Legyünk az isteni irgalmasság eszközei – a pápa homíliája az isteni irgalmasság vasárnapján
Vertse Márta – Vatikán
Homíliájában az isteni irgalmasság három ajándékáról szólt, arra buzdítva, hogy ne csak félig éljük meg hitünket, hanem a kapott ajándékokat osszuk meg másokkal. Hajoljunk le szenvedő felebarátainkra és ápoljuk sebeiket, tegyünk tanúságot az irgalmasságról, amelyben mi is részesültünk. Az irgalmasság tettei nélkül hitünk meddővé válik.
Jézus irgalmasságának három ajándéka
A feltámadt Jézus többször megjelenik tanítványainak és türelmesen vigasztalja kesergő szívüket. Ők pedig Jézus által megerősítve, megváltoztatják életüket. Jézus felemeli őket irgalmasságával és a tanítványok, akik megtapasztalták az irgalmasságot, irgalmasokká válnak – mondta homíliájában a pápa, majd felsorolta azt a három ajándékot, amelynek révén a tanítványok részesülnek az irgalmasságban: Jézus a békét, a Szentlelket és végül sebeit kínálja fel számukra.
Jézus a szív békéjét hozza el, ami küldetésre késztet
Elsőnek békét ad nekik. A tanítványok ugyanis aggódtak és bezárkóztak, attól féltek, hogy letartóztatják őket és végül a Mester sorsára jutnak. De nem csak otthonukba zárkóztak be, hanem lelkiismeretfurdalásaikba is, hiszen magára hagyták és megtagadták Jézust. Jézus azonban kétszer is így köszönti őket: „Békesség nektek!” – idézte az evangélium szavait a pápa, majd kifejtette, hogy Jézus nem olyan békét hoz, ami megszünteti a külső problémákat, hanem a szív békéjét hozza el, bizalmat önt szívünkbe. „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20,21). Mintha azt mondaná, hogy „Küldelek titeket, mert hiszek bennetek”. Jézus szavainak hatására az elbátortalanodott tanítványok kibékülnek saját magukkal – állapította meg a pápa, rámutatva, hogy Jézus békéje a lelkiismeretfurdalásból a misszióba vezeti át a tanítványokat. Jézus békéje nem a nyugalom vagy a kényelem érzésével tölt el, hanem küldetést ébreszt, arra késztet, hogy kilépjünk önmagunkból. Jézus békéje felszabadít a megbénító bezártságokból, széttöri a szívet fogva tartó láncokat. A tanítványok megtapasztalják az irgalmasságot, érzik, hogy Isten nem ítéli el, nem alázza meg őket, hanem hisz bennük. „Jobban szeret bennünket, mint ahogy mi szeretjük saját magunkat” – utalt a pápa Szent John Henry Newman szavaira (vö. Elmélkedések és imádságok, III, 12,2). Isten számára senki sem fölösleges, senki sincs kizárva. Jézus ma is ismétli: „Békesség neked, aki értékes vagy szememben. Békesség neked, aki fontos vagy számomra. Békesség neked, akinek van egy küldetésed, amit senki sem hajthat végre helyetted. Pótolhatatlan vagy és én hiszek benned” – szögezte le homíliájában Ferenc pápa, majd Jézus irgalmasságának második ajándékához fűzte szavait.
A Szentlélekben való megbocsátás szentsége húsvéti ajándék
Másodszor azáltal gyakorol Jézus irgalmasságot a tanítványokkal, hogy felkínálja nekik a Szentlelket a bűnök bocsánatára. A tanítványok vétkeztek, elmenekültek és magára hagyták a Mestert. A bűn gyötör, a rossznak megvan az ára. Bűnünk mindig előttünk van – utalt a pápa a zsoltáros szavaira („Bűnöm előttem lebeg szüntelen”, Zsolt 51,5). Magunktól nem tudjuk eltörölni. Csak Isten törölheti el, csak az Ő irgalmassága révén léphetünk ki legmélyebb nyomorúságunkból. Nyissuk ki szívünket, és hagyjuk, hogy Isten megbocsásson nekünk. A Szentlélekben való megbocsátás húsvéti ajándék, hogy lélekben feltámadhassunk. Kérjük a kegyelmet, hogy befogadjuk, hogy magunkévá tegyük a megbocsátás szentségét, és hogy megértsük: a szentgyónás középpontjában nem mi vagyunk bűneinkkel, hanem Isten áll irgalmasságával. Nem azért gyónunk, hogy elcsüggedjünk, hanem azért, hogy felemelkedjünk – hangsúlyozta a pápa, majd a kisgyermekek példáját hozta fel, akiknek minden alkalommal, amikor elesnek, szükségük van rá, hogy apukájuk felemelje őket. Mi is gyakran elesünk és az Atya keze készen áll, hogy talpra állítson bennünket. Ez a biztos és megbízható kéz a szentgyónás. Az a szentség, amely fölemel, amely nem hagy bennünket a földön, hogy sírjunk zuhanásaink kemény padlóján. A Feltámadás szentsége, a színtiszta irgalmasság – fejtette ki a pápa, majd arra buzdította a gyóntatókat, hogy éreztessék a gyónókkal az irgalmasság gyöngédségét.
