Új rendelet szabályozza átmenetileg a Szent Péter bazilika káptalanjának működését

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán   

A káptalan – latin nevén capitulum – a székesegyházak és nagyobb templomok klérusából a 11-12. század fordulóján kifejlődött zárt testület, melynek tagjai a kanonokok. Ezeréves ősi katolikus intézményről van szó, melynek feladata az „ünnepélyes liturgikus szertartások végzése”.

Az új szabályok

A vatikáni Szent Péter bazilika közel harminc kanonokja az új normák szerint „olyan kanonoki javadalmazásban részesül, mely nem halmozható össze azokkal az egyéb juttatásokkal és jövedelmekkel, melyeket a Római Kúriában és a Szentszékhez kapcsolódó más intézményekben nyújtott szolgálataikért kapnak. Ugyanez a norma vonatkozik „a kanonoki kisegítőkre is, akik liturgikus szertartásokon, lelkipásztori munkákban és egyéb megbízatásokban végzik munkájukat”.

Az új normák

A bazilika Kincstár-Múzeumának és hozzá kapcsolódóan a kegytárgyak értékesítésével kapcsolatos gazdasági tevékenységek ügyvezetése és irányítása is a Fabbrica di San Pietro, a Szent Péter Művek feladata, mely egyébként a káptalan összes alkalmazottját foglalkoztatja”.

A „káptalan továbbra is fenntartja és kezeli a jelenleg létező ingatlanokat és pénzügyi eszközöket, valamint a kapcsolódó bevételeket”. Az új norma azt is megállapítja, hogy a „szolgálatban álló kanonokok és kisegítőik javadalmait és díjait a Szent Péter Művek folyósítja”.

Ezeréves történelem

A Vatikáni Szent Péter pápai bazilika káptalanja a Szentatya által kinevezett kanonokok és kisegítőik testületéből áll, melynek immár ezeréves a története. IX. Szent Leó pápa 1053-ban kiadott bullájával jött létre a vatikáni káptalan intézménye, mely valójában megerősítette az ősi konstantini bazilikában már évszázadok óta létrejött gyakorlatot, mely a bazilika és a hozzá kapcsolódó scholák kolostorainak liturgikus és imaéletét biztosította. Mintegy százéves fejlődés eredményeként IV. Jenő pápa alatt 1145 és 1153 között a káptalan a bazilika mellett működő kolostorok struktúrájából fokozatosan önálló káptalani közösséggé alakult.

A vatikáni káptalan feladatai

A káptalan tevékenysége kezdetektől fogva különböző területeket ölel fel. Első helyen áll a bazilikának és fíliáinak a liturgikus élete. Ezentúl feladata a bazilika üzemeltetése és fenntartása, a kulturális javak védelme. Lelkipásztori szempontból ugyancsak a káptalan feladata a Vatikán negyedének, a Borgónak pasztorális ellátása, liturgikus, karitatív és a legkülönfélébb segítő szolgálattal együtt. A 16. századtól kezdve, amikor megkezdődött az új bazilika építése, a káptalan története összefonódott az építkezést lebonyolító Fabbrica di San Pietro, a Szent Péter Művek küldetésével. Rendeltetésében eredetileg két különálló intézményről van szó, melyet jelenleg is a bazilika főpapjának a megbízatása egyesít.

Az imaszolgálat újrafelfedezése

Az elmúlt évtizedekben a Vatikáni Szent Péter pápai bazilika káptalanja egyre inkább visszatért az ima és a liturgia szolgálatához. Ebben a szellemben mozdult el a káptalan Szent II. János Pál pápasága alatt, majd XVI. Benedek hasonlóképpen szorgalmazta az imaszolgálat újrafelfedezését. Ennek jegyében találkozott 2007. október 7-én a bazilika kanonokjaival és hozzájuk intézett beszédében hangsúlyozta: „A káptalan tevékenysége a Vatikáni Bazilika életében fokozatosan arra irányult, hogy újra felfedezze eredeti funkcióit, amelyek között első helyen áll az imádság szolgálata. Ez a Vatikáni Káptalan sajátos természete és most a pápa ezt várja el tőletek: Imádságos jelenlétetek Péter sírjánál arra emlékeztessen, hogy semmit sem szabad Isten elé helyezni, az Egyház teljes mértékben az ő dicsősége felé irányul, továbbá, hogy a péteri primátus az Egyház egységének a szolgálatában áll, ez pedig a maga részéről a Szentháromság üdvösség tervének szolgálatában áll”. Ferenc pápa reformja ebbe, a már korábban elkezdett megújulásba kapcsolódik be.

A távoli kiindulópont Szent Ágoston  

Ferenc pápa – nem véletlenül – éppen Szent Ágoston püspök és egyháztanító liturgikus emléknapján írta alá a rendeletet a Szentszék tervbe vett reformja keretében. Szent Ágoston személyes tapasztalataiból ismerte a szerzetesség különböző formáit. Amikor püspök lett, egyfajta szerzetesi közösséget hozott létre maga mellett, akikkel együtt imádkozott és együtt is dolgozott. Ebből a modellből alakult ki a későbbi ágostonos rend. Az ágostonrendi kanonokok (latinul Ordo Canonicorum Regularium Sancti Augustini, OSA) ünnepélyes liturgiát és lelkipásztori munkát végző szerzetesek. Chrodegang metzi püspök a nyolcadik században (elhunyt 766-ban) teremtette meg székhelyének papjai számára a vita canonica-t, vagyis a „szabályok szerinti életet”, aminek formája az ima-, az asztal- és a házközösség. Példáját és szabályát más püspökök is átvették. Az így keletkezett társulásokból születtek a káptalanok, melynek tagjai a kanonokok. Egy részük az ágostonos regulát követve a 11. sz. végén valódi szerzetesközösségekké alakultak (canonici regulares).

Feladatuk liturgikus jellegű, kormányzati szerepük nincs

A hatályos egyházjog szerint a káptalan olyan papokból álló testület, melynek feladata a székesegyházban vagy a társasegyházakban az ünnepélyes liturgikus szertartások végzése. A székeskáptalan kötelessége az is, hogy teljesítse azokat a feladatokat, melyeket a megyéspüspök vagy a jog rábíz. A székeskáptalan létesítése, módosítása vagy megszüntetése az Apostoli Szentszéknek van fönntartva. Minden káptalannak kell rendelkeznie a megyéspüspöktől jóváhagyott szabályzattal. A káptalanok megalakítása nem kötelező, nincs is olyan egyházkormányzati vagy pasztorális funkciójuk, amely sajátosan az övék lenne. A szabályzatnak, mellyel minden káptalannak rendelkezni kell, meg kell határoznia a testület felépítését, a kanonokok számát, teendőiket, összejöveteleiket a káptalan ügyeinek intézésére az ügyletek érvényességének és megengedettségének feltételeit. A káptalanoknak kormányzati szerepe nincs a püspök mellett.