A pápa a Fülöp-szigeteki Kollégiumhoz: a pap a mában teszi a jót, nem az örök holnap embere

Somogyi Viktória – Vatikán

Egy hete vasárnap a Szent Péter-bazilikában Ferenc pápa megemlékezett a Fülöp-szigeteki evangelizáció és az első szentmise megünneplésének ötszázadik évfordulójáról, amelyre 1561. március 31-én, Húsvétvasárnap került sor. A pápa hétfőn találkozott a római Pápai Fülöp-szigetei Kollégium papjaival, szerzeteseivel és világi képviselőivel az intézmény alapításának 60. évfordulója alkalmából.

A Vatikánban összegyűltekhez szólva megosztott velük néhány gondolatot az idővel kapcsolatban, megjegyezve, hogy maga az idő Isten ajándéka, „amelyet felelősen kell felhasználni, hogy kifejezzük hálánkat Istennek, hogy jó cselekedeteket hajtsunk végre és hogy reménnyel tekintsünk a jövőbe”.

Visszatekintve a történelemben

A múltból kiindulva Ferenc pápa aláhúzta: a múlt alkalmat ad arra, hogy „átlapozzuk a ’családi albumainkat’ és emlékezzünk arra, hogy honnan jövünk, valamint a hit tapasztalataira és az Evangélium tanúságtevőire, akik azzá tettek bennünket, akik ma vagyunk”. A papok esetében ilyenkor „mi különösen arra az időre gondolunk, amikor felfedeztük hivatásunkat, arra a pillanatra, amikor kimondtuk az első meggyőződött „igent” Isten hívására, és a felszentelésünk napjára”. „Valahányszor fáradtnak és elkeseredettnek érzitek magatokat - tanácsolta a pápa -, tekintsetek vissza múltatokra, ne azért, hogy menedéket találjatok egy idealizált múltban, hanem hogy visszanyerjétek az ’első szerelem’ lendületét és szenvedélyét.”

Profétikus tekintet

„Ha a múlt segíthet abban, hogy jobban tudatában legyünk hitünk és hivatásunk szilárdságának, akkor a jövő kiszélesíti látókörünket és a reményre tanít minket” – folytatta gondolatmenetét a pápa. Arra figyelmeztetett, hogy „a jövő felé tekintés esetén el kell kerülni a kísértést, hogy a jövőben keressünk menedéket, és ne nézzünk nyugodtan szembe a jelennel”. „Ne legyünk örök halogatók” - hangsúlyozta. „Ne éljünk állandóan lélegzetünket visszafojtva, pusztán eltűrve a jelent és azt várva, hogy elmúljon.” Ferenc pápa szerint a jövőbe tekintés pozitív értelemben azt jelenti, hogy „prófétai tekintettel” rendelkezünk. Ez azt is jelenti, hogy „meglátjuk a lehetőségeket és saját hivatásunkkal összhangban dolgozunk azon, hogy megvalósuljanak, szelíd eszközként működve Isten kezében”.

A meghatározó jelen

Visszatérve a jelen pillanatához a pápa hangsúlyozta: „a most azt jelenti, itt az ideje, hogy határozottak legyünk”, és kihasználjuk a lelkipásztori tapasztalatokat. Összegzésként Ferenc pápa megismételte, hogy „fontos a múlt megismerése, a jövőre való felkészülés és a jelen teljes megtapasztalása, ami lehetőség a képzésre és az életszentségben való növekedésre”.