A közös otthon gondozása és a szemlélődés kapcsolata – Ferenc pápa szerdai katekézise
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A pápa tanításában a teremtett világ ápolása és a szemlélődő magatartás lényegi összetartozására mutatott rá, mégpedig a teremtés hajnalán adott isteni parancs értelmében: „Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját... Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze” (Ter 2,8-9.15).
A rászorulók gondba-vétele az emberi élet aranyszabálya
Ahhoz, hogy kijussunk a világjárványból, törődni kell egymással és magunkkal, segíteni kell a leggyengébbeket, a betegeket és az időseket. Szokás, hogy magukra hagyják az öregeket, ez egy csúnya szokás – kezdte beszédét a pápa. Az ápolók, akik gondjukba veszik a betegeket, lényeges feladatot töltenek be a mai társadalomban. Ez a gondba-vétel a mi emberi életünk aranyszabálya, egyúttal emberi és keresztény gazdagságot is jelent.
A szemlélődés a teremtett világ torz használatának az ellenszere
Ezt az törődést a közös házra is kell alkalmaznunk, a földre és minden teremtményre, hiszen kölcsönös függésben élünk. Egészségünk az Isten által teremtett ökoszisztémától függ, aminek gondozását ránk bízta. Visszaélni vele súlyos bűnt jelent, mely kárt okoz és beteggé tesz. Ennek a bajnak a legjobb ellenszere a szemlélődés. Minthogy nincs vakcinája a közös ház ápolásának, ezért kell a szemlélődéshez folyamodnunk – ajánlotta a pápa. Amikor nem állunk meg, hogy megcsodáljuk és megbecsüljük a szépet, nem furcsállhatjuk, hogy mindennel gátlás nélkül élünk és visszaélünk, használjuk, majd elvetjük. Ám a közös ház nem pusztán erőforrás, tartalék, hanem a teremtett dolgok önmagukban hordozzák Isten végtelen bölcsességének és jóságának sugarát. Ezért is kell hallgatni és szemlélődni, mert az meggyógyítja a lelket.
A szemlélődés továbblép a hasznosságnál, a szemlélődés ingyenesség
Ferenc pápa felhívta a figyelmet a kiegyensúlyozatlan és gőgös emberközpontúság veszélyeire, mely túldimenzionálja az ember szerepét. A biblia szövegek téves értelmezése járult hozzá a teremtés torz szemléletéhez, mely kizsákmányolja a földet, egészen annak elfojtásáig, ami bűn. Isten helyébe képzeljük magunkat, de ezzel elpusztítjuk a teremtett világ Isten tervezte harmóniáját. Ragadozókká válunk, a föld őrzése helyett. A földet meg kell művelnünk, ez a mi küldetésünk. Nem várhatjuk többé, hogy egyre csak növekedjék a hozama mennyiségileg, anélkül hogy gondunkba vennénk a földet. A legszegényebb testvéreink és az anyaföld szenvednek az őket ért igazságtalan bánásmódtól. Megtérésre szólítanak, hogy vegyük gondunkba a teremtett világot. Vissza kell szereznünk a szemlélődő távlatot, mely adományként tekint a világra, nem pedig nyereségvágyból. A szemlélődés révén felfedezzük másokban és a teremtett dolgokban a hasznosságukat felülmúló többletet. Ez a probléma magja: a szemlélődés továbblép a hasznosságnál, a szemlélődés ingyenesség. Fedezzük fel a dolgok benső értékét, amit Isten adományozott minden teremtménynek, ami által titokzatos képességként vezetnek bennünket a Teremtőhöz. Ferenc pápa példaként említette Szent Ignác lelkigyakorlatait, mely olyan szemlélődésre hív, ami a szeretet elnyerésére vezet, vagyis úgy tekint a világra, ahogy Isten teszi azt a teremtményeivel.
A szemlélődő ember a környezet őrzője lesz
A szemlélődés a gondoskodás magatartására vezet minket, melyben mi is a természet részének tudjuk és érezzük magunkat, éppen ezért leszünk annak felelős őrzői és védelmezői. Aki nem képes a természet és a teremtés szemlélésére, nem tudja az embereket sem szemlélni a gazdagságukban. Aki a természet kizsákmányolásáért él, az végül kizsákmányolja az embereket és rabszolgaként bánik velük. Ez egyetemes törvény – állapította meg a pápa. Aki viszont tud szemlélődni, az könnyebben fog munkához, hogy megállítsa a természet pusztulását és az egészség károsodását. Új fogyasztási szokások neveléséhez fog, a gyarapodás új gazdasági modelljéhez járul hozzá, mely tiszteletben tartja a közös házat és az embereket. A szemlélődő ember a környezet őrzője lesz, képes arra, hogy az ősi tudást új technikai ismeretekkel ötvözze, azzal a céllal, hogy életstílusunk mindig fenntartható legyen.
Kerüljünk testvéri kapcsolatba a környezetünkkel
Beszéde utolsó gondolategységében a pápa a szemlélődés és a gondviselő magatartás kapcsolatát mélyítette el. Sokszor a természettel való kapcsoltunk az ellenségek viszonyához hasonlít. Szétromboljuk és kizsákmányoljuk a teremtett világot a saját hasznunkra, elfeledve, hogy ezért nagy árat fizetünk majd. Megismételte a sokszor említett spanyol mondást, miszerint az Isten megbocsát, erre mi is képesek vagyunk, de a természet nem bocsát meg nekünk sohasem. Utalt a napokban olvasott újsághírre, hogy az Antarktisz nagy gleccserei leszakadó félben vannak az Amundsen-tenger környékén, a túlmelegedés miatt, a gondatlanság miatt, hogy nem gondozzuk a környezetünket. Ellenben, amikor testvéri kapcsolatba kerülünk a környezettel, akkor a közös ház gondviselői leszünk, őrizzük az életet, ápoljuk a reményt és megőrizzük Isten örökségét az eljövendő nemzedékek számára. Senki nem úszhatja meg szárazon a problémát, a jövő mindannyiunk felelőssége. Tanuljunk a bennszülött népektől, akik képesek úgy használni a földet, hogy még az utódjaik is élvezni tudják azt. Elismeréssel szólt a pápa azokról az önkéntes társulatokról, melyek sokszor megbecsülés és anyagi előnyök nélkül járulnak hozzá egy békés forradalomhoz, melyet a „gondoskodás forradalmának” lehetne nevezni. Szemlélődni a törődésért, a megőrzésért, magunk és unokáink számára! Ezt nem lehet delegálni másnak, sem kiosztani, mert ez minden ember feladata, ezért mindenki legyen a közös ház őrzője! – kérte és zárta katekézisét Ferenc pápa.
