Az anyai kéz, amelyik 40 évvel ezelőtt megoltalmazta II. János Pál pápa életét

Gedő Ágnes / Laura De Luca – Vatikán

Egy titokzatos, láthatatlan kötelék fűzi össze ezt a drámai eseményt a harmadik fatimai titokkal. II. János Pál pápa a saját bőrén tapasztalta meg a XX. század szörnyű diktatúráit, hite azonban mindvégig töretlen maradt. Lábadozása idején azt mondta: „Nem tudom, ki adta a fegyvert a gyilkos kezébe, de azt tudom, hogy ki térítette el a golyót.”

Hangképes összeállításunkban felidézzük a Vatikáni Rádión archívumából Szent II. János Pál, XVI. Benedek pápa, és a rádió akkori igazgatója, P. Tucci hangját.

XVI. Benedek pápa és P. Tucci a merényletről

„Kővé dermedtünk, mintha mi is ott lennénk, amikor meghallottuk a tragikus merénylet lövéseit, amelyek 1981. május 13-án, a Szent Péter-téren dördültek el” – mondta XVI. Benedek pápa 2006. március 30-án, a Karol Wojtyła életéről készült film bemutatója után. Lehetetlen úgy átélni akárcsak emlékezetben azt az eseményt anélkül, hogy, kővé dermednénk. Ez a megrendülés, döbbent ijedség kihallható az akkori tudósítók hangjából is. Roberto Tucci atya így kommentálta a merényletet: „Itt Tucci atya beszél a Vatikáni Rádió mikrofonjánál a Szent Péter-térről. Ahogy Nardacci kolléga tájékoztatott, 17 óra 17 perc körül gyors egymásutánban lövések hallatszottak. A Szentatya megingott, majd titkára, Stanisław Dzsiwisz atya és (komornyikja) Angelo Gugel úr karjába hanyatlott…”

A Szent Péter-térről jelentem

Az ismert rádiókommentátor, Benedetto Nardacci élőben közvetítette az eseményt: „Ahogy hallhatták, az audiencián jelenlévő püspökök, főpásztorok arra kérték a tömeget, hogy imádkozzon a pápa egészségéért. Úgy tűnik, hogy a Szentatyát legalább egy lövedék eltalálta a hasfalán. Azt hiszem, hogy a csendőrök és a rendőrség járművei elkísérték a mentőautót, ami ahogy korábban mondtam, behajtott a Vatikánba… A mentőautón valószínűleg a Szentatyát viszik rendőri kísérettel, a Gemelli kórház felé. Én így látom a helyzetet, de nem tudom megerősíteni a hírt, mert a Szent Péter-téren állok…”

Megbocsátok a merénylőnek

Valaki szerette volna elnémítani a pápát. Mégis, alig öt nappal később, újra a Vatikáni Rádió mikrofonjánál, pontban déli 12 órakor a Mária-imánál újra felhangzott II. János Pál hangja:

„Kedves testvérek! Tudom, hogy az elmúlt napokban és különösen most a Regina Coeli idején velem vagytok. Megindultan mondok köszönetet imáitokért, és megáldalak valamennyiőtöket. Különösen közel érzem magam ahhoz a két személyhez, akik velem együtt sebesültek meg. Imádkozom azért a testvérért, aki rám lőtt, és akinek őszintén megbocsátottam. Egyesülve a pap és áldozat Krisztussal, felajánlom szenvedéseimet az egyházért és a világért. Neked, Mária újra elismétlem? „Totus tuus ego sum” (Egészen a tiéd vagyok).” Az elhaló hang erős lelki akaratot közvetít. A lábadozó pápa első gondolata a megbocsátás. De a következő vasárnap, 1981. május 24-én, még a Gemelli kórházból imádkozza a Regina Coelit:

Szenvedését az egyház és az emberiség javára ajánlotta föl

„Amikor megválasztottak Péter székébe és utána ellátogattam a Gemelli Klinikára azt mondtam, hogy pápai szolgálatomat elsősorban azokra akarom támasztani, akik szenvednek. A gondviselés úgy akarta, hogy betegként térjek vissza a Gemelli Kórházba. Megerősítem akkori meggyőződésemet: ha elfogadjuk a szenvedést, egyesülve a szenvedő Krisztussal, semmihez nem fogható hatékonysággal valósítja meg az üdvösség isteni tervét. (…) Minden betegeket arra szólítok, hogy csatlakozzon hozzám és ajánlja föl Krisztusnak szenvedését az egyház és az emberiség javára. A Legszentebb Mária legyen támaszunk és vigaszunk. Szívélyes köszöntésemet kiterjesztem mindazokra, aki velem vannak az imában, és akik az elmúlt napokban tanújelét adták szeretetüknek. Köszönöm lelki közelségüket, megemlékezem róluk az Úr előtt”.

