Ferenc pápa egyházmegyei szolidaritási alapot hozott létre a római rászorultak részére
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A június 8-án aláírt levél kezdetén Ferenc pápa „a félelem időszakáról beszél, mely komolyan aláásta városunk szociális hálóját”. Sokan kérnek segítséget és úgy tűnik, az „öt kenyér és a két hal” nem elég. Mégis az életrevalóság sokféle jelét lehet látni a városban, amint sokan feltűrik ingujjukat, hogy segítsenek a szegényeknek, a betegeknek, vagy ahogy a rómaiak az ablakokban és teraszokon megtapsolták az orvosokat és az egészségügyi dolgozókat. Nemcsak rögtönzött érzelem megnyilvánulásokról van szó: a római polgárok közösségre és részvételre várnak és azt kérik, hogy együtt dolgozzanak a közjó érdekében.
A pápa azt kívánja, hogy a város mihamarabb visszatérhessen a normalitáshoz
Az Intézményeknek és a civil társadalomnak meg kell hallani ezt a kérést és azt politikává és konkrét cselekedetté kell alakítani a város javára. A pápa azt kívánja, hogy a város visszatérése a normalitáshoz olyan műből induljon ki, mely mindenekelőtt a peremre szorultak szenvedésével szembesül. Az egyház pedig jelen van a városban, kész a gyengék megsegítésére és az együttműködésre a polgári szervezetekkel.
A pápa szívén fekszik a személyek méltóságának megőrzése
Nagyon a pápa szívén fekszik azon személyek méltóságának megőrzése, akik a járványhelyzet miatt kimaradnak az intézményes gondoskodásból és segítségre szorulnak mindaddig, amíg ismét önállókká nem lesznek. A pápa elsősorban a napszámosok és alkalmi dolgozók nagy seregére gondol, akiknek nincs munkaszerződésük. Közülük sokan szülők, akik fáradsággal tudnak asztalt teríteni és csak a legszükségesebbeket képesek biztosítani.
Valódi és igazi szövetség lesz Róma számára
A pápa Róma püspökeként úgy döntött, hogy az egyházmegyében egy „Jézus Isteni Munkás” nevű Alapot hoz létre, hogy a munka méltóságára emlékeztessen, egymillió euró előirányozásával az egyházmegyei karitásznak. A pápa reméli, hogy ez egy valódi és igazi szövetség lesz Róma számára, ahol mindenki az újjászületés főszereplőjének érezheti magát. Ez az alap minden jóakaratú személyt arra akar ösztönözni, hogy konkrét gesztussal kapcsolódjon bele, azok iránt, akik vigaszt, reményt várnak és jogaik elismerését látnák.
Örömmel látná a városban a „szomszéd ajtó” szolidaritásának a felvirágzását
A pápa minden intézményt és polgárt arra hív, hogy nagylelkűen osztozzanak mindabban, ami a rendelkezésükre áll, amikor a nehéz helyzet miatt már nem elegendő csak a feleslegből adni. Örömmel látná a városban a „szomszéd ajtó” szolidaritásának a felvirágzását és az adósságok elengedését. Az egyházmegye papjaihoz fordulva arra kéri őket, hogy elsőkként járuljanak hozzá az alaphoz és lelkesen támogassák közösségeikben a megosztást. A szentmise mindennapi kenyértörése segítse őket, hogy „másként cselekedjenek” most testvéreikkel. Ferenc pápa levele végén áldást ad egyházmegyéje közössége és az egész város számára, Szűz Mária, a Római Nép Üdvössége pártfogását kérve.
