Ferenc pápa a spanyolországi megszentelt élet hetére: a Szentlelket kövessék

Gedő Ágnes / Salvatore Cernuzio – Vatikán

Egy sor tanáccsal szolgál a pápa a spanyol szerzetesközösségeknek: ne hagyják, hogy a külsőségek, a félelmek domináljanak életükben. Főként pedig ne essenek ideológiák csapdájába. Szomorú látni, amikor egyes intézmények biztonságra vágyva, önnön helyüket keresve ideológiákba esnek, legyenek azok baloldaliak, jobboldaliak, középirányúak, bármilyenek is. Ezzel a videó-üzenettel nyitotta meg Ferenc pápa a spanyolországi Megszentelt Élet Hetét, melyet 50. alkalommal rendeznek meg (vagy 49-edszer, hiszen tavaly elmaradt – jegyzi meg a pápa).

Megélni a gyakorlatban a szerzetesi élet szépségét

A Szentatya mindenekelőtt köszönetet mond Aquilinos Bocos Merino bíborosnak, mert az ő kezdeményezésére született a Megszentelt Élet Hete a Szerzetesi Élet folyóiratból kiindulva. „Aquilinos atya olyan pap, szerzetes, aki soha nem szűnt meg pap és szerzetes lenni, és mindig így szolgálja az egyházat. Szeretném megköszönni neki, hogy folyamatosan arra sarkall, hogy megértsük és gyümölcsöztessük a megszentelt élet gazdagságát. Ne csak értsük, hanem éljük is meg. Nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban. A katekézis segít, hogy jobban gyakoroljuk” – teszi hozzá a pápa.

Egyetemesség és határlét

A Szentatya közel érzi magát a spanyol szerzetesi hét résztvevőihez, és nagyra értékeli a gazdag programot, amelyben olyan emberek szólalnak föl, akik nagy tapasztalatra tettek szert a szerzetesi életben, az egyetemességben és a határlétben egyaránt. Példa rá Liliana Franco Echeverri nővér, a Latin-Amerikai Szerzetesi Szövetség elnöke, aki megosztja az Amazóniáról szóló szinóduson is fölmerült, latin-amerikai határhelyzeteket. Vagy Cristóbal Lopez Romero bíboros, rabati érsek, aki az iszlám világ határáról beszél. Párbeszédben a valósággal, hogy ne legyünk meddők – mutat rá üzenetében a pápa.

Mitől lesz tartalmas a szerzetesi élet?

Közvetlenül a megszentelt életet élőkhöz fordul a Szentatya, amikor arra emlékeztet, hogy fontos a valósággal párbeszédben élni, reflektálni arra, ami történik. Ha ugyanis elvész ez a dimenzió, akkor a szerzetesi élet elkezd meddővé válni. „Azon gondolkodom, hogy egyes szerzetesi intézmények miért meddők? Az ok általában az, hogy nincs meg a párbeszéd és a valóság felvállalása. Ne hanyagoljátok el ezt, a megszentelt élet mindig párbeszédben áll a valósággal. Valaki azt mondhatja erre: „Igen, most ez a modern forma” … Nem!”.

Gondoljunk Szent Terézre, aki látta a valóságot, reformot indított és ment előre. Az út során voltak kísérletek arra, hogy elzárkózzanak a reform elől, ilyenek mindig vannak. De a reform mindig haladást jelent, haladunk a valósággal kapcsolatban maradva, szemünk előtt az alapítói karizma távlata lebeg”. A megszentelt életről szóló napok és az ilyen kezdeményezések segítenek abban, hogy legyőzzük a félelmet.

Szomorú, amikor ideológiákba esnek

Ferenc pápát szomorúsággal tölti el, amikor egyes intézmények biztonságot és kontrollt keresve valamilyen irányzatú ideológiába esnek, legyen az baloldali, közép, vagy jobboldali. Amikor egy szerzetesi intézmény egy ideológiában fogalmazza újra karizmáját, akkor elveszíti önazonosságát, elveszti termékenységét.

Életben tartani az alapító karizmát

A Szentatya tehát arra buzdítja a megszentelt élet intézményeit, hogy tartsák ébren az alapító karizmát, méghozzá úgy, hogy közben előre haladnak, növekednek, párbeszédben vannak azzal, amit a Lélek üzen az időben és a térben, a különböző korszakokban és helyzetekben. Ehhez megkülönböztetésre és imádságra van szükség, mert nem lehet megtartani az alapító karizmát apostoli bátorság nélkül. Ez azt jelenti, hogy mindig mozgásban kell lenni, megkülönböztetni a jót és a rosszat, és imádkozni.

„Nem arról van szó, hogy összejövünk és gitározunk, mondván: milyen szép is a megszentelt élet. Igen, időnként gitározzatok, mert az éneklés jót tesz. Ahogy Szent Ágoston mondja: énekelj és zarándokolj, jót tesz. Ugyanakkor arra is vigyázni kell, hogy ne essünk külsőségekbe, ideológiákba, félelmekbe, hogy ne önmagunkkal beszélgessünk, hanem a Szentlélekkel”.

Ne féljünk a határhelyzetektől

„Ne féljetek a korlátoktól! Ne féljetek a határoktól!” – bátorít üzenete végén a pápa, majd hozzáteszi: „Éppen ott fog megszólítani a Szentlélek. Ezért jó, ha minden szerzetes a Szentlélek keze ügyébe helyezi magát”.