, a jelenleginél igazságosabb és befogadóbb gazdaság körvonalazásához.
Mint ahogy az egyházi Tanítóhivatal több ízben megismételte, a politika a segítő szeretet egy eminens formája – utalt Ferenc pápa előde, XI. Piusz beszédére, amelyet 1927-ben az Olasz Katolikus Egyetemek Szövetségének tagjaihoz intézett (vö. XI. Piusz beszéde 1927. december 18-án, az Olasz Katolikus Egyetemi Szövetség (FUCI) tagjaihoz). Ugyanez vonatkozik majd a gazdasági életre is, ha ugyanezzel az evangéliumi lelkülettel foglalkozunk vele, ami a Nyolc Boldogság lelkülete.
A pápa végül Szűz Mára közbenjárását kéri a most következő Nagyböjtre, hogy befogadjuk a felhívást és hagyjuk kiengesztelni magunkat Istennel. Szegezzük szívünk tekintetét a húsvéti misztériumra és térjünk meg az Istennel való nyílt és őszinte párbeszédnek. Így azzá válhatunk, amit Krisztus mond tanítványainak: (ti vagytok) a föld sója és (ti vagytok) a világ világossága (vö. Mt 5,13-14).
Ferenc
Kelt Rómában, a Lateráni Szent János bazilikában, 2019. október 7-én,
Rózsafüzér Királynője emléknapján
