Ferenc pápa a kassai Luník IX romatelepen: a békés együttélés útja az integráció

Gedő Ágnes – Vatikán

Francesco, Isten hozott nálunk! Ezzel az olasz nyelvű színes felirattal várták a gyerekek a pápát, a kopott szürke, düledező emeletes házak előtt, amelyet otthonuknak tudnak. Cigány zene és dörgő taps fogadta a Szentatyát, az ablakokból kihajoló emberek boldogan ünnepelték az illusztris vendéget, aki megtisztelte őket látogatásával. Egy fehér emelvényt állítottak föl a füves területen, ahol a pápa a beilleszkedést nevezte meg a békés együttélés egyetlen lehetséges útjának. Az ítélkezés, az előítéletek, a gettóba zárás semmit nem old meg.

Megszépült a telep a pápa érkezésére

A kirekesztés előbb-utóbb felszítja a haragot – figyelmeztetett. Még soha egyetlen állami méltóság nem tette be a lábát a telepre, most pedig a pápa érkezésével megelevenedett a környék, fehérre festették az épületeket, virágokat pingáltak rájuk, megtisztították az utakat. A Szentatya mosolyogva üdvözölte a több száz integető gyermeket. Bešenyei Péter atya köszöntötte a pápát, aki a kassai szalézi közösség tagja, a roma-cigány pasztorációs központ igazgatója és a szlovák püspöki konferencia roma-cigány szolgálatának titkára.

Az egyház a ti otthonotok!

Két roma házaspár tanúságtételét hallgatta meg a pápa, akire nagy hatást tett családszeretetük, az elszenvedett előítéletek, a kirekesztés és a mélyszegénység mindennapos gondjai. „Ti otthon vagytok az egyházban, senki ne tartson benneteket távol az egyháztól! – buzdította őket. Az egyházban mindenkinek helye van, egymás testvérei vagyunk, Isten azt akarja, hogy az egész emberiség egy egyetemes család legyen. Még a keresztényeknek sem könnyű túllépni az előítéleteken – állapította meg a Szentatya. Ehhez meg kell ismerni a másik embert, nem szabad ítélkezni, ahogyan arra Jézus tanított minket. A romák túl sokszor szenvedtek az előítéletektől, a megbélyegzéstől, a rágalmazó gesztusoktól. Mindez emberileg csak szegényebbé tett minket. Ahhoz, hogy visszaszerezzék méltóságukat, párbeszédet kell indítani, kilépni az elszigeteltségből, és a beilleszkedést választani. Ehhez pedig tanulni kell, munkát vállalni, ahogyan azt Nikola és René tették. Idővel a türelem, a kitartás, a lelkipásztori munka meghozza gyümölcsét – biztatott Ferenc pápa.

A jövő a gyermekeké

Az integráció szerves folyamat, ami lassan megy végbe, a kölcsönös megismeréssel kezdődik, aztán türelemmel halad előre. A jövő pedig a gyermekeké: rájuk kell figyelnünk, nem szabad hagyni, hogy az álmaik a mi korlátainkon kettétörjenek. Ők együtt akarnak növekedni a többiekkel, akadályok és kizárás nélkül. Integrált és szabad életet érdemelnek, ehhez pedig előrelátó döntésekre van szükség, melyek nem az azonnali tetszést keresik, hanem mindenki jövőjét tartják szem előtt.

A szaléziek munkája

Ferenc pápa elismeréssel szólt a szalézi misszióról, melyet 2008 óta folytatnak a kassai külvárosi romatelepen. Nehéz munka ez, ami nemcsak fáradságos, de olykor meg nem értésbe és hálátlanságba ütközik még az egyházon belül is. Tartsanak ki a peremre szorultak mellett, legyenek azok romák, menekültek vagy bebörtönzöttek. Bešenyei Péter atya munkáját méltatva kiemelte, hogy az nem szociális ellátás, hanem személyes törődés. Ne féljetek a kirekesztett embereken segíteni! Észre fogjátok venni, hogy Jézuson segítetek. Ő ott vár rátok, ahol az esendőség, és nem a kényelem, a szolgálat és nem a hatalom, a megtestesülés és nem a tetszelgés fogad. Igen, ott van Jézus. Lépjetek túl a félelmeken, a múlt sebein, és bizalommal, lépésről lépésre haladjatok előre: becsületes munkával keressétek meg a mindennapi betevő kenyeret, kölcsönösen bízzatok egymásban! – köszönt el Ferenc pápa az őt éljenző több ezer cigánytól, akik a kassai külváros Luník IX romatelepén élnek.