Ferenc pápa az eperjesi Isteni Liturgián: A kereszt a halál eszköze, mégis az élet forrása
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A kereszt a halál eszköze, mégis onnan ered az élet
Olasz nyelven mondott homíliájában Ferenc pápa a kereszt Szent Pál említette „botrányáról” beszélt: a kereszt a halál eszköze, mégis onnan ered az élet. Látni sem akarták, mégis Isten szeretetének a szépségét tárta fel. Ezért illeti tisztelettel Isten szent népe, különösen ma, Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén. A pápa a liturgia evangéliumának két szavához fűzte gondolatait: János evangélista írja a szenvedéstörténet végén: „Aki látta, az tanúságot tett róla és igaz a tanúsága” (Jn 19,35).
[ Photo Embed: Együtt a görögkatolikus főpásztorokkal és papokkal ]
János apostol Isten művét látta a keresztben
János apostol először is azt látta, amit a többiek: egy ártatlan ember brutális kivégzését két gonosztevő között. „Látszólag” egyike volt ez annak a számtalan igazságtalanságnak, melyek nem változtatják meg a történelmet, így aztán a világ szemében a kereszt egy tévedés. A pápa bennünket is figyelmeztetett arra a kísértésre, mely a kereszt Istenét gyengének tartja, ám ugyanakkor a kereszt nélküli kereszténység világias és meddő. Mindezzel szemben János apostol Isten művét látta a keresztben és felismerte a megfeszített Krisztusban Isten dicsőségét. Krisztus azért választotta ezt az utat, a kereszt útját, hogy ezen a földön még a legnyomorúságosabb helyzetben se mondhassa senki, hogy ott már nincs jelen az Isten. Ő éppen oda is eljut, ahol már nem is számolunk vele. Eggyé lesz velünk még a legreménytelenebb helyzetünkben is, ezért imádkozza: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46; Sal 22,1). Ez a kiáltása mégis üdvösséges, nem vagyunk, soha nem vagyunk egyedül! – szögezte le a pápa, majd arra mutatott rá, hogy a keresztet sok szent tanítása nyomán nyitott könyvként olvashatjuk. Ehhez nyissuk meg a szívünket, tekintsünk a megfeszített sebeire és ügyeljünk arra, nehogy a keresztet kegytárgynak, vagy politikai szimbólumnak tekintsük, aminek vallási vagy társadalmi jelentőséget tulajdonítunk.
A kereszt napjainkban is világos tanúságtételt igényel tőlünk
A Keresztrefeszített szemlélődéséből ered a második lépés, a tanúságtétel – folytatta a pápa és hálával emlékezett a szlovák nép tanúságtevőire: A vértanúkra gondolok, akik nagyon nehéz időkben tettek tanúságot Krisztus szeretetéről ebben a nemzetben, amikor minden azt sugallta, hogy maradjanak csendben, meneküljenek és meg ne vallják a hitüket. De nem tehettek másként, el nem mulaszthatták a tanúságtételüket. Hány nagylelkű ember szenvedett és halt meg itt, Szlovákiában Jézus neve miatt! Bizonyságtételük szeretetből fakadt az iránt, akivel eggyé akartak válni még a halálban is. Ám a jelen körülmények közt sem hiányozhat a tanúságtétel. Ma itt nincsenek üldözött keresztények, de a tanúságtételt erősítse a világiasság és a középszerűség jelenléte – buzdított a pápa. A kereszt ugyanis világos tanúságtételt igényel. Nem is akar felemelt zászló lenni, hanem egy új életmód tiszta forrása, az evangélium és a Boldogságok módján. Ferenc pápa megrajzolta az igazi tanúságtevő alakját, aki szívében hordja a keresztet és nem csak a nyakában. Nem tekint ellenségének senkit sem, nem emlékezik a múlt hibáira és nem panaszkodik a jelenre. A kereszt igazi tanúja nem használja a világi hatalom módszereit és nem erőlteti rá magát másokra. Nem vár diadalra itt a földön, mert tudja, hogy Krisztus szeretete gyümölcsöt hoz a mindennapi életben és mindent újjá teremt, de belülről, mint a földre hullott mag, amely elhal és gyümölcsöt terem – zárta homíliáját Ferenc pápa az Eperjesen tartott görögkatolikus Isteni Liturgián.