Róma 150 éve Olaszország fővárosa, magában hordozza a testvériség génjeit
Gedő Ágnes – Vatikán
Ez az esemény annak idején a pápai állam végét jelentette, fővárossá kikiáltása az akkor egyesült Itália számára gondviselésszerű volt, ugyanakkor vitákat és problémákat kavart. Megváltoztatta Rómát, Itáliát és magát az egyházat: új korszak kezdődött – írja üzenetében Ferenc pápa idézve Montini bíboros gondolatait a II. vatikáni zsinat hajnaláról.
Multietnikus nagyvárossá nőtte ki magát Róma
Az elmúlt 150 évben Róma nagyot nőtt és változott: homogén összetételűből multietnikussá vált, ahol különböző vallású emberek együtt élnek a katolikus beállítottságúakkal – állapította meg Szent II. János Pál 1998-ban, a római Capitoliumon tett látogatásakor. Az egyház osztozott a rómaiak örömeiben és fájdalmaiban, s e gazdag történelemből három mozzanatot emelt ki Ferenc pápa üzenetében.
Katolikus-zsidó barátság
1943 és 1944 között a náci megszállás kilenc hónapon át tartott. 1943. október 16-tól elkezdtek vadászni a zsidókra, hogy deportálják őket. Ez volt a római Shoah. Az egyház menedéket nyújtott az üldözötteknek: sok ősi korlát, fájdalmas távolság omlott le. A nehéz idők fontos leckéje a katolikus egyház és a római zsidó közösség testvéri kapcsolata, amit Ferenc pápa is hangsúlyozott a nagyzsinagógában tett látogatásakor. Az egyház emberi erőforrásként is működik Rómában, a katolikusok feladata, hogy felelősek legyenek városuk életéért, főleg annak legfájdalmasabb aspektusaiban.
Róma egyetemes tündöklése a zsinat idején
A másik téma a II. vatikáni zsinat, melyet a pápai üzenet megemlít. 1962 és 1965 között az Örök Városba sereglettek a zsinati atyák, ökumenikus megfigyelők és sokan mások. Róma akkor egyetemes, katolikus, ökumenikus színtérként tündökölt. A keresztény felekezetek és más vallások közötti párbeszéd, a béke városa lett.
Szegények és a periférián élők
A harmadik mozzanat a római egyházmegye életéből való, de az egész várost érintette. 1974-ben az akkori pápai vikárius, Ugo Poletti bíboros gyűlést hívott össze, ahol a szegények és a periférián élők helyzetére hívta föl a figyelmet. Ez is az egyetemességről tanúskodik, hiszen a város mindenkinek az otthona. Ez a felelősség most is fennáll: sajnos a külvárosokban túl nagy a nyomor, sokan magányosan, gyenge szociális háló mellett élnek.
Róma az emberiség erőforrása
A szegények, a bevándorlók és a menekültek Rómában a menekülés kikötőjét látják. Több elvárással és reménnyel tekintenek a városra, mint maguk a rómaiak, akiket mindennapos gondjaik lefoglalják és pesszimistává teszik. Pedig Róma az emberiség nagy erőforrása, páratlan szépségű város. Meg kell őriznie nyitottságát a világ felé, és mindenkit magába kell fogadnia. Erre ösztönöznek a jubileumok is, és a következő, 2025-ben már nincs is messze – írja üzenetében Ferenc pápa.
Róma - Amor
Ezen a 150. születésnapon, melyen Róma fővárosi státuszát ünnepli, törekedjünk a közös látásmód kialakítására. Róma akkor élheti meg egyetemes küldetését, ha testvériesebb város tud lenni. II. János Pál, aki nagyon szerette Rómát, szívesen idézett egy lengyel költőtől: „Ha azt mondod Róma, azt mondom Amor”. Ez a szeretet pedig nem önmagunkért való, hanem másokért és másokkal együtt. Ezt a testvéri és egyetemes városi szemléletet kell a jövő nemzedékeknek tovább álmodniuk. Ekkor tudja Róma majd szolgálni az egység és a béke ügyét a világban.
