A Hittani Kongregáció jegyzéke a Covid-19 elleni vakcina használata morális kérdéséről
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Zavar az Isten népe soraiban vakcina-ügyben
Az oltások használatának kérdése napjainkban a közvéleményben folyó viták középpontjában áll. Az elmúlt hónapokban a kongregáció számos megkeresést kapott a Covid-19-et okozó SARS-CoV-2 vírus elleni vakcinák felhasználásáról, amelyeket olyan sejtvonalakból fejlesztettek ki a kutatási és gyártási folyamat során, amelyek két, az elmúlt században történt abortusz során nyert szövetből származnak. Ugyanakkor a tömegtájékoztatásban püspökök, katolikus egyesületek és szakértők olyan különböző, sokféle és néha ellentmondó kijelentéseket tettek, amelyek szintén kétségeket ébresztettek ezen oltások használatának erkölcsiségével kapcsolatban. A jegyzék utal a Pápai Életvédő Akadémia e témában közzétett két korábbi megnyilatkozására, melyek „tartalmaznak néhány általános irányadó szempontot az elvetélt emberi magzatok sejtjeiből készített vakcinák használatára vonatkozóan”.
Rendkívüli esetben erkölcsileg elfogadható az elvetélt magzat sejtjeiből kifejlesztett vakcina
A téma aktulitását az a tény adja, hogy „a világ sok országában már hozzáférhetők a Covid-19 elleni első oltások”. A jegyzék „nem a vakcinák biztonságosságát és hatékonyságát akarja véleményezni”, hanem „olyan vakcinák Covid elleni alkalmazásának morális vonatkozásaira reflektál, melyeket két, nem spontán elvetélt magzatból nyert szövetekből származó sejtvonalakból fejlesztettek ki”. Már a Pápai Életvédő Akadémia Dignitas Personae eligazítása kimondja, hogy az elvetélt magzatból nyert szövetekből származó sejtvonalak kutatása „megkülönböztetett felelősséggel” jár, a rosszban való együttműködés lehetősége miatt. Példaként említi, hogy azokban a vállalatokban, amelyek nem törvényes eredetű sejtvonalakat használnak, másfajta felelősség terheli a termelés irányát meghatározó személyeket, mint akiknek nincs döntési jogkörük. Amikor azonban a Covid-19 elleni, etikailag kifogástalan oltások nem állnak rendelkezésre – például olyan országokban, ahol hiányoznak az orvosoknak és a betegeknek az etikai problémák nélküli oltások, vagy ahol terjesztésük, tárolásuk és szállításuk különleges nehézségbe ütközik, vagy pedig, ha az egészségügyi hatóságok az állampolgároknak nem engedik meg a vakcinák szabad megválasztását – akkor erkölcsileg elfogadható az olyan Covid-19 elleni vakcinák használata, melyeket elvetélt magzat sejtjeiből fejlesztettek ki.
Az ilyen vakcinák alkalmazása nem jelent szándékos együttműködést az abortuszban
Esetünkben, vagyis az abortált magzatok szöveteinek felhasználásával előállított oltások alkalmazásakor a rosszban, vagyis az abortuszban történő nem szándékos, hanem közvetett formájú, pusztán anyagi (materiális) jellegű közreműködésről van szó. Az ilyen közreműködés elkerülésének erkölcsi kötelessége nem kötelező akkor, ha komoly veszély áll fenn, például egy súlyos kórokozó egyébként visszafordíthatatlan terjedése, mint amilyen most a Covid-19. Azt kell tehát feltételezni, hogy ebben az esetben minden, klinikailag biztonságosnak és hatékonynak elismert oltást biztosan fel lehet használni, és hogy az ilyen vakcinák alkalmazása nem jelent szándékos (formális) együttműködést az abortuszban, amelyből azok a sejtek származnak, amelyekkel az oltásokat előállították. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az ilyen típusú vakcinák erkölcsileg törvényes használata önmagában még nem jelentheti az abortusz gyakorlatának akár közvetett legitimációját sem. Valójában ezen vakcinák törvényes használata nem jelenti és semmilyen módon nem jelentheti az elvetélt magzatokból származó sejtvonalak használatának erkölcsi jóváhagyását. A jegyzék arra kéri mind a gyógyszeripari vállalatokat, mind pedig a kormányzati egészségügyi ügynökségeket, hogy állítsanak elő, fogadjanak el, terjesszenek és kínáljanak fel etikailag elfogadható oltásokat, amelyek nem okoznak lelkiismereti problémákat sem az egészségügyi szakembereknek, sem pedig maguknak a beoltandó személyeknek.
Biztosítsák az etikailag elfogadható vakcinák hozzáférhetőségét
Az oltás általában nem erkölcsi kötelezettség, és ezért önkéntesnek kell lennie. Etikai szempontból az oltás erkölcsi elkötelezettsége nem csak az egyén saját egészségének a védelme, hanem a közjó biztosítása is. Azoknak, akik lelkiismereti okokból megtagadják az elvetélt magzatokból származó sejtvonalakból előállított vakcinákat, törekedniük kell arra, hogy más megelőző, profilaktikus eszközökkel és megfelelő magatartással ne váljanak a fertőzés terjedésének hordozóivá. Végül a jegyzék megállapítja, hogy a gyógyszeriparnak, a kormányoknak és a nemzetközi szervezeteknek erkölcsi kötelessége annak a biztosítása, hogy az egészségügyi szempontból hatékony és biztonságos, valamint etikailag elfogadható vakcinák is hozzáférhetőek legyenek a szegény országok számára és ez ne legyen nekik megterhelő. Az oltásokhoz való hozzáférés hiánya egyébként diszkrimináció és igazságtalanságot okoz, mert arra ítéli a szegény országokat, hogy továbbra is egészségügyi, gazdasági és társadalmi szegénységben éljenek.
