A pápa beszéde a Lutheránus Világszövetség képviselőihez: konfliktusoktól a közösség felé
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Beszéde kezdetén Ferenc pápa felidézte a 2016-ban Lundban tett látogatását, abban a városban, ahol a Lutheránus Világszövetséget megalapították. Azon a felejthetetlen ökumenikus útszakaszon megtapasztaltuk a megbékélés evangéliumi erejét, tanúsítva, hogy „párbeszéd és közös tanúságtétel révén már nem vagyunk egymás számára idegenek” (Közös Nyilatkozat, 2016. október 31.). Már nem idegenek, hanem testvérek vagyunk. A konfliktusoktól a közösség felé tartó úton az Ágostai Hitvallásra emlékezés napján azért jöttetek Rómába, hogy növekedjék az egység köztünk. A pápa reméli, hogy az Ágostai Hitvallás felolvasásának 2030. június 25-én esedékes 500. évfordulója jótékony hatással lesz az ökumenikus útra. Ferenc pápa megjegyezte, hogy a konfliktusoktól a közösség felé tartó utat csak válságban járják, a válság pedig segít a növekedésben. A századok alatt megélt konfliktusoktól most a közösség felé haladunk, és ezért válságba hozzuk magunkat, olyan válságba, ami az Úr áldása – tette hozzá szabadon a pápa.
Megvallani közösen azt, ami összekapcsol bennünket a közös hitben
Abban az időben az Ágostai Hitvallás megpróbálta megakadályozni, hogy a nyugati kereszténység szétszakadjon, mivel azt eredetileg a katolikus egyházon belüli kiengesztelődési dokumentumnak szánták és csak később vette fel az evangélikus hitvallási formula jellegét. Az evangélikusok és a katolikusok már 1980-ban, a hitvallás 450. évfordulója alkalmából megerősítették: „Amit az Ágostai Hitvallásban közös hitként elismertünk, az segíthet abban, hogy a mi korunkban is új módon valljuk meg ezt a hitet” (Közös Nyilatkozat 27). Megvallani közösen azt, ami összekapcsol a közös hitben. Ahogy Pál apostol szavai szólnak: „Egy test…, egy a keresztség. Egy az Isten” (Ef 4,4.5-6).
Az egy Istenben való hit a katolikusok, protestánsok és ortodoxok közös hite
Egy az Isten. Az Ágostai Hitvallás első cikkelye hitet tesz a Szentháromság egy Istenben, kifejezetten utalva a Niceai Zsinatra, ami pedig nemcsak a katolikusok és az evangélikusok számára, hanem az ortodox testvérek és sok más keresztény közösség számára is kötelező érvényű hitvallási forma. Ez egy közös kincs és dolgozzunk úgy, kérte a pápa, hogy ennek a nagy Zsinatnak a 2025-ben esedékes 1700. évfordulója új lendületet adjon az ökumenikus útnak, amely Isten ajándéka és immár visszafordíthatatlan út számunkra.
Az ökumenizmus nem egyházi diplomácia gyakorlása, hanem a kegyelem útja
Egy a keresztség. Amit Isten kegyelme örömünkre ad, hogy növekvő mértékben győzzük le megosztottságainkat, fokozatosan gyógyítsuk az emlékezetet és kiengesztelődött módon működjünk együtt, pontosan a bűnök bocsánatára rendelt egy keresztségben találja meg az alapját. A szent keresztség az eredeti isteni ajándék, amely minden vallási erőfeszítésünk és a teljes egység elérése iránti elkötelezettségünk alapja. Igen, mert az ökumenizmus nem az egyházi diplomácia gyakorlása, hanem a kegyelem útja. Ez nem emberi közvetítéseken és megállapodásokon alapul, hanem Isten kegyelmén, amely megtisztítja az emlékezetet és a szívet, legyőzi a merevségeket és a megújult közösség felé irányul: nem lefelé irányuló engedmények vagy békítgető szinkretizmusok felé, hanem a különbségekben kiengesztelődött egység felé. Ennek fényében ösztönzi a pápa mindazokat, akik a katolikus-evangélikus párbeszédben vesznek részt, hogy magabiztosan folytassák tovább a szüntelen imádságot, a közös szeretet gyakorlását és a Krisztus Testének különböző tagjai között a mind nagyobb egység keresését.
Az egység iránti szenvedély a szenvedésen keresztül érlelődik
Egy a Test. A pápa a taizéi ökumenikus közösség rendszabályából idézett: „Szenvedéllyel keressétek Krisztus Testének egységét!”. Az egység iránti szenvedély a szenvedésen keresztül érlelődik, amely a Krisztus Urunk Testének sebei iránt érzünk. Amikor fájdalmat érzünk a keresztények megosztottsága miatt, akkor közelítünk ahhoz, amit Jézus átél, továbbra is látva, hogy tanítványai széthúznak és megszaggatják a köntösét. Ferenc pápa köszönet mondott a lutheránus küldöttségnek, mely egy paténát és egy kelyhet ajándékozott neki, melyek a taizéi közösség műhelyében készültek és amelyek felidézik az Úr szenvedésében való részvételünket. Valójában mi is egyfajta szenvedélyt élünk, kettős jelentésben: egyrészt szenvedés, mert egyelőre nem lehet ugyanazon oltár és ugyanazon kehely körül összegyűlni; másrészt lelkesedés az egység ügyének szolgálatában, amiért az Úr imádkozott és amiért felajánlotta életét.
Nem könnyű út, de nem vagyunk egyedül: Krisztus elkísér bennünket
Folytassuk tehát szenvedéllyel az utat a konfliktusoktól a közösségig a válság útján. A következő szakasz az egyház, a szolgálat és az Eucharisztia közötti szoros kapcsolatok megértésére vonatkozik. Fontos lesz, hogy lelki és teológiai alázattal nézzük a megosztottsághoz vezető körülményeket, abban bízva, hogyha nem is lehetséges meg nem történtté tenni a múlt szomorú eseményeit, akkor is egy kiengesztelődött történelmen belül újra lehet őket olvasni”. A Lutheránus Világszövetség 2023-as közgyűlése fontos lépés lehet az emlékezet megtisztításában és megannyi lelki kincs gyarapításában, amelyekkel az Úr az évszázadok során elhalmozott minket. Ez az út, amely a konfliktusoktól a közösségig vezet, a válság útján halad, nem könnyű út, de nem vagyunk egyedül: Krisztus elkísér bennünket. A keresztre feszített és feltámadott Úr áldjon meg mindannyiunkat, és különösen önt, kedves Junge tiszteletes, aki október 31-én befejezi főtitkári szolgálatát. Ferenc pápa végül szívből megköszönte a látogatást és arra kérte a vendégeit, hogy imádkozzanak együtt, mindenki a saját nyelvén mondva a Miatyánk imát a keresztények közötti teljes egység helyreállításáért. Ennek módját pedig a Szentlélekre bízzuk, aki kreatív, nagyon kreatív és egyben költő is: Miatyánk…