Jézus sebei által gyógyulunk meg
A béke és a megbocsátás után Ferenc pápa az irgalmasság harmadik ajándékáról szólt. Jézus felkínálja sebeit a tanítványoknak. Azokból a sebekből gyógyultunk meg – idézte a Szentírás tanítását („Az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg”, 1 Pt 2,24, „Az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást”, Iz 53,5), majd feltette a kérdést: „De hogyan gyógyíthat meg bennünket egy seb?” A válasz az irgalmasság. Tamáshoz hasonlóan mi is kezünkkel érintjük meg, hogy Isten a végsőkig szeret bennünket, hogy magáévá tette sebeinket, hogy testében viselte törékenységünket. A sebek nyitott csatornák Isten és közöttünk, amelyek irgalmasságot árasztanak nyomorúságainkra. Utak, amelyeket Isten azért tárt szélesre, hogy belépjünk gyöngédségébe és kezünkkel érintsük meg, hogy ki Ő, és többé ne kételkedjünk irgalmasságában. Imádva, megcsókolva sebeit, felfedezzük, hogy gyöngédsége befogadja minden gyöngeségünket.
Jézus minden szentmisén felkínálja nekünk feltámadt Testét
Ez történik minden szentmisén, ahol Jézus felkínálja nekünk sebzett és feltámadt Testét: megérintjük és Ő megérinti életünket és lehozza hozzánk a mennyországot. – folytatta homíliáját Ferenc pápa. Fénylő sebei kettészelik a sötétséget, amit magunkban hordozunk. És mi, mint Tamás, megtaláljuk Istent, felfedezzük, hogy bennünk és közel van hozzánk, és meghatottan ezt mondjuk neki: „Én Uram, én Istenem” (Jn 20,28). Minden ebből fakad, abból a kegyelemből, hogy részesültünk irgalmasságában. Innen indul el a keresztény életút. Ha azonban saját képességeinkre, struktúráink és terveink hatékonyságára alapozunk, nem jutunk messzire. Csak akkor adhatunk valami újat a világnak, ha befogadjuk Isten szeretetét.
Irgalmasságot kaptunk, váljunk az irgalmasság eszközévé
Ezt tették a tanítványok: irgalmasságban részesültek és irgalmasokká váltak. Ferenc pápa idézett az Apostolok Cselekedeteiből vett első olvasmányból, miszerint „Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt” (ApCsel 4,32). Ez nem kommunizmus, hanem kereszténység a legtisztább formájában. És még meglepőbb, ha arra gondolunk, hogy ugyanezek a tanítványok nem sokkal azelőtt még vitatkoztak díjakon és kitüntetéseken, versengtek, hogy ki a legnagyobb közöttük (vö. Mk 10,37; Lk 22,24). Most mindenben osztoznak, „egy szívvel-lélekkel” (ApCsel 4,32). Azért változtak meg, mert a másikban meglátták ugyanazt az irgalmasságot, amely átalakította életüket. Felfedezték, hogy közös a küldetésük, a megbocsátás és Jézus Teste: ennek természetes következménye lett, hogy osztozzanak a földi javakban. „Nem is akadt köztük szűkölködő” – idézte a pápa a szöveg folytatását. Félelmeik szertefoszlottak. Miután megérintették az Úr sebeit, már nem félnek attól, hogy gyógyítsák a rászorulók sebeit. Mert azokban Jézust látják. Mert Jézus ott van a rászorulók sebeiben – mondta nyomatékkal Ferenc pápa.
Tegyünk tanúságot az irgalmasságról
Végül a következő szavakkal fordult a hívekhez: „Nővérem, fivérem, akarsz egy bizonyítékot arra, hogy Isten megérintette az életedet? Ellenőrizd úgy, hogy lehajolsz-e mások sebeire. Ma van annak a napja, hogy feltegyük a kérdést: „Én, aki olyan sokszor megkaptam Isten békéjét, bocsánatát, irgalmasságát, irgalmas vagyok-e másokkal? Én, aki olyan sokszor táplálkoztam Testével, teszek-e valamit, hogy enyhítsem az éhségét annak, aki szegény?” Ne maradjunk közömbösek. Ne éljük csak félig hitünket, mint aki kap, de nem ad, aki befogadja az ajándékot, de nem válik ajándékká. Megtapasztaltuk az irgalmasságot, váljunk irgalmasokká. Mert ha velünk vége van a szeretetnek, a hit kiszárad egy meddő bensőségességben, meghal az irgalmasság művei nélkül” – utalt Jakab levelének szavaira Ferenc pápa („Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog”, Jak 2,17). Hagyjuk, hogy feltámasszanak minket a béke, a megbocsátás és az irgalmas Jézus sebei. Kérjük a kegyelmet, hogy az irgalmasság tanúi legyünk. Csak így lesz élő a hit és egységes az élet. Csak így hirdetjük Isten evangéliumát, ami az irgalmasság evangéliuma – fejezte be homíliáját Ferenc pápa az isteni irgalmasság vasárnapján.
A pápa fohásza az Irgalmasság Anyjához
A Covid-19 egészségügyi protokolljainak megfelelően csak mintegy 80 hívő vehetett részt vasárnap délelőtt a pápai szentmisén. A szertartás befejezése előtt a pápa köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik részt vettek a szentmise előkészítésében és élő közvetítésében. Azokat is üdvözölte, akik a médián keresztül kapcsolódtak be a szertartásba. Ezután köszöntötte a jelen lévőket: a rendszeresen ebbe a templomba járó híveket, az ápolószemélyzetet, a férfi és női fogvatartottakat, a fogyatékkal élőket, menekülteket és migránsokat, az Isteni Irgalmasság Nővéreit, a polgári védelem önkénteseit. „Ti néhány olyan valóságot képviseltek, amelyekben az irgalmasság konkréttá, közelivé válik, szolgálat, figyelem a nehézséggel küzdők számára” – mondta Ferenc pápa, majd azt kívánta nekik, hogy mindig részesüljenek irgalmasságban és ők maguk is legyenek irgalmasok. Végül Szűz Máriához, az Irgalmasság Anyjához fohászkodott, hogy mindannyiunk számára eszközölje ki ezt a kegyelmet.
