Ferenc pápa hétfőn reggel a családok békéjéért és az egyház egységéért imádkozott
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A napi szentlecke az Apostolok Cselekedeteiből Péter joppéi látomása alapján azt tanítja, hogy Isten minden népet meghív a keresztény életre (ApCsel 11,1-18). A pogányok közt is Krisztust hirdető Péter apostolt zsidó-keresztények egy csoportja megvádolja, hogy nem tartja meg a mózesi törvény előírásait. Péter a látomás alapján a Szentlélek vezetésére utal, ám az egyházban – állapította meg a pápa – mindig létezett a jelenség, hogy egyesek magukat igaznak, másokat bűnösnek tartottak.
Az egyház megosztottsága ideológiákból vagy vallási pártokból származik
Az egyháznak ez a betegsége az ideológiákból vagy a vallási pártokból születik. Elég csak Jézus idejére gondolni, amikor legalább négy vallási párt létezett: a farizeusok, a szadduceusok, a zélóták és az esszénusok pártja. Mindegyik a törvényből magyarázta saját ideológiáját. Ez azonban törvényen kívüli eszmévé lesz, amikor világi módon magyarázza a törvényt. Jézust magát is megvádolták, mert együtt étkezett a vámosokkal, akik szerintük bűnösök voltak, hiszen azt a mózesi tisztaság-törvénye nem engedte meg. Ez a szemrehányás mindig megosztottságot eredményez.
Az egyház egysége: nincs senki kívül, mindenki bent van
Vannak tehát eszmék, álláspontok, melyek megosztottságot teremtenek, sőt az ideológia fontosabb lehet számukra a minket vezető Szentléleknél – mondta a pápa és utalt egy nyugalmazott vatikáni bíborosra, aki szerint „az egyház egy folyó, melybe egyik és mások oldalról is jönnek, ám az a fontos, hogy mindnyájan a folyóban legyünk”. Ez az egyház egysége, nincs senki kívül, mindenki bent van, azokkal a sajátosságokkal, melyek nem osztanak meg. És hogy miért is ilyen tágas folyó az egyház? – kérdezte a pápa. Mert az Úr így akarta! – adta meg a választ.
Jézus mindenkinek a pásztora
Beszéde második felében a pápa János evangéliumát magyarázta: „Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, - mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor” (Jn 10,11-18). Mindenfelé vannak juhaim és én mindenkinek a pásztora vagyok. Ez a „mindenki” nagyon fontos Jézusnál. Gondoljunk csak a menyegzői lakoma példabeszédére, ahol a gazda mindenkit betereltet az útkereszteződésekről. Mindenkit. Kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, jókat és rosszakat. Ez a „mindenki” az Úr látomása, aki mindenkiért jött és meghalt mindenkiért – hangsúlyozta a pápa. Meghalt a rablóért és azokért, akik nem is hisznek benne és a más vallásúakért. Ám ez nem jelenti azt, hogy prozelitizmust kell folytatnunk. Nem! Ő meghalt mindenkiért és megigazulást szerzett mindenkinek.
Mindig az egyház egységében, a Pásztor Jézus alatt
Ferenc pápa utalt egy professzorasszonyra, aki egy nehézségében ezt mondta: „Krisztus meghalt mindenkiért, haladjunk tovább!” Ez konstruktív magatartás! Egy a Megváltó, egy az egység! Krisztus meghalt mindenkiért. Ezzel szemben kísértés, ha azt mondjuk: én Pállal, vagy Apollóval, vagy mással tartok. Gondoljunk csak a zsinat utáni időkre, az ötven évvel ezelőtti megosztottságra, amitől annyira szenvedett az egyház! „Én ezen a véleményen vagyok..”, igen lehet így gondolkodni, de az egyház egységében, a Pásztor Jézus alatt. „Az Úr szabadítson meg minket a megosztottság pszichológiájától! Jézus segítsen minket hogy a többieket testvérnek tekintsük, őt pedig mindenki Pásztorának! Ez a szó „mindenki”, kísérjen bennünket az egész nap során!” – zárta a fohásszal a szentmise homíliáját Ferenc pápa.
