A szubszidiaritás mindenki hozzájárulását igényli a vírus leküzdéséhez – A pápa katekézise
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Jóllehet nem annyira szép az idő, mégis azt mondom nektek: Buon giorno! – köszöntötte a kihallgatás résztevőit a pápa. Ahhoz, hogy kijussunk a jelenlegi válságból, mely egészségügyi és egy időben társadalmi, politikai és gazdasági válság, minden ember arra hivatott, hogy közösen hordozza a felelősséget. Nemcsak egyenként kell válaszolnunk, hanem a társadalomban elfoglalt szerepünk szerint, ki-ki a saját alapelve jegyében, ha hívők vagyunk, akkor az Istenben való hit jegyében.
A nyugati társadalomban sokan maguktól elnyomják etikai vagy vallási meggyőződésüket
Gyakran sok személy nem tud részt venni a közjó építésében, mert peremre szorították, kizárták és mellőzték őket. Vannak gazdaságilag és politikailag elnyomott társadalmi csoportok, melyek szintén nem tudják a maguk hozzájárulását adni. Némely társadalomban sokan nem fejezhetik ki saját hitüket és értékrendjüket és ha mégis kifejezik, akkor börtönbe zárják őket. Másutt, különösen a nyugati társadalomban, sokan maguktól elnyomják etikai vagy vallási meggyőződésüket. Ám így semmiképpen nem jutunk ki a válságból, nemhogy jobban, hanem rosszabbul jövünk ki.
A közintézmények szerepe megfelelő társadalmi, gazdasági és egészségügyi intézkedésekkel
Ahhoz, hogy mindnyájan részt vegyünk népeink gyógyításában és újjáteremtésében, jog szerint mindenkinek egyenlő forrásokkal kell rendelkeznie – utalt a pápa az egyház szociális tanításának kompendiumára. Az 1929-es nagy gazdasági világválság után XI. Piusz pápa tanította, hogy a szubszidiaritás elve mennyire fontos a valódi újjáépítéshez. Hogy jobban megértsük, ez egy társadalmi alapelv, mely jobban egyesít minket – tette hozzá szabadon Ferenc pápa. Másfelől pedig, ha a változások során a családok, a kis társulatok és helyi közösségek nem tudják elérni a célkitűzéseiket, akkor méltán kell fellépni a társadalom magasabb szintjén, mint az állam, hogy megfelelő forrásokat biztosítson. A vírus okozta járvány miatt sok személy, család és gazdasági közösség került súlyos helyzetbe, éppen ezért a közintézményeknek kell segítenie megfelelő társadalmi, gazdasági és egészségügyi intézkedésekkel.
Mindenkinek a saját lehetőségét kell magára vállalnia a társadalom gyógyításában
Másfelől pedig a társadalom csúcsvezetősége tartsa tiszteletben és mozdítsa elő a közbeeső és alacsonyabb szinteket is, hiszen a személyek, családok, társulatok, vállalkozások és maguk az egyházak is döntő mértékben hozzájárulnak a változásokhoz a maguk kulturális, vallási és gazdasági erőforrásaival. Létezik ugyanis együttműködés fölülről lefelé, a központi államtól a nép felé, továbbá alulról fölfelé. Éppen ebben áll a szubszidiaritás elvének a gyakorlata. Mindenkinek a saját lehetőségét kell magára vállalnia a társadalom gyógyításában, melynek részét képezi. Amikor elindítanak egy meghatározott társadalmi csoportot érintő tervet, akkor ezt nem lehet megvalósítani nélkülük. Példaként említette meg a pápa a szegények segítését, mely nem állhat abból, hogy tanítjuk őket és megmondjuk nekik, hogy miként éljenek. Nem, elsőként a szegényeket kell meghallgatni, mire is van szükségük. Hadd beszéljenek mindnyájan! Ez a szubszidiaritás elve! Ne mellőzzük őket, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a legalázatosabbak bölcsességét!
A szubszidiaritás elvének a mellőzése úgy elterjedt, mint egy vírus
Ez az igazságtalanság a nagy geopolitikai érdekköröknél koncentrálódik, mint például a földünk bizonyos bányászati tevékenységeinél, ahol a bennszülött népek hangját nem vették figyelembe. A szubszidiaritás elvének a figyelmen kívül hagyása úgy elterjedt, mint egy vírus. Gondoljunk csak az államok jelenlegi nagy pénzügyi támogatásaira, melyek a nagy pénzügyi társaságokat hallgatják meg. Egyszerűen szólva ez azt jelenti, hogy a hatalmasokat hallgatják meg és nem a gyengéket. Ez pedig nem a Jézus által járt út és így nem is engedi meg, hogy az emberek saját megszabadulásuk főszereplői legyenek. Sok politikus és szakszervezeti vezető gondolja akár tudattalanul is, hogy „mindent a népért, de nem a néppel”. Fölülről lefelé, de meghallgatás, a szegények bölcsessége nélkül! Vagy gondoljunk csak a vírus gyógyítása kapcsán arra – folytatta a gondolatmenetet a pápa –, hogy a nagy gyógyszergyár társaságokat hallgatják meg, nem pedig az egészségügyi dolgozókat. Nem, ez nem jó út, ellenben mindenkit meg kell hallgatni, akár fönt, akár lent!
Igazi változásra van szükség, amit a nép minden tagja művel
Ahhoz, hogy kijussunk ebből a válságból, meg kell valósítani a szubszidiaritás elvét, tiszteletben tartva mindenkinek a függetlenségét és képességét, főként az utolsókét, ahogy Pál apostol tanította a test különféle részeinek a szerepéről és kölcsönös szükségességéről. A szubszidiaritás elvének megfelelően mindenki magára veszi a saját szerepét a társadalom gyógyítása érdekében. Ennek megvalósítása reményt ad egy egészségesebb és igazabb jövőre. Vagy együtt dolgozunk, vagy nem jövünk ki a válságból. Nem elegendő ehhez pár ecsetvonás, igazi változásra van szükség, amit a nép minden tagja művel.
Taps a leselejtezetteknek, az időseknek, a gyermekeknek és a fogyatékosoknak
Ferenc pápa utalt a megelőző katekézis témájára, amikor a szolidaritásról beszélt. Ez azt jelenti, hogy szolidárisak vagyunk egymással és így jövünk ki a válságból. Ám ennek az útnak szüksége van szubszidiaritásra is, ami azt jelenti, hogy mindannyian hozzájárulunk, főként alulról jövő kezdeményezésekkel és önkéntesek nagyon dicséretes közreműködésével. Végül a zárlat során az orvosokat és ápolókat elismerő tapshoz hasonlóan azt kérte a pápa, hogy tapssal ismerjék el a leselejtezetteket, az időseket, a gyermekeket és a fogyatékosokat. Ahhoz hogy valóban kijussunk ebből a világjárvány adta válságból, szükségünk van nagy és merész álmokra is! – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.
