Mária az út, mely Jézus szívébe vezet – Ferenc pápa homíliája a sasvári Mária kegyhelyen

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

A pápai szentmisén Veres András győri püspök képviselte a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát. A konferencia elnökeként a szabadtéri oltárnál a pápa közelében foglalt helyet, így adott jelenlétével hangot annak a szándéknak a többi magyar püspök nevében is, hogy „erősítsék a szlovák-magyar kapcsolatokat”. Molnár Tamás atya, a pozsonyi magyar katolikus hívek lelkipásztora elmondta, hogy a misén elhangzott magyar nyelvű egyetemes könyörgést Vicián Tamás ministráns, pozsonyi egyetemista olvasta fel, akinek zakóján a NEK-kitűző volt látható. „Öröm számunkra, hogy Budapesten ünnepelhettünk magyarként és most itt lehetünk a magyar alapítású pálos rend Mária-kegyhelyén” - jelentette ki.

Mária a Krisztus szívébe vezető út, aki értünk szeretetből adta oda az életét

A jeruzsálemi templomban Mária karjai megnyílnak az öreg Simeon kezei felé, aki átveszi tőle Jézust és benne felismeri a Messiást, aki Izrael üdvösségére küldetett. Ez a jelenet segít annak a szemlésében, hogy megtudjuk, ki is Mária: Ő az Anya, aki nekünk adja Fiát, Jézust. Ezért szeretjük és tiszteljük őt. A szlovák nép hittel és áhítattal zarándokol ide a sasvári nemzeti szentélybe, mert tudja, hogy Mária adja nekünk Jézust. Az apostoli utazásnak „logójában” egy út kanyarog a szív belseje felé, mely fölé a Kereszt magasodik: Mária a Krisztus szívébe vezető út, aki értünk szeretetből adta oda az életét – kezdte beszédét a pápa, majd Mária említett három vonását elemezte.

Mária mindig úton van és ezzel a szlovák nép hitének a modellje

Mária mindenekelőtt annak a hitnek a modellje, mely útra kel, ahogy az Angyali üdvözlet után tette: „Még azokban a napokban útnak indult és a hegyekbe sietett” (Lk 1,39). Nem tartotta privilégiumnak, hogy az Üdvözítő anyjának nevezték, nem vesztette el alázatosságának egyszerű örömét, hanem azt küldetésnek tartotta. Ezért indult útnak sietve, a megszokás kényelme helyett vállalta az ismeretlent, a helyben-maradás helyett az út fáradalmát, a nyugodt vallásosság helyett a hit kockázatát, hogy a szeretet ajándékává váljon mások számára. A pápa a napi evangéliumból a gyermekét a Templomba vivő Mária képét idézte fel, annak jeleként, hogy egész élete útonjárás lesz Jézus nyomában, az ő első tanítványaként egészen a Kálvárián álló kereszt tövéig. Mária állandóan úton van és ezzel a szlovák nép hitének a modellje, mely mindig az Úr keresésére indul. Az útonjárással legyőzitek a statikus hit kísértését, mely megelégedik egynéhány szertartással vagy öreg hagyománnyal, ahelyett, hogy kilépnétek magatokból, hátizsákotokban hordozva örömet és fájdalmat, az Isten és a testvérek felé vezető szeretet zarándokútján. A pápa erélyesen felszólította a híveket, hogy keljenek útra, ne álljanak meg, mert amikor az egyház megáll, akkor megbetegszik.

