Nyissatok ajtót! – a pápa köszöntése a 10 éves Lázár Egyesületnek

Salvatore Cernuzio / Horváth Hajnalka – Vatikán

Családias légkörű találkozó volt a szombati a Szentatya és a Lázár Egyesület tagjai között, amelynek alkalmával a pápa kötetlen beszéddel fordult a jelenlévőkhöz. A Szentatya szabadon mondott gondolatait a folytonos köszönet kísérte a Lázár egyesület munkájáért, hogy gondját viselik a szegényeknek és fedél nélkülieknek szolidáris otthonaikban. Az innovatív kezdeményezés Franciaországból indult ki, amelynek munkáját és küldetését a pápa bátorítással méltányolta, különösen is a perifériákra vonatkozóan, ahol az emberek magányosan, szomorúan, belső sebeikkel és az életkedvet elvesztetten élnek.

A bátorság, hogy ajtót nyissunk – a félelem, hogy senki sem nyit ajtót

Ferenc pápa az audiencián meghallgatta az egyesület néhány tagjának tanúságtételét, majd úgy döntött, hogy előre megírt beszédét elhagyva szabadon szól a jelenlévőkhöz az elhangzott gondolatokat követve. Az „ajtó” metaforájára építette beszédét a Szentatya, amely lehet zárt, lehet nyitott ajtó, továbbá az ajtónyitáshoz fűződő félelemre utalt, amely abból fakad, hogy nem nyitnak ajtót vagy, hogy becsapják azt előttünk. Ez a félelem minden emberben benne él – magyarázta a pápa.

„Egyesek azt gondolják, hogy az ajtó tulajdonukban van, lakatot tesznek rá, és bezárják saját maguknak. Mások attól is félnek, hogy kopogtassanak, mert valójában attól tartanak, hogy elutasítják őket. Míg vannak emberek, akik be szeretnének lépni az ajtón, de félnek és inkább az ablakon keresztül próbálnak bejutni”. A pápa kérdéssel fordult a Lázár Egyesület tagjaihoz: „Az én kapcsolatom az ajtóval milyen is valójában? Az ajtó ugyanis Isten, tehát milyen kapcsolatom van vele? Azok közé tartozom, akik inkább bezárják az ajtót, vagy azok közé, akik félnek kopogtatni, vagy azt remélem, hogy kopogtatás nélkül is valaki ajtót nyit? Minden ember máshogy viszonyul Istenhez, aki maga az ajtó” – magyarázta Ferenc pápa.

A Lázár Egyesület a szükség nagy tengerének egy kis cseppje

Az életben olykor szükség van alázatra, hogy merjünk kopogtatni az előttünk lévő ajtón. Szükség van bátorságra, hogy ne féljünk attól, aki ajtót nyit nekünk, azaz Istentől. Majd, ha belépünk ezen az ajtón, akkor tudjuk, hogy azt ne csukjuk be magunk után, hanem tárjuk ki, hogy mások is be tudjanak rajta jönni. A Lázár közösség ezt teszi tíz éve: ajtót nyit, de nem, mint egy portás, hanem mint nők és férfiak, akiknek egyszer már ajtót nyitottak, ezért segíteni akarnak másoknak – mondta a Szentatya.

Haladjatok előre a megkezdett úton! – mondta a pápa az egyesület tagjainak

Ferenc pápa mély hálával köszönte meg a Lázár Egyesületnek, hogy a szükség hatalmas tengerében, mint egy kis csepp, jelen vannak. Értékes csepp ez, ezért „haladjatok előre az utatokon Jézus szavai nyomán, aki azt tanította, hogy a mag is kicsi, de erős és nagy fa lesz belőle” – buzdított a pápa.

Hozzátette, hogy az egyesület sose feledkezzen meg arról, hogy nagysága pontosan abban rejlik, hogy egy kis közösségről van szó. Ha ezt elfelejtik, akkor a hatalom, a büszkeség, az önelégültség uralkodik el rajtuk és nem tudnak tovább fejlődni. „A Lázár Egyesület gazdagsága kicsinységében rejlik” – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Az egyesület célja a hátrányos helyzetűek életkörülményeinek javítása

A Lázár Egyesület elsődleges célja a hátrányos helyzetű emberek szociális helyzetének és életkörülményeinek javítása. Keresztény missziós munkát végeznek, dolgozó fiatalok és hajléktalanok együtt élnek, közösséget formálva. Az egyesület tagjait az embertársak iránti felelősség vezeti, így közvetlen segítséget nyújtanak nekik azáltal, hogy befogadják őket házaikba. Döntésük nem más, minthogy együtt élnek egyszerűségben, nap mint nap a rászorulókkal. A hajléktalanoknak ugyanúgy szükségük van az emberi interakcióra, kapcsolatokra, így lelkileg is támogatást tudnak nyújtani ezeknek az embereknek.

Ferenc pápa hálás szavakkal köszönte meg a Lázár Egyesület minden tagjának azt a csodálatos tanúságtételt, amit nap mint nap, a szegények ellátásért tesznek. A Szentatya szavai szerint „lehetőséget kaptatok arra, hogy magatoknak és az egész világnak megmutassátok mi az a társadalmi barátság, amelyre mindannyian hivatottak vagyunk.

A mai közömbös és individualista világban ti megmutatjátok, hogy az élet valódi értékei a különböző, a más befogadásában rejlenek az emberi méltóságot tisztelve, a meghallgatásban, és a szükséget szenvedők ápolásában mutatkozik meg. A befogadó társadalmi barátság és a mindenkire nyitott testvériség akkor valósulhat meg, ha ezeket az értékeket képviseljük.

A szegények értéke Isten szeme előtt

Ferenc pápa beszédében a szegényekhez, hajléktalanokhoz, betegekhez is szólt a bátorságra buzdítva őket. A társadalomban hátrányos helyzetben, kirekesztve érezhetik magukat ezek az emberek, amely sok szenvedést okoz. „De sose adjátok fel!” – buzdított a pápa. „A szívetekben ápoljátok mindig az öröm reményét!”

A pápa utolsó gondolatként kiemelte, hogy a szegények az igazi hithirdetők, hiszen elsőként ők kaptak meghívást arra, hogy részesüljenek az Úr boldogságában. „A szegények különleges helyet foglalnak el Isten szívében – mondta a pápa. Isten szeret benneteket, ezért ne hagyjátok elveszni az élet iránti örömötöket”. A Szentatya végül a feltétel nélküli szeretetre buzdította a Lázár Egyesület tagjait, valamint arra, hogy mindig maradjanak szilárdak hitükben. A jelenlévők imáit kérte az egyházért, hogy a hívek képesek legyenek meghallani, ha kopogtatnak és tudjanak mindig ajtót nyitni embertársaik hívására.