A pápa a művészekhez: mások megértésének empatikus képességét teremti meg a művészet
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A művészi alkotás három mozzanata: csodálkozás, felfedezés és megosztás
„Ebben a válságos helyzetben a művészet szerepéről szeretnék szólni” – jelölte meg fő témáját beszéde kezdetén a pápa. A művészi alkotásban három mozzanatot lehet felismerni. Az első az érzékeké, melyeket meglepődés és csodálat fog el. Ez a kezdeti és külsőleges dinamika azonban mélyebb érzéseket kelt. Az alkotás második folyamata ugyanis a személy benső világát érinti meg, így születnek emlékek, képek, érzések. Ám a művészet teremtő mozgása nem áll meg itt, hanem a harmadik mozzanatban a szép érzékelése és szemlélése a reménység érzetét kelti, mely kisugárzódik a környező világra. Ezen a ponton a külső és benső mozzanat összeolvad és az empátia érzését teremti meg a másik megértésére, akivel sok közös dolgot birtokol. Egy új társadalmiságról van szó, nem csak homályos formában, hanem kifejezett és megosztott módon – hangsúlyozta Ferenc pápa.
A teremtés szépsége megérteti velünk szerepünket a világban
A csodálkozásnak, a személyes felfedezésnek és a megosztásnak e hármas mozgása a béke érzetét teremti meg, amely – ahogy arról Szent Ferenc tanúskodik – megszabadít a másokon uralkodás vágyától, megérteti a legkisebbek nehézségeit és arra indít, hogy mindenkivel harmóniában éljünk. Egy olyan harmóniában, mely a szépséghez és a jósághoz kötődik. Ferenc pápa a bibliai hagyományra utalt. A Teremtés könyvében Isten „jónak látja” a teremtményeket. Ez a jó azonban az eredeti jelentésében tágasabb értelmet hordozott, s így lehetne ma lefordítani: „harmonikus”. A teremtés meglep minket a ragyogása, a sokfélesége miatt, ugyanakkor megérteti velünk szerepünket a világban megannyi szépség láttán.
A mostani világjárványban a ti teremtőképességetek fényt tud gyújtani
Szent II. János Pál írására utalt a pápa, aki szerint „a művészek a szépség szikrájában felismerik a hivatásukat, mely arra szólítja őket, hogy ne tékozolják el talentumaikat, hanem fejlesszék tovább és bocsássák a felebarát és az egész emberiség szolgálatába”. Szent VI. Pál pápa a zsinat lezárásakor a művészeket a „szépség szerelmeseinek” nevezte, hiszen „a világnak szüksége van a szépségre, nehogy reménytelenségbe süllyedjen”. A mostani világjárványban – szólt Ferenc pápa a művészekhez – a teremtőképességetek fényt tud gyújtani. A válság sötét árnyai látszólag beárnyékolják az isteni fényt, de nem szabad engednünk ennek a csalásnak. Keressük Karácsony, a Születés fényét, mely szétoszlatja a fájdalom sötétségét.
A betlehemi jászol alázatában jelenik meg a Szépség
Beszéde végén a pápa a „világ szépsége őrzőinek” nevezte a művészeket, majd „elkötelezett szolgálatukra emlékeztette őket, mely tiszta és érdekmentes kezeket igényel”. A „betlehemi jászol alázatában jelenik meg a Szépség”, ezért ma, miként egykoron, a „lélek teljes reményével ünnepeljünk” – zárta a művészekhez intézett beszédét Ferenc pápa.
