Ferenc pápa: Dante a remény prófétája, aki Isten lenyűgöző szépségét zengi ma is
Gedő Ágnes / Amedeo Lomonaco – Vatikán
„Nel mezzo del cammin di nostra vita / mi ritrovai per una selva oscura, / ché la diritta via era smarrita.” „Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz útat nem lelém” – szólnak Babits Mihály gyönyörű fordításában az Isteni Színjáték kezdősorai. A rendkívüli költői erejű és allegorikus mondanivalótól áthatott elbeszélő költemény nemcsak a korszak, hanem az egész világirodalom számára meghatározó lett. A Divina Commedia a jó és rossz harcáról, Isten szépségéről zeng nekünk ma is. Ravenna a száműzött költő utolsó menedéke volt, ahol úgy tartják, hogy a Paradicsom záró énekeit írta. A középkor és a reneszánsz határmezsgyéjéről megszólít minket és arra hív, hogy keressük meg újra emberi létünk elveszett és homályba merült értelmét – állapította meg beszédében a pápa.
Az európai civilizáció aranykora
Alkalmasint úgy tűnhet, hogy a minket elválasztó hétszáz év áthidalhatatlan szakadék a mai posztmodern, szekularizált ember, és az európai civilizáció aranykorának kiemelkedő alakja között. Valami azonban azt súgja, hogy ez még sincs így. A serdülők például – még ma is -, ha úgy találkoznak Dantéval, hogy az számukra befogadható, akkor egyrészt érzékelik a szerző távoli korát, másrészt viszont meglepően rezonálnak rá. Ez főként ott érvényesül, ahol az allegória helyet ad a szimbólumnak, ahol, az emberi természet pőrén és világosan előjön, ahol a szenvedély erősebb, az igaz, a szép és a jó, majd végül Isten vonzereje magával ragadja őket.
Életünk sötét erdejében bolyongunk
Az Isteni Színjáték évszázados visszhangja ma is iránytű lehet gondolkodásunkban, életünk útelágazásain. Minket is gazdagíthat Dante tapasztalata, hogy átjussunk a földi lét sok sötétlő erdején, és boldogan beteljesítsük zarándokutunkat a történelemben, elérve minden ember vágyott és álmodott célját: „a Szeretetet, mely mozgat napot és minden csillagot”. (vö. Paradicsom, XXXIII. 145)
Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy 1965-ben elődje, Szent VI. Pál Dante Alighieri születésének hetedik centenáriuma alkalmából aranykeresztet ajándékozott Ravenna városának a költő sírjára. A mostani évfordulóra ez a kereszt újra eredeti pompájában tündököl, és arra a reményre hív minket, melynek Dante a prófétája volt. Olvassuk újra az Isteni Színjátékot, tudatosuljon bennünk száműzöttségünk, és hagyjuk, hogy elindítsa bennünk a megtérés folyamatát a rendezetlenségből a bölcsesség, a bűnből az életszentség, a n0yomorból a boldogság, a pokol szörnyűségének szemléléséből a paradicsom boldogító megtapasztalása felé – mondta még Ferenc pápa a ravennai küldöttségnek.