Ne fokozzuk le a hitet cukorrá, mely megédesíti az életet                                  

Második gondolataként a pápa arra mutatott rá, hogy Mária a prófétai hit modellje. A fiatal názáreti lány az életével Isten művének a próféciája lesz a történelemben, aki felforgatja a világ logikáját, amikor felemeli az alázatos szívűeket és letaszítja a gőgösöket. Mária Isten szegényeinek a képviselője, akik Istenhez kiáltanak Messiásért. Mária a próféták hirdette Sion leánya, a Szűz, aki Isten Fiát foganja. Szeplőtelen Szűzként Mária a hivatás ikonja, hiszen a mi hivatásunk is arra szól, hogy szentek és szeplőtelen szívűek legyünk és így Krisztusnak az ikonjai. Izrael jövendölése Máriában teljesedik be, mert ő hordja a méhében Isten megtestesült Igéjét. A pápa figyelmeztetett, hogy ne fokozzuk le a hitet cukorrá, mely megédesíti az életet. Jézus az ellenmondás jele, aki fényt hozott a sötétségbe, miután kiűzte az ajtón. Éppen ezért harcol ellene a sötétség. Aki befogadja Jézust és megnyílik neki, az föltámad.

Legyetek Krisztus ellenmondásainak a jelei ebben a világban  

Jézus azt mondta tanítványainak, hogy nem békét, hanem kardot hozott a földre, ugyanis az Igéje kétélű kardként belép az életünkbe, elválasztja a világosságot a sötétségtől, azt kérve, hogy válasszunk. Jézus előtt nem maradhatunk langyosak.  Őt befogadni azt jelenti, elfogadjuk, hogy ő feltárja ellentmondásainkat, bálványainkat, a gonosz sugallatait és hogy feltámadássá válik számunkra. Szlovákiának ma éppen ilyen prófétákra van szüksége! Ti, püspökök, prófétaként járjatok ezen az úton! Nem ellenségesen a világgal szemben, hanem az „ellentmondás jeleiként” ebben a világban! – pontosított a pápa Legyetek olyan keresztények, akik tudják, hogyan kell életükkel felmutatni az evangélium szépségét. Akik párbeszédet szőnek ott, ahol merevvé válnak az álláspontok, Akik ragyogóvá teszik a testvéri életet, ahol a társadalom gyakran megosztott és ellenséges. Akik a vendéglátás és a szolidaritás jó illatát árasztják ott, ahol gyakran személyes és kollektív önzés uralkodik és végül legyenek olyan keresztények, akik védik és őrzik az életet ott, ahol a halál logikája uralkodik.

Mária az együttérző hit modellje       

Mária az együttérző, együttszenvedő hit modellje – mutatott rá harmadik alapgondolatában a pápa. Mária a hit modellje, amikor önmagát az „Úr szolgálóleányának” mondja, amikor a kánai menyegzőn anyai gondossággal ügyel arra, hogy ne hiányozzon a bor, aki osztozik Fia megváltói küldetésében, egészen a kereszt tövéig menően a Kálvárián, ahol gyötrő fájdalmában megérti az agg Simeon jövendölését: „A te lelkedet is tőr járja át”. Haldokló Fiának a szenvedése, aki magára vette az emberiség bűneit és szenvedéseit, őt is átjárják. Jézus testében gyötrődik, ő a fájdalmak férfia, míg Mária a lelkében szenved. Ő a könyörületes Anya, aki összegyűjti könnyeinket, aki megvigasztal bennünket és megmutatja nekünk a végső győzelmet Krisztusban.  Végül a pápa a kereszt tövében álló Fájdalmas Anyát szemlélte, aki nem menekül el onnan, nem próbálja magát menteni és nem használ altatót vagy fájdalomcsillapítót. Együttérzésének az a bizonyítéka, hogy a kereszt alatt marad, könnyel ázott arccal, de annak hitével, aki tudja, hogy Isten az ő Fiában átalakítja a fájdalmat és legyőzi a halált. Mi pedig a Fájdalmas Anyára tekintve, megnyílunk az együttérző hit előtt, amely osztozik a sérültek, a szenvedők és azok életében, aki nehéz kereszteket hordoznak. Ez nem egy elvont hit, hanem belép a testünkbe és szolidárissá tesz a rászorulók iránt. Ez a hit Isten stílusával alázatosan és csendesen felemeli a világ fájdalmát, és üdvösséggel öntözi a történelem barázdáit – zárta homíliáját Ferenc pápa a sasvári kegyhelyen bemutatott szentmisén.