II. János Pál Fatimában

Egy évvel később II. János Pál pápa bejelentette portugáliai útját. Már kirajzolódott a szál, ami a május 13-i merényletet a harmadik fatimai titokhoz kapcsolta:

„…Isten kegyelméből május 13-án elutazom Fatimába, a portugál egyház látogatása keretében. Ily módon szeretnék válaszolni e nemes és nagy katolikus hagyományú ország köztársasági elnökének a nemzet nevében tett meghívására, mint ahogy az egyház részéről a bíborosok és püspökök meghívására. Megragadom az alkalmat, hogy elsősorban a szív szükségére válaszoljak, mely arra sarkall, hogy az ellenem elkövetett merénylet első évfordulóján elzarándokoljak a Fatimai Szűzanya lábához, és megköszönjem neki közbenjárását életem megmentéséért és egészségem visszanyeréséért”.

A fatimai titok és a merénylet

A merénylet és a harmadik fatimai titok, és Mária védelmező keze közötti összefüggést Angelo Sodano bíboros, akkori államtitkár magyarázta el 2000-ben, amikor II. János Pál pápa Portugáliába utazott. A nagy jubileum idején a pápa Fatimában volt, hogy boldoggá avassa a két elhunyt gyermek látnokot, Ferencet és Jácintát, míg Lúcia nővér még élt.

„Az 1981. május 13-án bekövetkezett merénylet után Őszentsége előtt világossá vált, hogy egy anyai kéz térítette el a golyót, ennek köszönhetően a haldokló pápa megállt a halál küszöbén. Amikor egy alkalommal Leiria-Fatima akkori püspöke Rómában járt, a pápa úgy döntött, hogy átadja neki a golyót, ami a dzsipbe fúródva maradt a merénylet után, hogy a kegyhelyen őrizzék. A püspök kezdeményezésére belefoglalták a Fatimai Szűzanya szobrának koronájába.”

A láthatatlan kéz, amelyik eltérítette a lövedéket

Tíz évvel később, 2010. május 12-én XVI. Benedek pápa Portugáliában járva felidézte az eseményt, amikor fölkereste a jelenések kápolnáját, és e szavakkal fordult Máriához:

„Tiszteletre méltó II. János Pál pápa, aki háromszor látogatott meg téged itt, Fatimában, és köszönetet mondott azért a „láthatatlan kézért”, amelyik megszabadította a haláltól, majdnem harminc évvel ezelőtt, május 13-án, a Szent Péter-téren elkövetett merénylet során, föl akarta ajánlani a fatimai kegyhelynek a golyót, amelyik súlyosan megsebesítette, és amit a te koronádba helyeztek, Béke Királynője. Mélységesen vigasztaló a tudat, hogy nemcsak örömeink és reményeink aranyával, ezüstjével ékes a koronád, hanem aggodalmaink és szenvedéseink lövedékével is.”.

Isten a mi atyánk

A XX. század annyi konfliktusa, üldöztetése és fájdalma után II. János Pál a megbocsátást választotta. 1983. december 27-én, a római Rebibbia börtönben szentmisét mutatott be a fogva tartottaknak, és találkozott merénylőjével is. Utána ezt mondta: „Ma találkozhattam azzal a személlyel, akit mind jól ismertek: Ali Agcának hívják, aki 1981. május 13-án az életemre tört. Ám a Gondviselés a maga módján vezette a dolgokat, mondhatni kivételes, sőt csodálatos módon. Azt gondolom, hogy a mai találkozás, a Megváltás Évének keretében gondviselésszerű. Nem tervezett, nem előre kigondolt volt: adódott. És az Úr megadta nekem, ahogy gondolom neki is, a kegyelmet, hogy emberként és testvérként találkozzunk. Mert mindannyian testvérek vagyunk, és életünk valamennyi történését az a testvériség kell, hogy megerősítse, ami abból a tényből fakad, hogy Isten a mi atyánk…”