A pápa szerdai katekézise: A szentek folyamatosan segítő kezet nyújtanak nekünk

Lydia O'Kane / Somogyi Viktória – Vatikán

A húsvéti szertartásokat követően Ferenc pápa szerdán folytatta katekézisét a keresztény imádságról az általános kihallgatáson, ezen a héten a szentek közösségére összpontosítva. Kifejtette, hogy bármikor, amikor imádkozunk, soha nem vagyunk egyedül, hanem elmerülünk a múlt, a jelen és a jövő közbenjárásának nagy folyamában, amely az egyének és az egész világ szükségletei érdekében történik.

Az ima kiterjedő ereje

Krisztus testének, az egyháznak az közösségében együtt imádkozunk minden szenttel - mondta a pápa. Hozzátette, hogy ezek a jó imák „szétterjednek”, „folyamatosan terjednek, akkor is, ha közzé tesszük azokat a közösségi hálókon, de anélkül is: a kórházi osztályoktól kezdve, az ünnepi összejövetelek pillanataitól azokig, amikor csendben szenvedünk”. „Egy ember fájdalma mindenki fájdalma, és egy ember boldogsága átárad a másik ember lelkébe” – jegyezte meg a pápa.

A szentek közbenjárása

Ferenc pápa rámutatott: „Az ima mindig újjászületik: minden egyes alkalommal, amikor összetesszük a kezünket és megnyitjuk szívünket Isten előtt, névtelen és ismert szentek társaságában találjuk magunkat, akik velünk imádkoznak, és közbenjárnak értünk idősebb testvérekként, akik megelőzve minket részt vettek ugyanebben az emberi kalandban.” „Az egyházban nincs olyan bánat, amelyet magányban hordoznak, nincsenek könnyek, amelyek feledésbe merülnének, mert mindenki belélegzi és részt vesz a közös kegyelemben.”

Tanúságtevők nagy hada

A pápa a szenteket ismert és ismeretlen „tanúságtevők nagy hadaként” írta le, akik szüntelenül velünk és értünk imádkoznak, dicsőítve Istent. „A szentek tisztelete közelebb visz minket Jézushoz, aki az egyetlen közvetítő az ember és Isten között” – mondta.

Soha nem késő megtérni az életszentségre

Ferenc pápa így folytatta szerdai katekézisét: a szentek „arra emlékeztetnek minket, hogy az életszentség még akár gyenge és bűnös életünkben is kibontakozhat. Soha nem késő megtérni az Úrhoz, aki jó és nagyon szeret minket.” Krisztusban is „titokzatos szolidaritást érzünk meghalt szeretteinkkel, akikért továbbra is imádkozunk”. Majd kötetlen szavakkal hozzátette: „Az életszentség egy életút, találkozás Jézussal, ami lehet hosszú, rövid, vagy akár egy pillanat is. De mindig tanúságtétel; a szent egy tanúságtevő, egy férfi, egy nő, aki találkozott Jézussal és követte Őt”. A pápa továbbá kiemelte, hogy itt a földön találunk a „szomszédban élő szenteket” is.

Segítségnyújtás

A pápa hangsúlyozta, hogy a szentek közbenjárása „Isten tervének legmagasztosabb szolgálata” és „megkérhetjük és meg is kell kérnünk őket, hogy járjanak közben értünk és az egész világért”. Az ebből az életből eltávozott szeretteinkre utalva Ferenc pápa hangsúlyozta: „Titokzatos szolidaritás van Krisztusban azok között, akik már átléptek a másik életbe, és mi zarándokok között, akik itt vagyunk ebben az életben: a Mennyből elhunyt szeretteink továbbra is gondoskodnak rólunk. Imádkoznak értünk, és mi imádkozunk értük.” A pápa megjegyezte, hogy a szentek azért vannak, hogy „segítő kezet nyújtsanak” nekünk, hogy elnyerjük Istentől a kegyelmet, amelyre szükségünk van.

Az Isteni Irgalmasság vasárnapja

Katekézise végén a lengyel hívekhez szólva a pápa emlékeztetett arra, hogy jövő vasárnap ünnepli az egyház az Isteni Irgalmasság liturgikus emléknapját, amelyet Szent II. János Pál indított el. Ferenc pápa megállapította: „úgy tűnik, hogy a vasárnapi liturgia kijelöli az irgalmasság útját, amely azontúl, hogy helyreállítja az emberek kapcsolatát Istennel, a testvéri szolidaritás új kapcsolatait is megteremti az emberek között”. Az ember valójában elnyeri Isten irgalmát, „de arra is hivatott, hogy mások irányába is alkalmazza az irgalmasságot”.  Kérjük a megbocsátás és a felebarátunk iránti szeretet kegyelmét – zárta katekézisét Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatáson.