Ferenc pápa üzenete a Szegények világnapjára Nyújtsd ki a kezed a szegény felé címmel

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Az ősi bölcsesség követendő szent szabályként tárja elénk ezeket a szavakat: „Nyújtsd ki a kezed a szegény felé!” (Sir 7,32). A pápa bevezető gondolata megadja a célkitűzést: a tanítás arra szolgál, hogy „legyőzzük a közömbösség gátjait”, hiszen a szegénység mindig új formát ölt, melyek mindegyikében találkozhatunk az Úr Jézussal, aki feltárta, hogy ő jelen van e leggyengébb testvéreiben. 

Bölcsességet kér az Istentől, akinek válasza: Bízzál az Istenben, ő majd gondodat viseli 

Sirák Fia könyvét a bölcsesség mestere Krisztus előtt kétszáz évvel írta, idegen uralom elnyomása alatt. Szorongatott helyzetében az Istenhez fordul és tőle kéri a bölcsesség adományát. Az pedig Úr a segítségére siet, tanácsokat ad az élet különféle helyzeteire, melyek közül az egyik a szegénység. Sürgeti, hogy a nehéz helyzetben bízzunk az Istenben: „Bízzál az Istenben: gondodat viseli, járj egyenes úton és reménykedj benne. Akik Istent félitek, várjátok kegyelmét, ne hagyjátok el, nehogy elessetek. Akik Istent félitek, benne reméljetek, akkor nem marad el a jutalmatok” (Sir 2,2-7).

Az imádság és a szegények iránti szolidaritás elválaszthatatlanok

Isten válasza valójában a vele való kapcsolat csodálatos foglalata az ember egészen konkrét helyzeteiben. A pápa éppen ebből a részből választotta az üzenet címét. Az Istenhez intézett imádság és a szegények, szenvedők iránti szolidaritás elválaszthatatlanok egymástól. Az Istennek az a tisztelet tetszik, mely minden emberben, még a legmegvetettben is felismeri az Isten képét. Ez a figyelem abból az isteni áldásból ered, mely a szegények iránti nagylelkűségre árad. Az imádság örve alatt a szegényeket soha nem hanyagolhatjuk el, hanem a szegének szolgálata kísérje mindig az Isten dicséretét.

Nem kell hozzá sok szó, hanem inkább konkréten elköteleződik

A gyengék, a vigasztalanok és szenvedők iránti nagylelkűség, mely visszaadja nekik a méltóságukat, elengedhetetlen feltétele a teljesen emberi életnek. Ez a figyelmesség nem függhet a rendelkezésre álló időtől, az önérdektől, sem pedig lelkipásztori tervektől. Isten kegyelmének az erejét nem fojthatja el önmagunk előtérbe helyezésének narcisztikus hajlama. Ez a szegények iránti figyelmesség nehéz, de át kell hatnia a személyes életünket és a helyes szociális irányultságnak. Nem kell hozzá sok szó, hanem inkább konkréten elköteleződik az életben az isteni szeretet ösztönzésére.               

Krisztus kegyelme révén felajánlja az osztozás tanúságtételét és gesztusait

Ferenc pápa üzenete hangsúlyozza a szegénnyel való személyes találkozás fontosságát, mely provokál és konkrét válaszadásra szólít fel. A keresztény közösségnek bele kell kapcsolódnia a megosztás folyamatába és ezt a feladatát nem ruházhatja át másra. Nem vagyunk a helyünkön, mindaddig, amíg az emberi család akár egy tagja is háttérbe szorul és a sötétben marad. A szegények kiáltása találja az Isten népét az első vonalban és adjon nekik hangot, védelmezze őket szolidárisan. A pápa elismeri, hogy az egyház nem rendelkezik átfogó megoldásokkal, ám Krisztus kegyelme révén felajánlja az osztozás tanúságtételét és gesztusait. Kötelességének érzi, hogy válaszoljon azok igényeire, akiknek a legszükségesebbek hiányoznak. A közjó legfontosabb értékére emlékeztetni a keresztény nép számára egy életszerű elköteleződés, mely senkiről nem akar megfeledkezni, akiknek ember mivoltát a legalapvetőbb szükségleteiben sértették meg.

Az életet át- és átszövik a tisztelet és a nagylelkűség tettei

A kéznyújtás mindenekelőtt magának a kezet nyújtónak segít felfedezni, hogy van bennünk egy képesség olyan gesztusokra, melyek értelmet adnak az életnek. És mennyi kinyújtott kéz látható naponta! – szól a pápa üzenete. Sajnos a sietség azonban mindinkább beleránt a közömbösség örvényébe, így csak az életünket felforgató események adják, hogy a szemeink képesek legyenek meglátni a szentek jóságát a „szomszéd ajtóban”. Az újságok és médiafelületek oldalain a rossz hírek bővelkednek, azt sejtetve, hogy a rossz az úr. De nem így van, mert az életet át- és átszövik a tisztelet és a nagylelkűség tettei, melyek nemcsak semlegesítik a rosszat, hanem arra ösztönöznek, hogy menjünk tovább és legyünk teljesen reményteliek.

Kinyújtott segítő kezek szálltak szembe a vírussal és a félelemmel  

A kéznyújtás egy jel, mely azonnal közelségre, szolidaritásra és szeretetre utal. Ezekben a hónapokban, amikor mintha az egész világot legyőzte volna a vírus, hány kinyújtott kezet is láthattunk – szól a pápa üzenete és felsorolja a kinyújtott kezek fajtáit: a betegeiért aggódó orvos, a túlórázva is a betegekre figyelő ápoló, az orvosságot nyújtó gyógyszerész, az áldást osztó pap, az utcán hajléktalanhoz siető önkéntes keze, ahogy ellátják szolgálatukat. Ezek a kezek szálltak szembe a vírussal és a félelemmel.   

Szükségünk van egy új testvériségre, mely képes a kölcsönös tiszteletre

A vírus váratlanul lepte meg az emberiséget, de a kinyújtott kezek segítsége nem váratlanul érkezett, hanem annak a jeleként, hogyan lehet felismerni a szegényt és megsegíteni a szükségében. Az ember nem rögtönöz az irgalmasság eszközeivel, hanem mindennapi gyakorlat kell hozzá annak a tudatában, hogy elsőként mi magunk szorulunk rá a kinyújtott kezekre. A bizonytalanság mostani válságában, amikor elvesztettük a megszokott szabadságunkat és megtapasztaltuk a félelmet, bezárva otthonaink csendjébe, fedeztük fel hogy mennyire fontos a lényegesre összpontosítani. Szükségünk van egy új testvériségre, mely képes a kölcsönös tiszteletre és segítségnyújtásra. Végül Ferenc pápa a Szegények világnapjára írt üzenetében a kinyújtott kéz jelképezte segítség kötelező felelősségére emlékeztet, mely egyúttal a felebaráti szeretet bibliai parancsa. Ennek jegyében kell elkerülni a cinikus közömbösséget. A kinyújtott kéz velejárója az ima, mely átalakítja magát a gesztust és teszi azt az osztozó ölelés és a megtalált emberség jelévé.