A fiatal Bergoglio, aki éjjeli szentségimádó volt: Ferenc pápa visszaemlékező levele

Gedő Ágnes / Alessandro De Carolis és Benedetta Capelli – Vatikán

„Meghatódtam, amikor elküldték a Buenos Airesi Legszentebb Oltáriszentség-bazilika levéltárában őrzött lista fénymásolatát az éjszakai szentségimádók névsorával, aki este kilenctől felváltva imádkoztak az oltáriszentség előtt. Ez volt a szokás a templomban már 1917-től kezdve” – írja levelében a pápa. A névsorban ott szerepel Jorge Mario Bergoglio és fivére, Oscar is, akik 1954 és 1955 között élték meg ezt a meghatározó élményt José Aristi gyóntató atya vezetésével, akire a későbbi pápa is, mint az irgalmasság meghatározó alakjára tekint.

Imádságos szombatok

Venite adoremus – Jöjjetek, imádjuk! Erre a mondatra Ferenc pápa megindult szívvel emlékezik. Ezt használták ugyanis az egyes szentségimádók, hogy fölkeltsék a sorban utánuk következőket. Buenos Aires külvárosában lakott akkor az ifjú Jorge, és floresi otthonából busszal utazott be a városközpontba a Legszentebb Oltáriszentség-bazilikába, ahol nagyon sok szombat estét imával töltöttek. A szentségimádás általában este kilenc óra körül kezdődött Aristi atya prédikációja után – írja levelében a pápa. Már akkor fellobbant benne hivatás lángja, de abban az időben átlagos keresztény életet élt. Aztán az éjszakai szentségimádások élménye nagyon mély hatást tett rá.

Ez a kereszt nem kerülhet a föld alá

Amikor Aristi atya 1996 Húsvét vigíliáján meghalt, Bergoglio az argentin főváros segédpüspöke volt. Lement a bazilika kriptájába, ahol felravatalozták egykori gyóntatója testét, hogy virágot vigyen neki, amikor hirtelen, belső indíttatást érzett. „Megfogtam a rózsafüzér keresztjét és letéptem. Ránéztem a papra és azt mondtam: Add nekem a felét a te irgalmasságodnak. Valami erős belső lökést éreztem, ami bátorságot adott, hogy megtegyem” – emlékszik vissza levelében a pápa. A gesztusnak egy tanúja volt csupán, Andrés Taborda atya – teszi hozzá a folyóirat. „Emlékszem, hogy azt mondta: „A gyóntatóm volt. Ezzel a rózsafüzérrel, ami a kezében van, nagyon-nagyon sok bűnöst föloldozott: nem lehet, hogy magával vigye a föld alá”.

Rózsafüzér a nem létező zsebben

Az Alfa y Omega spanyol katolikus hetilap utal arra az anekdotára, amit Diego Vidal, a bazilika éjszakai szentségimádást koordináló világi hívője osztott meg. „Egy eucharisztikus kongresszuson távol Buenos Airestől, az akkor érsek elment mellettem, és megkérdeztem, hogy ismeri-e Aristi atyát. Azonnal megtorpant, és így felelt: „Ismerem-e?” És előhúzta a pap rózsafüzérét a ruhájából”. Azóta a püspök, majd bíboros, ma pápa elválaszthatatlan Aristi atya szentolvasójának kis keresztjétől. „Idetettem, a zsebembe – írja még a pápa. „A pápai ingeknek nincs zsebük, de én mindig hordok magamnál egy kis vászonzacskót, és azóta mindig odateszem a kezem, és érzem a kegyelmet! Az irgalmas pap példája, aki közel hajol a sebekhez, nagyon jót tesz”.