Ferenc pápa vasárnapi homíliája: Európa növekedjen a testvériségben!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A szentmise előtti bevezetőjében a pápa Európáról szólt: „Az elmúlt napokban két megemlékezés is adódott. Robert Schuman Nyilatkozatának 70. évfordulója és a háború befejezésének az évfordulója. Kérjük az Urat Európáért, ma, növekedjen egységben, a testvériség egységében, mely az összes népet gyarapítja a különbözőségek egységében”.
Jézus az Atyához jutás kinyilatkoztatója
Ferenc pápa homíliájában a napi olvasmány és az evangélium alapján az imára összpontosította a figyelmét. Jézus a búcsúbeszédében jelzi a tanítványainak, hogy visszatér az Atyjához. Vele lesz, és aki bármit kér az ő nevében, annak megígéri, hogy teljesíti. Azt mondhatjuk a János evangélium e szakaszáról, hogy az az Atyához jutás nyilatkozata. Az Atya mindig jelen volt Jézus életében, imádta őt, mindig róla beszélt, mint például a Miatyánk imádságban: Atyánk, legyen meg a te akaratod!
Imádkozni annyit jelent, hogy Jézussal az Atyához megyünk
Erős ez a szakasz – hangsúlyozta a pápa –, mert mintha kinyitná az imádság mindenhatóságának az ajtaját. Ő egy az Atyával és bármit kérünk tőle, az Atya azt megteszi. Ez a bizalom az Atyában képes megtenni mindent. Ehhez az imádsághoz bátorság kell, éppolyan bátorság és őszinteség, mint a prédikáláshoz. A pápa Ábrahám példáját említette, aki „kereskedett” az Istennel, hogy megmentse Szodomát és tényleg tudott „tárgyalni”. Mózes is hasonlóképpen járt el, amikor Isten kétszer is el akarta pusztítani a népet, ő azt mondta bátran: Nem! Ellenben ha valaki félénken suttog az Isten előtt, az tiszteletlenség! Imádkozni annyit jelent, hogy Jézussal az Atyához megyünk, aki mindent megad. Bátorság az imádságban, és őszinteség az imádságban. Ugyanez érvényes a prédikációra is.
Az a feladata a püspöknek, hogy imádkozzon és prédikáljon
Az evangélium után az olvasmányra tért ki Ferenc pápa, mely a görög származású keresztények zúgolódásáról szól. Már abban időben szokás volt ez az egyházban és láthatjuk, létezik ez a szokás. Zúgolódtak akkor az özvegyeik és árváik elhanyagolása miatt, mert az apostoloknak nem volt ideje erre. Péter pedig a Szentlélektől megvilágosítva, mintegy felfedezte, mondjuk így, a diakónusokat, ezt a hét kiváló férfit, a szolgálat végzésére az egyházban. Péter és az apostolok az imádságnak és az igehirdetésnek szentelik magukat. De ez a feladata a püspöknek, hogy imádkozzon és prédikáljon. Mégpedig azzal az erővel, amiről az evangélium szólt. A püspök az első, aki az Atyához megy, bizalommal és bátorsággal és merészen, hogy harcoljon a népéért. A püspök első dolga tehát, hogy imádkozzon és hirdesse az Igét – foglalta össze a pápa.
A diakónusok őrizzék a népet, oldják meg problémáikat és szükségleteiket
E téma kapcsán Ferenc pápa kitért a püspököket érintő kihívásra, ezzel az elsődleges megbízatással szemben. Felidézte egy ismerős szent pap alakját, aki nagy tisztelettel figyelmeztette a püspökét, hogy neki az első dolga az imádság, hogy a népért közbenjárjon az Atyánál. A nép pedig, amikor látja, hogy a püspöke imádkozik, megtanul maga is imádkozni. Így tanítja meg nekünk a Szentlélek, hogy az Isten csinál mindent. Mi csak kis dolgokat teszünk, de a nagy dolgokat ő csinálja, hiszen az imádság az, ami előre viszi az egyházat. Péter szava prófétai: A diakónusok tegyék ezt, őrizzék a népet, oldják meg a problémáikat és a szükségleteiket is. Nekünk püspököknek azonban marad az imádság és az igehirdetés.
A püspökök be vesszenek bele a dolgok intézésébe
Szomorú azt látni, hogy derék és nagyszerű püspökök belevesznek megannyi dolog intézésébe, gazdasági ügyekbe, ebbe és abba a dologba. Pedig az imádságnak kell az első helyen állnia! De ha ennek helyét kitöltik az egyéb dolgok, akkor ez nem megy. Az imádság álljon az első helyen, ahogy ma azt Jézustól hallottuk az evangéliumban! – zárta vasárnap reggeli homíliáját Ferenc pápa.
