Ferenc pápa írt Martin Luther King lányának: álmodjunk harmóniát és egyenlőséget
Gedő Ágnes / Benedetta Capelli – Vatikán
A pápa köszöntését és áldását küldi a megemlékezés résztvevőire. A Martin Luther King Nap az Amerikai Egyesült Államok egyik legfontosabb nemzeti ünnepe, melyen az afroamerikaiak polgárjogaiért harcoló mozgalom vezetőjére emlékeznek. A tiszteletes lánya, Bernice Albertine King maga is elkötelezett aktivista, és az atlantai King Központ elnöke.
A béke kézművesei
A mai világban – írja üzenetében a pápa -, ahol egyre több kihívás elé állítanak minket a társadalmi igazságtalanságok, a megosztottság és a konfliktusok, melyek akadályozzák a közjó megvalósítását, továbbra is aktuális Martin Luther King Jr. álma, hogy minden ember harmóniában és egyenlőségben éljen, amit az erőszakmentességen és a béke eszközein keresztül kell elérni. Idézve Fratelli tutti – kezdetű enciklikájából, a pápa ismételten emlékeztet: mindegyikünk hivatása az, hogy a béke kézművesei legyünk, az egységet kell keresnünk és nem a megosztást, ki kell irtanunk a gyűlöletet, nem pedig őrizni azt, és megnyitni a párbeszéd útjait. Ezáltal képesek leszünk nem idegenként, hanem felebarátként tekinteni egymásra, a Mindenható gyermekeinek közös méltóságából fakadó igazságban. Csak a mindennapos szüntelen fáradozásunkkal válthatjuk valóra ezt az elképzelést. Lehetséges együttműködni azért, hogy létrehozzuk az igazságosságon és a testvéri szereteten alapuló közösséget – húzza alá a pápa.
Az erőszakmentesség útja
Tavaly júniusban az amerikai Szabadság Nap előtt a vatikáni média meginterjúvolta Bernice Albertine Kinget, Martin Luther King Jr. lányát, aki kiemelte az összhangot apja és Ferenc pápa között – akivel 2018-ban kétszer is találkozhatott a Vatikánban. Bernice King emlékeztetett a pápa felhívására, hogy ne válasszuk az erőszak útját, mert az önpusztításhoz vezet. Ezzel kapcsolatban elmondta: „az általunk használt eszközöknek összhangban kell lenniük a célunkkal. Ha pedig célunk a béke, akkor azt semmiképp nem érhetjük el erőszakos módszerekkel. Ez – tette hozzá az aktivista – biztosan megegyezik apám gondolatmenetével. Ha az erőszakmentességet választjuk, akkor előrébb jutunk egy igazságosabb, egyenlőbb, emberibb és békésebb világ építésében.”
A baptista lelkész és emberi jogi aktivista
Martin Luther King az 1955. évi Montgomery buszbojkott megszervezése után a feketék polgárjogi mozgalmának egyik vezéralakjává lépett elő az Egyesült Államokban. Az alabamai baptista lelkész hamarosan megalakította a Déli Keresztény Vezetők Konferenciáját (SCLC), és az évek során számos előadókörúton ostorozta a fennálló társadalmi igazságtalanságokat, illetőleg több tüntetést szervezett az afroamerikai lakosságot sújtó negatív megkülönböztetés ellen.
King és az SCLC-hez kötődő egyházi és civil szervezetek 1961 végén több ezer embert vittek utcára Albany városában, 1963 áprilisában Birminghamben indítottak kampányt a faji diszkrimináció megszüntetésére, később pedig Detroitban, majd augusztus 28-án Washingtonban is hatalmas tömegeket mozgósítottak gyűléseiken. Ekkor hangzott el híres beszéde, amelyből szállóigévé lett a többször is elhangzott „Van egy álmom” szófordulat.
Martin Luther King: Van egy álmom
„Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: „Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve.”
Van egy álmom: egy napon Georgia vöröslő dombjain a hajdani rabszolgák fiai és a hajdani rabszolgatartók fiai le tudnak ülni a testvériség asztala mellé.
Van egy álmom: hogy egy napon még Mississippi állam is, amely ma az igazságtalanság és az elnyomás forróságától szenvedő sivatag, a szabadság és a jog oázisává fog változni…
Van egy álmom, hogy négy kicsi gyermekem egy napon olyan nemzet tagja lesz, ahol nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg őket.”
Társadalmi harmóniáról álmodott
A baptista lelkészt e megmozdulások során számos inzultus érte a hatóságok részéről: több alkalommal is börtönbe került, sőt, 1963-tól – Robert Kennedy államügyész utasítására – az FBI már telefonbeszélgetéseit is lehallgatta, ám Kinget nem sikerült megfélemlíteni. A washingtoni demonstráció előtt hajlandó volt kompromisszumot kötni a Fehér Házzal, hogy a radikális megnyilvánulásoktól szónoktársaival együtt tartózkodjanak. Legendás beszédében Abraham Lincoln szobra előtt követelte a faji diszkrimináció megszüntetését, miközben az Egyesült Államok történetének legjelentősebb politikusait és dokumentumait idézve ostorozta az afroamerikaiakat elnyomó rendszert. Martin Luther King ugyanakkor mégsem a feketék, hanem az amerikai nép egészének nevében beszélt, és amikor hétperces időkerete lejárt, improvizatív módon megfogalmazott „álmaiban” is a társadalom harmóniájára helyezte a hangsúlyt.
A diszkrimináció és az igazságtalanság ellen
A washingtoni menet után a törvényhozás hamarosan eltörölte a szegényebb néprétegeket sújtó fejadót, majd 1964. július 2-án életbe léptette az új polgárjogi törvényt, mely a diszkrimináció összes fajtáját tilalom alá helyezte.
Kinget eközben a Time magazin az 1963-as év emberévé választotta, 1964-ben pedig a Nobel-békedíjat is átvehette. Az alabamai lelkész továbbra is kíméletlenül bírálta a szociális igazságtalanságokat, és kampányt indított a vietnámi háborús politika ellen, 1968-ban azonban merénylet áldozata lett. (Forrás: Wikipédia, Rubicon)
