Boldog Ceferino és Riboldi atya a nomád népek evangelizálásának
Vertse Márta – Vatikán
A bíboros üzenetében kiemeli az „El Pelé” néven is ismert Boldog Ceferino mély hitét, valamint a cigány kultúra hagyományos értékeire irányuló figyelmét is, mint az élet előmozdítása, a család központi szerepe, a feltétel nélküli befogadás, az életöröm. Turkson bíboros emlékeztet a cigányok védőszentjének két fontos aspektusára: az egyik az állatok iránti szeretete, hasonlóan Assisi Szent Ferenchez, a másik pedig testvéri lelkülete, amely arra késztette, hogy közvetítsen mind a cigány közösségek családjai, mind a romák és nem romák között felmerült vitákban és konfliktusokban. Az etnikai hovatartozás és a társadalmi státusz nem volt fontos számára. Ami számított, az annak az alapvető elismerése volt, hogy mennyit ér egy ember, mindig, minden körülmény között – fejti ki üzenetében Peter Turkson bíboros.
A különbözőségek elfogadása alkalom a növekedésre
Az Átfogó emberi fejlődés vatikáni dikasztériumának prefektusa megállapítja, hogy „El Pelé” egy olyan kultúrában született, amely gondját viseli mind a fiataloknak, mind az időseknek. (Szent II. János Pál 1997. május 4-én iktatta a boldogok sorába). Boldog Ceferinóra emlékezni tehát jó alkalom arra, hogy felfedezzük azt a gazdagságot, amellyel minden ember rendelkezik, hogy érvényre juttassuk azt, ami egyesít, a különbözőségeket pedig a növekedés lehetőségének tekintsük. A bíboros hangsúlyozza, hogy a romák a testvériség szakértői, mert a nehézségek, amelyekkel az évszázadok során közösen kellett szembenézniük, az összetartozás és a csoportos szolidaritás erőteljes érzését teremtették meg bennük. A vatikáni prefektus utal a romák számos kiterjesztett családjára, amelyek a Covid-19 pandémia idején lehetővé tették a kölcsönös segítség mechanizmusának elindítását, csökkentve az egészségügyi válság legsebezhetőbbekre gyakorolt hatását.
Riboldi atya egész Európát bejárta, hogy evangelizálja a roma lakosságot
Mario Riboldi atyára emlékezve Turkson bíboros kiemeli misszionárius magatartását, utalással a kilépő egyházra, amely a cigány valóságban testesül meg. Riboldi atya megteremtette az evangélium és a liturgia inkulturációját, segítette a városok és az emberi lét perifériáin élő cigány családokat, osztozott mindennapi életükben, örömeikben és fájdalmaikban. A 92 éves korában elhunyt atya 2020-ig egy lakókocsi-kápolnában élt, ami egyben plébániaként is szolgált.
Végigjárta egész Európát, hogy elvigye Isten Szavát a roma népességnek. Maradandó értéket képviselnek művei, a Biblia, a liturgikus szövegek és énekek különféle roma nyelvekre való lefordításai. Az ő nevéhez fűződik továbbá a cigánypasztoráció kezdeményezését indítványozó eredeti javaslat, amelyet Szent VI. Pál valósított meg a gyakorlatban.
Riboldi atya a „cigányok papja” volt az inkulturáció, az elkísérés, az odaadás és az alázat révén – állapítja meg üzenetében Turkson bíboros. Megvédte a romák értékeit a nem romák között, miközben a nomádoknak adományozta azt, amire szükségük volt: az evangéliumot és saját személyét. A bíboros üzenetét egy imával zárja. Azért fohászkodik Istenhez, hogy Riboldi atya példájára és Boldog Ceferino közbenjárására sokszorozódjanak meg a leginkább rászorulókat segítő hivatások és a kultúrák fedezzék fel a szociális barátság ajándékát.
