Ferenc pápa beszéde az európai katekétákhoz: A hitoktatás legyen kreatív és Lélekkel teli
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus az elmúlt napokban kedvező alkalom volt
Ferenc rögtön beszéde kezdetén örömmel emlékezett vissza a vasárnapi budapesti látogatása során bemutatott zárószentmisére: „Nemrég tértem vissza a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ünnepségéről, amelyet Budapesten tartottak az elmúlt napokban és ez kedvező alkalom volt, hogy meggyőződjek arról, hogy az elkötelezett katekézis miként lehet hatékony az evangelizáció munkájában, ha tekintetét az Eucharisztia titkára szegezi. Nem feledhetjük, hogy a katekézis kiváltságos helye éppen az eucharisztia ünneplése, a szentmise, ahol a testvérek összegyűlnek, hogy aztán egyre inkább felfedezzék Isten jelenlétének különböző módjait az életükben”.
A „Menjetek a városba!” jézus felhívás a hitoktatók útját jelöli meg
Szívesen idézte a pápa az egyik kedves bibliai szövegét, amikor a tanítványok megkérdik Jézustól: „Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” (Mt 26,17). Jézus válasza felfedi, hogy ő már mindent előre elrendezett, kezdve a vizeskorsót vivő embertől egészen az emeleti teremig (vö Lk 22,10-12) és anélkül, hogy mondta volna, teljes mértékben érezte, mi van barátai szívében van és mi fog történni az elkövetkező napokban. Jézus felhívása „Menjetek a városba!” a hitoktatók útját jelöli meg, mint egy olyan pillanatot, amelyen keresztül a hit misztériuma csúcspontjának ünneplésére készülő keresztények hivatása arra szól, hogy először „a városba” menjenek és ott találkozzanak a napi munkájukat végző emberekkel. Az új direktórium szerint a katekézis nem elméleti tudás elvont átadása, mintha azokat számtani vagy kémiai képletként kellene befogadni. Ezzel szemben a hitoktatás egyfajta misztikus tapasztalat a testvérekkel való találkozásról, annak a jegyében, hogy ők maguk már találkoztak Krisztussal, aki missziós tanítványaivá tette őket.
A hitoktatói szolgálat célja, hogy fáradság nélkül hirdessék az irgalmasság evangéliumát
A pápa ezért alapította a hitoktatói szolgálatot, melynek szertartását éppen most készítik elő. Mindez azt is szolgálja, hogy a keresztény közösség szükségét érezze ennek a hivatásnak és hogy tapasztalatot szerezzenek olyan férfiak és nők szolgálatáról, akik a szentmise átélésével még intenzívebben szeretnék a hit örömhírét továbbadni. A hitoktatók tanúságtevő személyek, akik a keresztény közösség szolgálatába állnak, támogatva őket hitük elmélyítésében a mindennapi élet konkrét körülményei között. A hitoktatók fáradtság nélkül hirdetik az irgalmasság evangéliumát, képesek megteremteni a befogadás és a közelség szükséges kötelékeit, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy jobban megízleljük Isten Igéjét és megünnepeljük az Eucharisztia titkát jótetteink gyümölcseinek a felajánlásával. Ez a személyes közelség nagyon fontos a hitoktatók számára.
A katekézis élő hagyomány, szívről szívre, elméről emére, életről életre száll
Visszautalva a pozsonyi székesegyházban hétfőn tartott beszédére a Szentatya hangsúlyozta, hogy az evangelizálás sohasem ismétlés, miként Szent Cirill és Metód, továbbá szent Bonifác sem ismételték a múltat, hanem kreatívok lettek a Szentlélekben. Új utakat nyitottak, ha kellett új ábécé megteremtésével, az evangélium átadására. Képesek voltak meghallgatni a népeket és az egyes embereket. Nemde ez az egyház legsürgetőbb feladata Európa népei között? – tette fel a kérdést a pápa. A földrész nagy keresztény hagyománya nem válhat történelmi ereklyévé, különben már nem hagyomány. A hagyomány vagy él, vagy nem! A katekézis pedig hagyomány, ahogy a latin szó „tradere-átadni” utal erre, de élő hagyomány, szívről szívre, elméről emére, életről életre száll. Összefoglalva, a hitoktatás legyen szenvedélyes és kreatív, a Szentlélek erejével. Végül arra buzdítva őket, hogy ne előre kész „konfekció-katekézist” tartsanak, hanem mindig legyenek kész nagy kreativitással továbbadni az evangéliumot.
