A pápa a Szeretet nővéreihez: gondoskodás és meghallgatás a szinodalitásért
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A Szeretet nővérei kongregáció nagykáptalanjának kezdete egybeesik a Szinódus megnyitásával, melyről a nővérek azt írták a pápának: „Közösségben leszünk az egyházzal és Önnel”. Ferenc pápa ennek kapcsán megkérdezte: „Milyen elkötelezettséget jelent a szinodális úton való növekedés az egyház és sajátosan az Istennek szentelt élet tagjai számára? A megszentelt élet jelenléte helyettesíthetetlen szerep az egyház útonjáró nagy közösségében.” A pápa felidézte a Galilea, Szamária és Júdea útjait járó Jézust, akit az apostolok mellett mindig asszonyok is kísértek. A pápa szerint „a szerzetesnővérek ennek a Jézust és a tanítványait kísérő egykori női jelenlétnek a meghosszabbítása”.
A szeretet tanítónői vagytok nemcsak szavakkal, hanem konkrét tényekkel
Ferenc pápa a Szeretet nővérei kongregáció nagykáptalanjának a mottójára utalt: „Újra elindulni Betániából, Márta buzgóságával és Mária odahallgatásával”. „Mária és Márta – nevükkel és arcukkal, mint két női tanítvány különleges helyet foglaltak Jézus és a Tizenkettő életében, ahogy azt az evangéliumok tükrözik. Mint megkeresztelt nők, mint Krisztus női tanítványai vagytok élő jelen az egyházban és részt vesztek a közösségében és küldetésében” – összegezte a pápa. „Mindennek az alapja a keresztségben rejlik. Ezekből a gyökerekből indulva növesztette Isten bennetek a megszentelt élet növényét Antida-i Szent Johanna alapító karizmái szerint. A nagykáptalan témája azonban ennél konkrétabbat is mond a buzgóság és meghallgatás két szavával”. A pápa reméli, hogy „a betániai Mária és Márta testvérpár példája nyomán továbbra is segítik az egyházat, főként a szegények iránti gondoskodó szeretettel és a rászorulók meghallgatásával. A szeretet tanítónői vagytok nemcsak szavakkal, hanem konkrét tényekkel, az idősek, a betegek és a kicsik iránti gondoskodó szeretettel”. Végül a nővérek lelkére kötötte, hogy „szolgálatukat végezzék Isten stílusával, mely közelség, gyengédség és együttérző irgalom”.
Szent Jeanne-Antide nővér élete
Jeanne-Antide Thouret, olaszul Giovanna Antida Thouret 1765. november 27-én született a franciaországi Sancey-le-Long-ban. Édesanyja elvesztése után 1787-ben úgy döntött, hogy 22 évesen belép a párizsi Páli Szent Vince Szeretet Leányai Társulatba (irgalmas nővérek), de 1789-ben a francia forradalom kitörése miatt el kellett hagynia a rendet. Rövid svájci és német száműzetés után 1797-ben visszatért hazájába és Besançonban telepedett le, ahol iskolát nyitott szegény lányoknak. 1799 áprilisában új szerzetes társulatot alapított a „Szeretet Nővérei” néven, amely I. Napóleon édesanyja, Letizia Ramolino támogatásának köszönhetően gyorsan elterjedt Franciaországban, Svájcban, Savoyában és Nápolyban. 1818 novemberében Rómába utazott, hogy megszerezze a pápai jóváhagyást a rendje számára. A Rómától 60 km-re fekvő Tagliacozzo városában megalapította második rendházát Olaszországban. Alessandro Mastroddi báró, a város nagylelkű ura felkérte őt a helyi ifjúság keresztény nevelésére. 1819-ben a társulat elnyerte VII. Piusz pápa jóváhagyását is, aki kivonta a rendet a püspöki joghatóság alól. Giovanna Antid anya élete végén visszavonult Nápolyba, ahol az egykori Regina Coeli kolostorban hunyt el 1826. augusztus 24-én. 1926-ban boldoggá, majd 1934-ben szentté avatták.
