„Valljuk meg Jézust az emberek előtt” – Ferenc pápa Úrangyala imádsága
Vertse Márta – Vatikán
Máté evangéliumának soraiban (vö. Mt 10,26-33) újra felhangzik Jézus felhívása, amelyet tanítványaihoz intéz, hogy ne féljenek, legyenek erősek és bizakodók az élet kihívásaival szemben, egyben figyelmezteti őket a rájuk váró nehézségekre – kezdte beszédét a pápa. Rámutatott, hogy ez a szakasz részét alkotja annak a missziós beszédnek, amellyel a Mester felkészíti az apostolokat Isten országa hirdetésének első tapasztalatára. Nyomatékosan buzdítja őket, hogy „ne féljenek”. A félelem az egyik legcsúnyább ellensége keresztény életünknek – magyarázta Ferenc pápa. Jézus arra buzdítja tanítványait, hogy ne féljenek és leír három konkrét helyzetet, amelyekkel majd szembesülniük kell missziójuk során.
Az első nehézség: az evangélium felhígítása, hirdetőinek elhallgattatása
Az első azoknak az ellenségeskedése, akik el szeretnék hallgattatni Isten Szavát, megédesítve, felhígítva azt vagy csöndre kényszerítve hirdetőjét. Ebben az esetben
Jézus arra bátorítja az apostolokat, hogy hirdessék az üdvösség üzenetét, amelyet Ő bízott rájuk. Pillanatnyilag óvatosan, szinte titokban adta át nekik, a tanítványok kis csoportjának. De az apostoloknak majd „fényes nappal”, vagyis ahogy Jézus mondja, nyíltan a „háztetőkről”, nyilvánosan kell hirdetniük evangéliumát.
A második: üldöztetés egészen a halálig menően
A második nehézség, amellyel Krisztus misszionáriusainak szembe kell majd nézniük, az a fizikai fenyegetettség, vagyis közvetlenül a személyük elleni üldöztetés, egészen a halálig menően. Jézusnak ez a próféciája minden korban megvalósult: fájdalmas valóság, de a tanúk hűségét bizonyítja. Milyen sok keresztényt üldöznek ma is az egész világon! – állapította meg a pápa, majd hozzáfűzte: ők napjaink vértanúi, akik szívükben szeretettel az evangéliumért szenvednek. És teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy többen vannak az első idők vértanúinál, pusztán azért, mert keresztények.
Senki sem veheti el Isten ajándékát, a vele való szeretetközösséget
Ezeknek a tegnapi és mai tanítványoknak, akik üldöztetést szenvednek, Jézus ezt ajánlja: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni”. Nem szabad félnünk azoktól, akik arrogánsan és erőszakkal el akarják oltani az evangelizáló erőt. Ők ugyanis semmit sem tehetnek a lélek ellen, vagyis az Istennel való szeretetközösség ellen: ezt senki nem veheti el a tanítványoktól, mert Isten ajándéka. Az egyetlen félelem, amely a tanítványt eltöltheti, az az, hogy
elveszíti ezt az isteni ajándékot, Isten közelségét, barátságát, lemondva arról, hogy az evangélium szerint él és így erkölcsi halált szerez magának, amely a bűn következménye.
A harmadik nehézség: a lelki szárazság
A harmadik megpróbáltatást, amellyel az apostoloknak szembe kell majd nézniük, Jézus abban az érzésben jelöli meg, amelyet néhányan megtapasztalhatnak, vagyis az, hogy maga Isten hagyta el őket, távol maradt és csöndben van. Ebben az esetben is arra buzdít, hogy ne féljünk, mert az ilyen és ehhez hasonló nehézségek ellenére a tanítványok élete szilárdan Isten kezében van, aki szeret és óv bennünket. A pápa utalva Jézus három megkísértésére összefoglalta a tanítványokra váró nehézségeket. Az első: megédesíteni, felhígítani az evangéliumot, a második az üldöztetés, majd a harmadik az az érzés, hogy Isten magunkra hagyott bennünket. Jézus is elszenvedte ezt a megpróbáltatást az Olajfák hegyén és a keresztfán: „Atyám, miért hagytál el engem?” – mondta Jézus. Olykor érezzük ezt a lelki szárazságot: ne féljünk tőle. Az Atya gondunkat viseli, mert szemében nagyon értékesek vagyunk. A hit tanúságtételének őszintesége a fontos: „valljuk meg Jézust az emberek előtt” és folytassuk jócselekedeteinket – mondta végül beszédében Ferenc pápa és a következő fohászt intézte a Szűzanyához: „Szűz Mária, aki a baj és veszély közepette az Istenre való hagyatkozás mintaképe segítsen minket, hogy soha ne engedjünk a csüggedésnek, hanem mindig bízzuk magunkat Istenre és kegyelmére, mert Isten kegyelme mindig erősebb a gonosznál”.
