Legyünk az evangélium kis lámpásai – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Nagyböjt második vasárnapján, Urunk színeváltozásának ünnepén Ferenc pápa arra buzdította a híveket az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében, hogy miután megtapasztalták a Krisztussal való találkozást, mindenütt ragyogtassák fel az Úr világosságát. A keresztények küldetése, hogy szeretetet és reményt vigyenek el a világba.

Vertse Márta – Vatikán

Az evangéliumi szakaszt elemezve a pápa rámutatott, hogy Urunk színeváltozása egy fénysugár a sötétségben, egyfajta „előleg”, hogy mi lesz majd a Feltámadás után. Arra utal, hogy a halállal nem lesz vége mindennek, Jézus nem engedi, hogy a sötétségé legyen az utolsó szó.

A tanítványokkal együtt szemléljük mi is Jézus színeváltozását

Nagyböjt második vasárnapja arra szólít minket, hogy szemléljük Jézus színeváltozását a hegyen, három tanítványa előtt (vö. Mk 9,2-10) – kezdte beszédét Ferenc pápa. Mivel nemsokkal előtte Jézus bejelentette, hogy Jeruzsálemben sokat kell majd szenvednie, megtagadják és halálra ítélik, ezért elképzelhetjük, mi mehetett végbe ennek hallatára legközelebbi barátai, tanítványai szívében: válságba kerül egy erős és diadalmas Messiás képe, álmaik szertefoszlanak, szorongás lesz úrrá rajtuk arra a gondolatra, hogy a Mestert, akiben idáig hittek, megölik, mint a legrosszabb gonosztevőt. És éppen ez az a pillanat, amikor Jézus meghívja Pétert, Jakabot és Jánost és magával viszi őket a hegyre.

A hegy az a hely, ahol az ég és a föld érintkeznek egymással

Az evangéliumban olvassuk, hogy fölvitte őket egy hegyre – folytatta beszédében Ferenc pápa, rámutatva, hogy a Bibliában a hegynek mindig különleges jelentősége van: az a magas hely, ahol az ég és a föld érintkezik egymással, ahol Mózes és a próféták rendkívüli tapasztalokat szereztek az Istennel való találkozásról. Jézus felmegy a magasba három tanítványával együtt és megállnak a hegy tetején. Jézus itt, előttük színében elváltozik. Sugárzó arca és tündöklő ruhái, elővételezik a Feltámadt Krisztus képét, felkínálják azoknak a megrémült férfiaknak a fényt, a remény fényét, hogy áthaladjanak a sötétségen: a halállal nem lesz mindennek vége, mert megnyit a Feltámadás dicsőségére. Tehát Jézus bejelenti halálát, felviszi őket a hegyre és megmutatja nekik, hogy mi történik majd a Feltámadás után – foglalta össze a Márk evangéliumából vett szakasz tartalmát a pápa.

Nem a sötétségé az utolsó szó

Akár csak Péter apostolnak, aki így kiáltott fel: „Mester, jó nekünk itt!”, nekünk is nagyon szép az Úrral lenni a hegyen, megélni Nagyböjt közepén ezt az „előlegezett” világosságot. Arra szólít bennünket, hogy emlékezzünk rá, különösen, amikor nehéz megpróbáltatáson megyünk keresztül, hogy az Úr Feltámadt, és nem engedi, hogy a sötétségé legyen az utolsó szó - fejtette ki a pápa, megjegyezve, hogy „sokan közületek jól tudják, hogy mit jelent nehéz megpróbáltatáson keresztülmenni”.

Húsvét győzelmének a fényében értelmezzük a történelmet

Néha megtörténik, hogy személyes, családi vagy társadalmi életünkben a sötétség pillanatait éljük át, és félünk, hogy nincs belőlük kivezető út. Rettegünk az olyan nagy rejtélyekkel szemben, mint a betegség, az ártatlan fájdalom vagy a halál misztériuma. Magán a hit útján is gyakran megbotlunk, találkozva a kereszt botrányával és az evangéliumi követelményekkel, amelyek azt kérik tőlünk, hogy életünket a szolgálatban töltsük el és veszítsük el a szeretetben, ahelyett, hogy megtartanánk saját magunk számára és megvédenénk. A pápa rámutatott, hogy ezért szükségünk van tehát egy újabb pillantásra, egy olyan fényre, amely mélységeiben megvilágítja az élet misztériumát és segít, hogy túllépjünk sémáinkon és a világ kritériumain. Mi is arra kaptunk meghívást, hogy felmenjünk a hegyre, hogy szemléljük a Feltámadt Krisztus szépségét, aki derengő fénnyel világítja meg életünk minden töredékét és hozzásegít, hogy a történelmet húsvéti győzelméből kiindulva értelmezzük.

Óvakodjunk a lelki lustaságtól

Azonban vigyázzunk: az az érzés, hogy „jó nekünk itt lenni” nem válhat egyfajta lelki lustasággá. Nem maradhatunk a hegyen és nem élvezhetjük egyedül ennek a találkozásnak a boldogságát. Jézus maga visz le bennünket a völgybe, testvéreink közé és a mindennapi életbe. Ferenc pápa óva intett a lelki lustaságtól. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy mi jól vagyunk, imáinkkal és liturgiáinkkal, és ez elég nekünk. Nem! Felmenni a hegyre nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a valóságot; az ima soha nem azt jelenti, hogy menekülünk az élet fáradalmai elől; a hit világossága nem egy szép spirituális érzést szolgál. Nem, nem ez Jézus üzenete – mondta nyomatékkal a pápa. Arra kaptunk meghívást, hogy megtapasztaljuk a Krisztussal való találkozást, hogy fényével megvilágítva elvigyük és mindenütt felragyogtassuk azt. Gyújtsunk kis fényeket az emberek szívében, legyünk az evangélium kis lámpásai, amelyek egy kis szeretetet és reményt hoznak: ez a keresztény küldetése – szögezte le a pápa.

Mária segítségével őrizzük meg és osszuk meg másokkal Krisztus világosságát

Beszédét a következő fohásszal zárta: „Imádkozzunk Szűz Máriához, segítsen nekünk, hogy Krisztus világosságát csodálattal befogadjuk, megőrizzük és másokkal megosszuk”.